A siker receptje egyszerű: legyen egy jó ötlet, amit alaposan körbe lehet járni, majd ha mindenkivel egyeztettünk a csapatból, akkor az általánosan elfogadott felvetéseket beleépítjük a játékba, a rosszakat pedig a kukába hajítjuk. Ha már kialakult a megfelelő koncepció, akkor készítünk egy alapot, ahol ki lehet próbálni, hogy az ötlet mennyire működőképes, illetve megvalósítható. Ha ez is stimmel, jöhetnek a grafikusok, akiknek meg kell próbálni a maximumot kihozni a témából. Közben a programozók a kóddal foglalkoznak, hogy bugmentes legyen a játék, a designerek pedig igyekeznek olyan pályákat és játékelemeket beleépíteni a produktumba, hogy ha egy kollégájuknak megmutatják, az örömmel játsszon vele. Ha azonban semmi sincs meg a fent említett dolgokból, akkor gyorsan licenszeljünk valamit, ami biztosan eladja a terméket. Valahogy így születhetett meg a
Star Wars Clone Wars: Republic Heroes, amely az utóbbi idők legrosszabb játéka, ami a csillagok égisze alatt megjelent.
/>
Mielőtt bárki a szememre hányja, hogy ez a játék fiataloknak készült, annak elárulom, hogy ezt figyelembe vettem, mint minden ilyen produkciónál. A Mini Ninjas is gyerekeknek készült, mégis kaján mosollyal játszottam végig, mert egyedi volt, ötletes, és humoros. Az SWCW:RH ennek azonban pont az ellenkezője, egyszerűen minden hiányzik belőle, amit elvárhatnánk egy ekkora névvel rendelkező játéktól. A problémák alig fél óra játék után észrevehetőek, és sajnos nem csak egy ideiglenes dologról van szó, hiszen a stáblistáig olyan idegőrlő, de unalmas élményben lehet részünk, amellyel idén még nem találkozhattunk.
A Republic Heroes szoros kapcsolatban áll a Clone Wars animációs sorozattal, amely az egyik rajzfilmadó legnézettebb műsora volt egykoriban. A történet az eredeti trilógia időpontja előtt zajlik, amikor még ezrével rohangáltak a galaxisban a Jedi lovagok, és még Dooku is életben volt. A Republic Heroes ez utóbbi szereplőt választotta fő nemezisnek, a gonosz báró ugyanis egy tömegpusztító fegyvert fejleszt ki, amivel elsősorban a Naboo csillagrendszer megsemmisítését szeretné elérni. A kiváló jedilovag, Skyguy és ifjú padawanja, Ashoka ered a nyomába, de e két szereplőn kívül még rengeteg, az univerzumban található segítőtárs is melléjük áll a nemes harcban. Így többek között Obi-Wan, Yoda, és Mace Windu is tiszteletét teszi a játékban, sok egyéb karakter mellett, amiből egyesek irányítását is megkapjuk.
A játékmenet klisésebb nem is lehetne, ezúttal is egy enyhe hack and slash játékot kapunk, némi lövöldözéssel és ugrálással megfűszerezve. A probléma csupán annyi, hogy ilyen játékokkal el van árasztva a galaxisunk, és ahhoz, hogy igazán ki tudjon emelkedi a Republic Heroes, valami igazán eredetit kellene mutatnia a játékosoknak. Ezzel szemben egy sablonjátékot kapunk, ami talán nem is lenne akkora baj a célcsoportot figyelembe véve, de sajnos még a hasonló, átlagos termékek is sokkal jobbra szoktak sikerülni. A játékból hiányzik a kreativitás, de a fejlesztőcsapat sikeresen palástolja ezt a tényt, pusztán azzal, hogy olyan idegesítő megoldásokkal pakolta tele az RH-t, hogy a kontroller televízióba hajításának gyakori gondolata miatt az átlagos játékosnak nem tűnik fel a dolog. Pedig a játék könnyűnek számít, hiszen meghalni nem lehet, a probléma gyakran a rossz pályatervezésben és az enyhén elbaltázott irányításban keresendő.
A történet során nagyrészt Jedilovagokat irányíthatunk, akik természetesen most is fénnyel kardoznak, és az erőt is használják a csatában. A harc egyszerűbb nem is lehetne, rendelkezünk pár alapkombóval, amik az előrehaladás során bővülnek, valamint használhatjuk az erőlökést, amivel szakadékokba taszíthatjuk az életünkre törő ellenfeleket. Néhány méretesebb robot hátára is fel tudunk ugrani az erő segítségével, hogy fegyverként hasznosítsuk őket. Ezen kívül rengeteget ugrálhatunk csöveken és egyéb pályaelemeken, azonban a platformer-irányzat legnagyobb ellensége ismét a kiforratlan irányítás, valamint a rettenetes kameranézetek, amelyek egy egyszerű egy méteres ugrást is megnehezítenek. Amennyiben elhaláloznánk, egy pár másodperccel később újra megjelenünk a pályaszakaszokon, s jobb, hogyha ezt megszokjuk, mert az ugrálós részeknél elég sokszor fogunk találkozni vele.
Olykor-olykor lehetőségünk adódik a klónhadsereg tagjaival is lövöldözni egy kicsit, ami első gondolatra remek ötlet, hiszen így változatosabbá válhat a játék. A klónokkal való lövöldözés azonban a legrosszabb része a játéknak. Ilyen borzalmas irányítást már régen láttam, talán a PSP-s Transformers játékhoz lehetne hasonlítani. A bal oldali stick-el mozgunk, a jobb oldalival pedig lövünk, amivel gyakorlatilag lehetetlen pontosan célozni, így a játék kimerül annyiban, hogy ide-oda futunk a képernyőn, és közben vadul csavargatjuk a kart, miközben imádkozunk, hogy eltaláljunk valakit. E mellett ezek a pályák a legunalmasabbak mindközül, ötlettelenek, olyan, mintha csak töltelékként lennének jelen az amúgy sem túl változatos játékban.
Találkozhatunk logikai feladatokkal is, de ezek nagyon könnyűek, ami egyáltalán nem baj, hiszen a Republic Heroes egyértelműen gyerekeknek készült. Azonban valami változatosság itt sem ártott volna, szinte mindig ugyanolyan feladatokat kell megoldanunk. Nem nyílik az ajtó? Keressünk egy nagyobb droidot a körzetben, ugorjunk a hátára, és lőjük szét vele az akadályt. A következő pályán egy erőtér állja utunkat? Akkor keressünk egy nagyobb droidot a körzetben, és lőjük szét vele az energiaforrást. El van torlaszolva az út valami akadállyal? Nem gond, pusztán találni kell a körzetben egy nagyobb droidot, és? Ilyen jelenetekkel tömve van a játék, ami miatt csak még repetitívebbé válik az egész.
A kétfajta játékmód mellé néha bekerül egy rövid szakasz, ahol különféle gépekkel kell eljutni a pálya végéig. Alapjába véve ez sem egy rossz ötlet, azonban meglehetősen kevésszer találkozhatunk ilyesmivel, az irányítás itt is borzalmas, és túl rövidek ezek a szakaszok ahhoz, hogy igazán beleszámítsuk őket a teljes képbe. Sebaj, legalább a pályákon gyűjtögethetünk gömböket, amiket aztán a boltban beválthatunk mindenféle izgalmas dologra, mint például rohamosztagos-sisak, amit az általunk irányított karakter fejére applikálhatunk. Talán ez az egyetlen része a játéknak, ami tetszett, rengeteg megnyitható extra dolog közül válogathatunk.
Nem lenne akkora gond magával a játékmenettel, ha legalább a grafika szép lenne. De nem az. Olyan érzése van az embernek kardozás közben, mintha alapból PS2-re fejlesztették volna a játékot, de még a lassan kilenc éves konzolon is láttunk már sokkal szebb produktumokat ennél. A jelen generáció gépein azonban csapnivaló a körítés. Elmosott textúrák, ötlettelen hátterek, darabos mozgás és csúnyácska karakterek népesítik be a játékot. Ezt remekül takarják azzal, hogy a kamera legtöbbször madártávlatból mutatja a terepet, azonban ez nem feltétlenül előny, hiszen emiatt apró és jellegtelen minden, ami a szemünk elé tárul. Ez csak a kisebbik baj: a kameraállások miatt borzasztóan nehéz megítélni, hogy merre kell tovább haladni, továbbá az ugrálós részeket is megnehezíti. A hátteret gyakran lehetetlen megkülönböztetni a tényleges játéktértől, így a messzi kamera miatt azon gondolkodik az ember, hogy vajon melyik pixelre kell ráugrani ahhoz, hogy továbbjusson. A hangok legalább tűrhetőek, igaz, az eredeti muzsikáknak a nyomába se ér a játék zenéje, és a szinkronszínészek unott hangjátéka sem tesz hozzá a hangulat megteremtéséhez.
Szinte minden évben jön egy Star Wars játék, akad jobb is, rosszabb is. A
Star Wars Clone Wars: Republic Heroes ez utóbbi tábort erősíti, sőt, igazi vezéregyéniségnek számít a csapatban. Régen nem éreztem ilyet egy játék során, de kerek perec kimondom: senkinek sem ajánlom, hogy játsszon vele. Aki hasonló stílusú Star Wars játékra vágyik, az rohanjon el egy Lego Star Wars-ért, ami jelenleg töredékébe kerül ennek a játéknak, azonban élményre százszor többet ad. Ha van a családunkban gyerek, akkor talán neki megvehető a produktum, sőt, még kistestvérek is elszórakozhatnak egy ideig a programmal, hála a kooperatív opciónak. De előtte alaposan nézzünk szét a piacon, mert garantáltan találunk olyan játékot, amely sokkal olcsóbb, és jobb, mint a Republic Heroes. A lelki erő legyen veletek, ha nekiálltok.
