Ridge Racer 7

A Namco felvette a kesztyűt és egy esztendő elteltével, bemutatta a Ridge Racer-t, mely szinte minden szempontból alázni látszott a Sega produktumát. Olyannyira sikeresnek bizonyult a kezdeti próbálkozás, hogy mára egy komplett sorozattá nőtte ki magát. A jövője stabil alapokon állt, a többi pedig már történelem. Szám szerint nehéz megmondani, hogy spin-off-okal együtt hány része jelent meg eddig különböző platformokon, de esetünkben ez már nem is lényeges. Az viszont annál inkább, hogy a 7. felvonás valami eszméletlenül nagyot szólt. A Namco remekül kigondolt stratégiája nagy szerepet játszik a sikerben, hisz tudjuk jól, hogy egy játék eredményes piaci szereplése sokszor a jó időzítésen áll, vagy bukik. Ennek köszönhetően egy újonnan megjelenő konzol vásárlásakor, szinte biztosan belefutunk az aktuális Ridge Racer-be, és ha egy kicsit is nyitottak vagytok a stílus irányába, akkor a gép mellet neki is ott a helye a kosaradban.

Azt már rögtön az elején leszögezném, hogy a PlayStation 3-as 7. epizód nem egy vadonatúj rész, hanem az Xbox 360-ra megjelent 6-os sorozatszámot viselő Ridge Racer kibővült, újragondolt változata. A szemtelen hasonlóság tehát nem véletlen. Sok helyen a leginkább találó, Ridge Racer 6.5-ként aposztrofálják. A továbbiakban, engedelmetekkel, az egyszerűség kedvéért, ezen okból kifolyólag egy részként fogom kezelni, említeni a két játékot. Vágjunk is bele, nézzük meg, hogy mit tud felmutatni a mögötte álló 13 esztendő tapasztalatával, sikereivel és bukásaival, mert, hogy mindkettőből kijutott az elmúlt évek során. Azok, akik a bevezetőben leírt sorok után még mindig velem vannak, most megismerhetik a Ridge Racer 7 magával ragadó, steril, technozenétől zajos világát. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy semmit sem ér a grafika, ha nem párosul hozzá egy olyan feeling, ami az embert már az első pillanatban magával ragadja. Ebben a Ridge Racer a legkevésbé sem szenved hiányt. Van stílusa, erős egyénisége, ez elvitathatatlan.


A PlayStation 3 boltok polcaira kerülésekor, menetrend szerint érkezett is egy Ridge Racer. A megérdemelten agyon hype-olt Motorstorm árnyékában is nagyon jól teljesített a kasszáknál. Ahogy már az elején említettük, ez egy Arcade stílusú száguldás, és annak is a legirreálisabb fajtája testesül meg benne. Olyannyira, hogy a fék használata még csak meg se forduljon a fejetekben. Ehelyett az egyre szélesebb körben népszerűsített Drift-et, azaz, farolást (csúszást) kell a tökélyre fejlesztenetek. Az irányítás nagyon egyedi és elsőre bizonyára érthetetlen és szokatlan is egyben. A lényeg, hogy soha ne fékezzünk! A gázt a kanyar előtt, a fordulás megkezdésekor egy pillanatra felengedve, majd a gázra visszatenyerelve az autónk kifarol, és máris jön a fizikát gúnyos vigyorral arcul köpő, ám igazán élvezetes csúszás.


A nitró, a legújabb trendeknek megfelelően alap kelléke az újgenerációs Ridge Racer-nek, bár nem volt ez mindig így. A drift amellett, hogy élvezetes módja a kanyarok bevételének, egy nagyon fontos célt is szolgál. Szorgosan tölti a nitró tankokat. Enélkül nyerni lehetetlen, tehát bőven megéri gyakorolni. A tökéletes Drift technikát nem az első fél órában fogjátok kitanulni. Ahhoz, hogy a leghatékonyabban tudjátok kiaknázni a feltöltési lehetőséget, láncba kell fűzni a folyamatot. A feltöltés akkor a legintenzívebb, amikor egy ellőtt tartálynak a boost hatása véget ér, tehát úgy érdemes a kanyarba beesni, hogy a lehető legnagyobb sebességgel teperünk, de már nem ég a dinitrogén oxidunk. A másik sebességnövelési lehetőség az úgynevezett Slipstream, ami nem más, mint az előttünk haladók által képzett, kisebb ellenállást kifejtő légcsatorna használata. Ezekben haladva intenzívebb a gyorsulásunk. Érdemes az előzésekhez ügyesen felhasználni. Lehet taktikázni, de csak akkor tudunk hatékonyan, ha a pályák már a kisujjunkban vannak.


Ha a pályáknál tartunk. Szép számmal sikerült belezsúfolniuk belőlük. Egészen pontosan 20 darab aszfalt csík vár rátok, melyen 40 autóval lesz mód versenyezni. A változatosság gyönyörködtet. Helyet kaptak benne régebbi útvonalak is, egészen az első epizódig visszamenőleg, és a hordozható PlayStation Portable-es kivetülésekből is vendégeskedik néhány. Persze a legtöbbjére első alkalommal rá sem ismerünk az újra rajzolt, nagyfelbontású grafikának hála. Hihetetlen módon tudják keverni, az anyatermészet gyönyöreit, a modern világ rideg objektumaival. Egyfajta harmóniát ábrázol a természet és az ember által épített ultramodern közeg között. Túlságosan idealizált, de ettől olyan különleges. Ez a Ridge Racer egyik hamísítatlan védjegye.

A csillogó üvegtáblákból épített felhőkarcolókat, a napsütötte, tengerparti látkép váltja fel és ez így megy oda-vissza. Időnként bevillan egy-egy füstölgő gyártelep, ám a játék egészét nem ez határozza meg. A naplementék, a gyönyörűen kivilágított éjszakai városok látványa gyengéden kényezteti a látóidegeket. A játék nevéből fakadóan (hegygerinc versenyző) szinte minden pálya tartogat hegyeket, völgyeket, szédítő magasságokat, meredek lejtőket és a levegőben is sokat fogunk tartózkodni, melyről a hatalmas ugratók gondoskodnak. Extrém megoldásokban bővelkedik, de jól is áll neki. A pályák vonalvezetése amellett, hogy hajmeresztő, meglátásom szerint nagyon ötletes is. A panoráma tényleg a végletekig fokozza a vizuális élvezetet. A vízeséses track az egyik kedvencem, ahol egy, a hegytől távoli pontról rajtolunk. Az utunk elvezet a hegyig, a már messziről megcsodált zuhatag mögé, egy nyitott barlangon keresztül. Hihetetlen! Vagy amikor az út mellet lévő tóból szökőkútszerű vízsugarak törnek a magasba. Láthatjuk, ahogy a madarak vonulnak az égen. Milliónyi apró részletből épül fel a Ridge Racer világa. Érdemes időt szánni a nézelődésre is.


A versenyeknek otthont adó fiktív világ a Ridge State névre keresztelt állam. Itt rendezhetünk bajnokságokat, futhatunk köröket az idő ellen és játszhatjuk az online multi-t is. A PS Store-ról tölthető néhány ingyenes, úgynevezett special event, melyek teljesítését a gép külön díjazza. Újdonság számba mennek a Manufacturer Trial-ok. Az autógyártók honorálják a győzelmeinket a támogatásukkal, minek köszönhetően egyre olcsóbban vásárolhatunk majd tuning alkatrészeket az autóinkra. A magunk mellé állított cégek mindenféle kiegészítőt kínálnak, így szinte az összes vizuális és teljesítményfokozó elemet megváltoztathatjuk a járgányokon, beleértve a színüket és a matricázásukat is. 200 ezer variációs lehetőség van, így kicsi az esély arra, hogy még egy ugyanolyan autóval fussunk össze, mint a miénk. Most ne egy Need For Speed Carbon mélységekbe merülő tuning rendszert képzeljünk el. Ez egy frankó kis feature, éppen csak az íze miatt. Üde színfoltnak szánva, hogy ez is benne legyen. Ennyi. Viszont a Plug-in unit-ok használatánál már legyünk körültekintőek, mert minden ilyen unit más és más különleges tulajdonsággal ruházza fel az autóinkat.


Ezekből egyszerre csak egy lehet beépítve, de szabadon cserélgethetők. Van, amelyik a mögöttünk haladók Slipstream lehetőségét blokkolja, megnehezítve számára az előzést, van, amelyik nagyobb leszorító erőt kölcsönöz, ezáltal az ugratóknál hamarabb földet érhetünk és van olyan is, amelyik automatikusan tölti vissza az N2O-s tartályunkat, a drifteléstől függetlenül. Én leginkább az automatic rocket start-ot aktiváltam, mert így jóval gyorsabban tudok elrajtolni. Van manuális rocket start is, de az vagy összejön, vagy nem. Nem szeretem a véletlenre bízni. A verdák a fantázia szüleményei, nem licencelt modellek és még csak nem is törnek, vagy sérülnek meg.

Ahogy az már lenni szokott, a bajnokságban megnyert versenyeink után kapjuk az extra járgányokat. Mígnem eljutunk olyan közlekedő eszközökig, amit már nem is a Föld nevű bolygóra terveztek. Akadnak olyan futurisztikus agymenések, mint egy kerekekre szerelt rakéta, vagy említhetném a Man In Black című moziból ellesett, fekete ügynök verdát, aminek a nitrózáskor kinyíló csomagtartója egy sugárhajtású rakétát aktivál. Elég elrugaszkodott dolgok ezek, de nem ez a jellemző. A jármű park tetemes része teljesen normális, modern formákkal megáldott alkotások. Nekem nagyon tetszenek.
Itt ki is térnék az egyetlen felhozható negatívumra, ami nem más, mint az A.I. Eszméletlenül buták és bosszantó, hogy kibillenteni őket a ritmusukból lehetetlen. Mintha csak egy előre rögzített vonalon haladnának és arról letérni még az általunk kifejtett erőszak alkalmazásával sem hajlandóak.


A saját szánk ízére, stílusára tuningolt autókat bevethetjük az online multiban. A neten keresztüli eredményes szereplésünk, a Grand Prix offline módban elért teljesítményünk függvénye is. Nem érdemes egyből online próbálkozni, mert ha a karrier módban nem szereztünk támogatókat, akkor hiányos lesz a tuning készletünk, így esélytelenül fogunk versenybe szállni a felsőbb kategóriás járművekkel. Jó pofának találtam a szöveges chat lehetőségét a szobákban, ahol egyszerre 14 versenyző tartózkodhat maximum. Annyi volt a bajom vele, hogy túlságosan korlátozott. Azaz csak és kizárólag a lemezen található mondatokból és smiley-kból szemezgethetünk. Nincs saját szöveg beviteli lehetőség. Tetszett viszont a hírcsatorna. Ez egy folyamatosan aktív szolgáltatás mely naprakészen informál a friss hírekről. Ha sikeresen teljesítesz egy adott versenyt offline, akkor meginterjúvolnak és két verseny között, az egész világ láthatja, mennyire ott vagy a szeren, valamint olvashatják is az interjúid szövegét. Ment ám az arcoskodás! Megcsinálsz egy olyan kihívást, amin két napja küzdesz és beküldöd a szöveget, hogy csak ennyi volt, meg sem izzadtam, jöhet valami nehezebb is. Üdvözlendő, hogy belekerült az osztott képernyős multi player mód, az online lehetőség mellé. Ezt mostanság elő szeretettel ki szokták spórolni, de itt megvan.


A játék minden eddiginél modernebb köntösben tetszeleg. Most, hogy első alkalommal köszönthetjük nagy felbontásban, ez hatványozottan igaz a grafikai megvalósításra is. A Namco fejlesztői nem spóroltak a pixelekkel. Nyitó címként, értékelendő módon, élből 1080-p-s felbontást produkál, ami olyan részlet gazdaggá teszi a grafikát, hogy néhány perc után fogjuk csak felkapni az állunk a padlóról. A grafikai kivitelezés nagyon durvára sikerült, de mi a helyzet a tartalommal? Jelentem, hogy nálam az is ötösre vizsgázott. Én nagy Arcade rajongó hírében állok, és mint ilyen, nem vetem meg a Ridge Racer-t sem, sőt még az elfogultság bilincseitől is alig tudtam szabadulni, de bárhonnan is nézzük, ez egy első osztályú racer-es anyag. A nagy átlag számára nem annyira szerethető, fogyasztható, mint például a rivális platformon futó PGR széria, mégis nagyon népszerű szerte a világban. Nem véletlenül.

Semmiképp sem a Gran Turismo-kon nevelkedett játékosoknak való, mert itt a realítás köszönő viszonyban sincs a beépített fizikával. Színtiszta száguldás, ahol a fékről, vagy bárminemű óvatosságról még csak szó sem esik. A diktált tempó nem nagyon esik 300km/h alá, ezért nagyon intenzív versenyekre számítsatok, nem sétagalopp. Száraz technikai részlet ugyan, de mindenképp megemlítendő, hogy a frame rate, minden más grafikus motort arcátlanul megszégyenít. A 60 képkockás másodpercenkénti sebesség olyan folyamatos mozgást eredményez a képernyőn, mintha csak egy ablakon keresztül szemlélődnénk, nem is a HD kijelzőnket bámulnánk tágra nyílt szemekkel. Ami pedig hab a tortán, hogy akár 14 autóval, online móka közben is hibátlanul képes megtartani és mindezt persze akár 1920x1080p-s felbontásban. Példa értékű!


A grafika valóban elsőrangú, gyönyörűen letisztult, az irányítás megítélése viszont már erősen ízlés dolga. Az viszont vitathatatlan, hogy valami olyan dinamizmus és hangulat uralja, ami már-már eufórikus állapotba sodorhatja az erre fogékonyakat. A zenei repertoár az elektronikus műfajra építkezik. Kőkemény techno dübörög a versenyek alatt. Az alapkövetelménynek eleget téve, Dolby Digital rendszerben rezegteti meg az étert. Érdekes, hogy amit külön nem szívesen hallgatnál meg, mert annyira elvont és durva már az ütem, az játék közben mégis milyen frenetikus hatással képes lenni az ember érzelmeire. Én még ennyire nem voltam adrenalin hatása alatt egyetlen játék nyúzása közben sem. Hatványozottan igaz ez az online multira, ahol azért a presztízs úgy gondolom, hogy elég komoly tét. Érdemes egyébként a Blu-ray tartalmát a merevlemezre installálni, mert ily módon látványosan lerövidülnek a töltési idők és az olvasó fejet is kíméljük ezáltal. Közel 5GB-ot fog elkülöníteni a winchester-ünkön, de megéri. Summázva a dolgokat, elmondom a végszót.


Én levezettem benne 2 hónap alatt 20 ezer kiló métert, elértem a világ ranglista élmezőnyét, benne voltam a legjobb 1000-ben, ami nem kis szó, tekintve, hogy 180 ezren tolták a játékot. De egyszerűen nem tudom megunni! Nekem ez a stílus nagyon mélyen a szívemben van. Imádom minden pillanatát, csodálom minden pixelét, de? Mégsem ajánlom mindenkinek. Hiába a bombasztikus hangulat, a makulátlan megvalósítás és az élvezetes játékmenet, ha valaki nem tud azonosulni a stuff irányításával és az általa árasztott hangulattal. Kimondom, bármennyire is nehéz! Ez egy rétegjáték. Semmi realitás alapja nincs. Tömény, eszetlen száguldás az egész, amit a zenék csak tovább fokoznak. A sterilitás, a néhol kicsit futurisztikus beütés nem jön be mindenkinek. Ez egy Namco esszencia. Amolyan hi-tech előtti tisztelgés japáni módra. Fagyos, rideg, művies és modern. Ezt vagy szereted és lételemed, vagy az első kör után lerakod, és vissza se nézel. Az Arcade-nak, mint műfaj, ha ilyen minőségi anyagok képviselik és merítik ki a fogalmát, akkor nagyonis van létjogosultsága a mai világban.