A történet egyszerűen kezdődött. Lacikának szokásához híven ragadt a szeme, miután az este folyamán hűen szolgálta a tesztjeire éhes nagyközönséget (értsd: játszottam ‘oszt álmos lettem), ezért úgy döntött, hogy irány vízszintesbe helyezkedni. A terv jól indult, kivitelezni is sikerül, álommanó jótündérünk viszont csak nem akarta meglátogatni főszereplőnket. Az ok egyszerű: kibebatt meleg van.

Először arra gondoltam itt a vénasszonyok nyara és lecsap rám, de aztán realizáltam magamban, hogy:
a: nem vagyok vén
b: nem vagyok asszony
c: még a sima nyár szambázik, az előbb említett változat majd csak ezután jön

Mit tudok most tenni? Ugyanis ha megnéztétek a bejegyzés idejét, láthatjátok hogy rohadtul benne vagyok az éjszakába – legalábbis én ilyen begyöpesedett ember vagyok, aki aludni szokott ilyenkor -, és itt ülök a monitor előtt, miközben megosztom a nagyvilággal, hogy:
a: a meleg tejes megoldást nem tudom ki találta ki, de
b: a TV-ben semmi nincs, az összes tudományos csatornán Hitler ólálkodik, HBO-n műsorszünet, mesecsatornák kilőve, zenecsatornákon pedig hülye műsorok mennek ahelyett, hogy valaki kornyikálna valamit – mondjuk olyan még nem volt, hogy a zenét is hallottam rajtuk.
c: a hátam is megfájdult… és még mindig dög meleg van

Így hát kerestem pár képet, hogy lefoglaljam magam, és ha már itt tartunk, posztolom is őket.
Jó éjszakát mindenkinek, és pusztuljon össze minden hülyegyerek, aki csak úgy fújkálja a hajtógázos sprayét, mert az jó poén. Miattuk nem tudok most csendben, békében, nyugalomban aludni.

Még egyszer, Jóccakát

Lac voltam