Mass Effect

Az emberiség éppen csak elkezdte meghódítani a környező bolygókat, mikor kapcsolatba kerültek az első földön kívüliekkel. Az egyik planétán egy régóta szunnyadó több ezer éves roncs vizsgálata közben megjelent egy új faj a Turian, és azonnal támadott. A kutatócsapatból életben maradt egyetlen hajó visszaindult a földre. Az idegenek (gondolván fajunk gyenge) követni kezdték a felderítőket hazáig, ahol azonban nem várt erőkkel találkoztak. Az emberek az utóbbi időben olyan szintre jutottak haditechnikailag, hogy a Turianok végül kényszerű békét kötöttek velük. Ami ez után jött, az már történelem. Kiderült, hogy az űr nem is olyan üres: több mint egy tucat faj él az univerzumban, és az embereket, mint újonnan jött és bizonyított népet végül egyenrangú félként fogadták el.

Jó néhány évvel később az ifjonc Shepard parancsnokot bízzák meg azzal a feladattal, hogy derítsen fel egy ősrégi jelzősugarat. Kezébe adják a valaha készült legfejlettebb, leggyorsabb hajót amivel a Szövetség rendelkezik, a Normandy-t. A helyszínre érkezve kiderül, hogy nem csak minket érdekel ez a több tíz ezer éves tárgy: egy Saren nevű Turian is érdeklődik iránta, és képes mindent megtenni azért, hogy soha ne derüljön ki a fényben rejlő titok.
A játék során Shepardot fogjuk irányítani, és az előbb leírt pár sorban már aktív részesei vagyunk a történetnek. A Mass Effect három fő részből áll. Az első az információgyűjtés, második a gyalogos harc, végül pedig a járművel való csatározás. Kezdetben azt fogjuk gondolni, hogy ez egy sima harmadik személyű lövöldözős játék, ez azonban tévedés. Aki úgy játszik a későbbiekben mint Rambo (és nem a sörétes puskára szakosodik) az két percenként fogja újratölteni a legutolsó mentett állást. Mentsetek gyakran, mert autosave csak nagyon ritkán van akció közben.


Miután végigvittük a kiképző részt és elkezdődik maga a játék, rögtön kiderül, hogy nem szimpla fegyverdurrogtatásról van szó. Mikor megérkezünk az összes nemzetnek otthont adó hold méretű űrvárosra a Citadelre, hirtelen hatalmas információáradat és elképesztő mennyiségű lehetőség zúdul a nyakunkba. Egy tökéletesen felépített univerzumba csöppenünk, ahol a politika és a rasszizmus fogalma új értelmet nyer. Készüljünk fel arra, hogy innentől kezdve akár több perces beszélgetésekbe is bonyolódhatunk a különböző lényekkel, tehát jó angoltudás erősen ajánlott. Ennek birtokában soha nem tapasztalt élményben lesz részünk. Én néha jobban élveztem a Mass Effect ezen részét, mint magát a harcot. Beszélgetni majdnem mindenkivel lehet, ráadásul elég sokat. A főbb karaktereknél nem csak az adott feladatról érdeklődhetünk, hanem gondolkodásmódjukról és élettörténetükről is. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen az összesen hat követőnk megismerése kulcsfontosságú a játékban. Legénységünkhöz végül olyan szinten fogunk kötődni érzelmileg, hogy a küldetések közötti újabb eszmecserékért próbáljuk majd átverekedni magunkat egy-egy lehetetlennek tűnő részen.

Miért is zseniális mindez? Elég, ha csak egy mondatot idézek a játék elején lévő trailer-ből: ?Sok döntés vár rám. Egyik sem könnyű.? Gyakran kerülünk olyan választási helyzetbe, amely később az egész történetre kihatással van, valamint csapatunkat is érintheti. Lesz olyan, aminél sírva rakjuk félre a kontrollert, hogy aludjunk rá egyet. Döntésünk a saját személyiségünket is befolyásolja, hiszen a KOTOR-ból már ismert jó és rossz pontrendszer is szerepet kapott a játékban. Ha akarunk, lehetünk jófiúk vagy gonoszak, csak rajtunk áll a dolog.


A Normandy elhagyása előtt választhatunk a követőink közül kettőt, akik vállvetve küzdenek mellettünk a csatákban. Minden társunk velünk együtt lép szintet, de csak azokat tudjuk fejleszteni, akik velünk vannak a terepen. A többieket csak a Normandy-n az öltözőszekrényüknél lehet, illetve ha a következő küldetésnél őket visszük magunkkal. A mesterséges intelligencia egész jó, bár nem tökéletes. Van, hogy pillanatok alatt lemészárolják társainkat, néha meg a mieink szednek le minden ellenfelet, míg mi a sarokban imádkozunk az életünkért. Támadó és védekező parancsokat is adhatunk embereinknek (vagy "idegenjeinknek"), ami ad esélyt egy kis taktikára is. Az időt a jobb bumperrel meg lehet állítani, és így kiosztani, hogy ki mit és mivel támadjon. Így tudjuk használni a saját képességeinket is. Gyógyítás a medigel-el történik (egy használat után sokáig tart mire újratöltődik, viszont egyszerre mind a három karaktert gyógyítja, szóval csak okosan és végszükség esetén használjuk) vagy a ruhánkba beépített gyógyászati kellékekkel, aminek hatására életünk lassan visszatöltődik. Csata után, ha van orvos a csapatban, akkor az is segít rajtunk egy kicsit.

A tárgylistában a fegyvereket és a páncélokat lehet ellátni különféle lőszer típusokkal, valamint speciális tulajdonságokkal. Ezek fontos dolgok, a Geth-ek ellen (robotok) például jó a páncéltörő töltény, míg másoknál ez fele annyit ér. Rengeteg fegyver, lőszer és kiegészítő van a játékban, érdemes őket tanulmányozni és a keményebb csatáknál a megfelelőt kiválasztani.


Ha karakterünket úgy formáljuk, hogy a nyelvével is jól bánjon, akkor csellel megkerülhetőek bizonyos szituációk és így néhány tűzharc is. A piros színű szöveget kiválasztva fenyegetően léphetünk fel, a zöld szöveg a baráti rábeszélés. Ez a kettő csak akkor választható, ha az adott skill-t magas szintre fejlesztjük. Apropó, tulajdonságok. A játék elején hat kaszt közül válogathatunk. Mi döntjük el, hogy a fegyverekkel bánjunk jól, a technikai tulajdonságokat helyezzük előtérbe, vagy a biotikus képességeket tartjuk fontosnak. A másik három kaszt ezek keveréke, azaz kettő kombinációja. Érdemes ezek közül választani, mert így legalább két dologhoz értünk majd.


Szerepjátékhoz méltóan nem csak fő cselekményszál van, az ME rengeteg mellékküldetést tartogat számunkra. Ezekre városokban bukkanhatunk rá, valamint az univerzumban található több mint 160 bolygó közül néhányon szintén belefuthatunk egy párba, ha leszállunk rájuk. Ilyenkor a Mako nevű járművet irányítva kell a térképen lévő pontokhoz eljutni, ahol egy új küldetés várhat ránk. Pár égitestre szondát küldhetünk, hogy az értékes nyersanyagokat gyűjtsön be. A bolygók nagyobb hányadán azonban olyan zord körülmények uralkodnak, hogy azokról csak olvasgatni lehet. Sajnos a Föld is ezek közé tartozik, pedig jó lett volna látni, hogyan is képzelik el bolygónkat a készítők a távoli jövőben.

A látványt egy szóval össze lehet foglalni: lélegzetelállító. Első érkezésünk a Citadelre felejthetetlen élmény lesz, gyönyörű a kilátás, rengeteg lény teszi a dolgát az űrállomáson. A karakterek mimikája már-már filmekhez hasonlatos, arcukról valódi érzelmeket lehet leolvasni. A galaxis él, amit a program grafikus engine-je csak még valódibbá varázsol. Az egész olyan hatást kelt, mintha egy egész estés sci-fit néznénk a moziban. Minden a helyén van, és csak kapkodjuk a fejünket a sok szépség láttán, amit a program nyújt nekünk. Ha létezne olyan szemüveg, amivel tényleg csak a játékot látjuk és nem a képernyőt, akkor nehezen hinnénk el, hogy ami a szemünk elé tárul az számítógép által generált világ.


A szép grafika sajnos következményekkel jár: elég gyakran láthatjuk a loading feliratot, valamint két pályaszakasz között gyakran hosszú percekig liftezünk. A készítők így akarták csökkenteni a töltési időt, és megadni azt az érzést mintha játszanánk. Néha eléggé be is szaggat a program, igaz csak rövid ideig. Előfordul, hogy pár másodperces késéssel jelennek meg a nagy felbontású textúrák a környezeten valamint szereplőkön, ami kissé zavaró. Ha játszott valaki pl. a Halo 2-vel, az tudja miről beszélek. Úgy tűnik, egy hónapot még rászánhattak volna a kód optimalizálására, de gondolom a kiadási határidőt be kellett tartani.
Audio terén még kiválóbb összhatást nyújt a Mass Effect. A szinkronszínészek hangjátéka frenetikus és illik a karakterekhez, a fegyverek kellő erősséggel dörrennek. A zenékre sem lehet panasz: kellemes kis sci-fi alapokat hallhatunk végig a játékban, mindegyik tökéletesen passzol az éppen zajló eseményekhez.

Hiba kevés van a játékban. Két dolgot említenék csak, ami zavaró. Az egyik a pénz, amely ugyan létező dolog, de értéke nem sok van. Az elején nyálcsorgatva nézzük a legmodernebb fegyvereket és páncélokat amiket vehetünk, de keretünk nem nagyon lesz rá. A későbbiekben azonban minden tárgyat megszerzünk különböző ládákból, így nem lesz szükségünk a zöldhasúakra. Mire összegyűjtünk 80.000 dollárt egy erősebb páncélra, addigra a program régen ellátott minket három sokkal jobbal. A játék közepétől már annyi cuccra tehetünk szert, hogy azok eltávolítása a listából kifejezetten gyötrelmes lesz. A másik probléma ami számot tevő, az az ME hosszúsága. Ha csak a fő küldetésekre koncentrálunk, akkor 10-12 óra alatt végezhetünk. Mellékküldetésekkel együtt sem lesz hosszabb 30-35 óránál, ami egy szerepjátékot tekintve valljuk be, nem túl sok. Azonban az újrajátszás lehetősége adott, a sok választási lehetőség miatt a történet sokféleképpen alakulhat, ami többeket késztethet a kaland második végigjátszására.

A Mass Effect beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Akció-szerepjátékok között messze az egyik legjobb, témáján belül pedig az új etalon. Grafikailag és hangulatban utolérhetetlen, összetettsége szinte felfoghatatlan. Olyan utazás, melyet személyesen kell átélni mindenkinek. Csomagolj hideg élelmet és vizet mielőtt leülsz mellé, mert magába szippant, és nem ereszt amíg ki nem pörgeted.