World Series of Poker 2008

A figyelmesebbek valószínűleg már rádöbbentek, hogy miről is lesz szó a következő ~8000 karakterben. És milyen igazuk van! Ez a játék bizony a pókert állítja a középpontba. Ez az egyszerű tény már önmagában felvet néhány érdekes problémát. Bizonyára mindannyiótoknak volt már szerencséje az interneten terjedő, több száz jobb-rosszabb, ingyenesen is játszható póker közül legalább egyhez. Vagy ha Nektek személyesen nem is, de láttátok a szobatársat, fatert, barátot-barátnőt, havert elmélyülten időt tölteni egy ilyennel. Mivel ezek eléggé sikeresek és közkedveltek, ezért nem árt feltenni a következő kérdéseket jelen tesztalanyunkkal kapcsolatban.

Vajon van-e létjogosultsága egy több ezer forintért megvehető terméknek az ugyanolyan témájú, de ingyenessel szemben? Mennyivel nyújt többet? Esetleg kevesebbet? Végül, ami sokaknak fontos szempont: lehet-e vele nyerni kézzelfogható forintokat, dollárokat. Ugye, a netes pókernek ez is egy nagy vonzereje, ha jó vagy, és már megfizetted a tanulópénzt, akkor nagy eséllyel akaszthatsz szép summákat. (Van olyan ismerősöm, aki ebből él, csodálom is érte.) Mindenesetre, reményeim szerint, a cikk végére az összes kérdés megválaszolásra kerül.

Kézbe véve a játék DVD-jét tartalmazó tokot, megrökönyödve konstatálhatjuk, hogy a cím mellé még olyan feliratot is dobtak rá, hogy "The Official Video Game". És ez nem jó ómen. Minden közepesnél gyengébb filmátirat megkapja ezt a sokat mondó titulust. Persze a közepesnél jobbak is villognának vele, de ilyenek sajnos nem léteznek. Azonban ennek a gammának nem holmi hollywoodi film az alapja, hanem a világ legnagyobb és talán leghíresebb póker tornái. Ismerkedjünk meg pár mondatban a World Series of Pokerrel, mint nagyszabású rendezvénnyel.


Fent nevezett esemény először 1968.-ban került megrendezésre a texasi Reno városka egyik kaszinójában, és csak meghívással lehetett részt venni rajta. Az eltelt 40 évben rendesen kinőtte magát, manapság már Las Vegasban szervezik, több, mint egy hónapig tart, és bárki részt vehet rajta, aki befizeti a borsos nevezési díjat. A WSoP keretein belül 55 tornát rendeznek - a póker összes népszerű változata versenyszám - több millió dolláros nyereményekkel, ráadásként minden torna győztese kap egy arany karkötőt (ez lenne ugye a "bracelet" a játék alcímében). Az idei összezörrenés egyébként május 30. és július 16. között lészen, aki kedvet kapott hozzá, tegyen egy próbát, és ruccanjon ki Vegasba.


A WSoP PC-s játék változata nem kevesebbet kínál, mint hogy az egyszerű földi halandók is átérezzék az egész rendezvény fílingjét, ha máshogy nem, legalább virtuális formában. Lássuk, hogyan teljesít a tesztasztalon! Intróra sajnos nem futotta a fejlesztési keretből, személy szerint szívesen láttam volna pár hangulatképet pörgős zenével a tavalyi "happeningről". Cserébe a menü igényes, átlátható, logikailag jó felépítésű, egyetlen apró kivétellel. Több álmatlan éjszakám is volt miatta, de nem sikerült megértenem, miért is került a Quit Game lehetőség az Options menüponton belülre. Nah mindegy. A már említett finomhangolásokon kívül lehetőségünk van gyors játékot lezavarni (ami nem is olyan gyors, de ezt a poént majd később lőném le), karriert kezdeni, hallgathatunk bölcs tanácsokat a póker atyaúristenétől, a 11 karkötővel rendelkező Phil Hellmuthtól a Training szekcióban, és persze ott figyel a Multiplayer is, ha már elég tökösnek érezzük magunkat, hogy kiálljunk hús-vér emberek ellen is.

Jómagam nem vagyok egy hatalmas pókerguru, ez azonban cseppet sem gátolt meg abban, hogy rögtön a karrier menüpontra bökjek. A karkötők utáni hajkurászást virtuális önmagunk megtervezésével kezdjük. Egy póker játékhoz képest kellően széles lehetőségek állnak rendelkezésünkre avatarunk külsejének minél alaposabb kialakításához. Választhatunk nemet, korunkat egy csúszkán állíthatjuk, formálhatjuk arcunk összes lényeges tulajdonságát, sűrű loboncot, tar fejtetőt, harcsa bajuszt vagy simára borotvált babapofit és menőbbnél menőbb ruhákat, kiegészítőket aggathatunk emberünkre, ha úgy tartja úri kedvünk. Sőt beállíthatunk különféle orgánumot és saját becenevet is egy előre megadott listáról... A becenevünkkel utalnak ránk a kommentátorok a partik alatt. Az igazán királyos neveket azonban csak fáradságos munkával szerezhetjük meg, az elején be kell érnünk a "The Rookie"(= újonc) és hasonló lesajnáló megszólításokkal. A nagy ötlet azonban nem ez, hanem, hogy saját pókerszobát is berendezhetünk. Számos bútort vásárolhatunk a nyereményünkből, a pókerasztaltól kezdve a ventilátorokkal bezárólag. Persze a menő cuccokat itt is "unlockolni" kell. Érezhető a fejlesztők igyekezete, hogy hosszú, átpókerezett órák után is találjunk valami újdonságot a játékban.


A karrier másik piros pontot érdemlő része a statisztikák. A játék, túlzás nélkül állítom, szinte minden egyes mozdulatunkat ledokumentálja. Az még elvárható is, hogy tárolja, hogy melyik versenyen hányadikok lettünk, mennyit nyertünk/vesztettünk és mennyi pontot kapartunk össze. De amikor szembesültem vele, hogy azt is számon tartja, hogy különféle leosztásokból milyen eredményeket értünk el, a kártyák adott kombinációja hányszor bukkant fel a kezünkben, és ezeket még rendezni is lehet az összes elképzelhető módon, akkor bizony dobtam egy hátast. Szerencsére az ágy puha volt mögöttem:).


Eddig minden nagyon szép, de mindez semmit sem ér, ha maga a játékmenet pocsék. Sajnos, nem meglepő módon, itt kezdődnek a problémák. Kiválasztva a nekünk tetsző tornát egy rövid, kedvcsinálónak szánt videót nézhetünk végig, ahol két jóember bemutatja a helyszínt, ejt pár szót az eseményről, és külön kitér becses személyünkre, hogy milyen esélyekkel is vágunk neki a játéknak. Elsőre ötletes, másodikra elmegy, harmadikra már bosszantó, többször meg már úgyse nézzük végig, hanem idegbajosan nyomkodjuk az entert, amellyel át lehet ugrani. Ezután még mindig nem pókerezünk, hanem csodálhatjuk, ahogy a kamera egyesével végigpásztázza az asztalnál ülő játékosokat. Itt, a gammával töltött idő múlásával arányosan, hasonló érzések kerítenek hatalmába, mint az előző videónál. Elsőre nagyon jó, másodikra kevésbé,... de hát ezt egyszer már leírtam, hadd ne kelljen még egyszer megtennem.

Végre ott tartunk, hogy kártya van előttünk. A kezelőfelület könnyen átlátható, tanulható. A gond "mindössze" azzal van, hogy az egész játékmenet valami hihetetlenül laaasssúúú. Tisztában vagyok vele, hogy a pókerben nem az a nyerő, ha valaki minél gyorsabban dönt, az MI által vezérelt játékosoknak ez is a vezérelvük, kihasználják a rendelkezésre álló időt. Hatalmas szerencse, hogy ezt nem kell kivárni, hanem felpörgethetjük a megfelelő billentyű leütésével. A mi játékosunk a probléma igazi forrása. Miután kiválasztottuk mit is akarunk tenni, még kibírhatatlanul hosszú másodpercek telnek el, mikorra a játék ezt feldolgozza, és láthatjuk a képernyőn a végrehajtását. Ez az egy dolog megöli az egész játékot, órákig tart akár csak egy sima partit lejátszani. Az olyan negatívumok el is törpülnek mellette, mint a leosztások furcsasága (ha nem dobjuk el kártyáinkat, pocsék lapok jönnek, ha eldobjuk, szinte mindig jók), és ebből következően a játék nehézsége. Még könnyű nehézségi fokozaton is alaposan meg kell szenvedni az áhított győzelemért.

A póker elterjedt változatai mind képviseltetik magukat. Texas Hold' em, Omaha, Seven Card Stud, Razz, HORSE, SHOE és ezek különféle változataiban tehetjük próbára tudásunkat, sőt kapunk olyan finomságokat is, mint a Videopoker és a BlackJack. Ha úgy akarjuk, a sportág nagyágyúival szállhatunk szembe egy-egy partiban. Chris Ferguson, Greg Raymer, Mike Matusow, Phil Hellmuth, Johnny Chan, Cyndy Violette, hogy csak pár nevet említsek. A lista szinte végtelen. Mindannyian jól felismerhetőek, így még élvezetesebb elhalászni a győzelmet az orruk elől.


Ha már a sztárok játékbeli kinézetéről esett szó, térjünk is át a grafikai megvalósításra. Tömören jellemezve: nem szép. A karakterek baltával faragottak, és a zsetonok is messze állnak a kör alakjától. Viszont egy ilyen játéknál ez szódával elmegyeget. Az animációk ötletesek, ahogy az emberek igazgatják a napszemüvegüket, tenyerükbe támasztják az állukat, esetleg lazán az asztal közepére hajítják az érméket. Számos ilyen apró mozdulat került bele a programba, jelentősen segítik a megfelelő atmoszféra kialakulását. A megjelenítés részletességét nem lehet változtatni, mindössze a felbontást tudjuk variálni. A legmagasabb felbontás 1280*720, ami ugye a 16:9-es - szélesvásznú - monitorokhoz van kalibrálva. Akik hozzám hasonlóan 4:3-as képarányú monitort használnak, be kell, hogy érjék a klasszikus 1024*768-al. A hangokról nem lehet elmondani túl sok mindent, azon kívül, hogy vannak. Beszéden kívül más zörejt nem nagyon fogunk hallani a játék során. Arra talán jó, hogy megtanuljuk angolul is a pókerhez kapcsolódó szavakat, kifejezéseket.

A multiplayer az, ami megmenthetné a játékot a gyors feledéstől, és hosszú élettartamot biztosíthatna neki. Nos, itt bukik a legnagyobbat a játék. Nincs élet a szervereken. Amikor teszteltem (volna) a multit, mindössze 2, azaz kettő darab asztalon folyt játék, de azok se voltak teli. Kelletlenül csatlakoztam az egyikhez, de az ellenfelek defenzív játéka, és a tét hiánya miatt gyorsan elment a kedvem tőle. Az egész úgy néz ki, hogy kapunk 25.000 virtuális dollárt, és ezt sokasíthatjuk vagy bukhatjuk el. Ha elfogy, nos akkor nem tudom mi lesz. Nem volt lelkierőm kivárni. Ennél bármelyik gagyi netes póker többet nyújt.


Összességében elmondható, hogy a WSoP 2008 egy ügyes próbálkozás, amely sokkal nagyobbat is durranhatna, ha a kritikus részekre odafigyelnek a készítők. Hiába jó a karrier kidolgozása, ha a játékmenetről és a többjátékos módról csak az elszalasztott lehetőségek tömkelege jut eszünkbe. Hiányzik az érzés, amikor igazi tétre játszunk, ami a lételeme a pókernek. Talán ez a legnagyobb, megbocsáthatatlan hibája. Kezdők tehetnek vele egy próbát, profik inkább kerüljék.