Az Ubuntu legújabb változatának megjelenése után körülbelül egy hónappal letölthetővé vált a Linux Mint, "Lisa" névre keresztelt legfrissebb kiadása. A tesztelt disztribúciónk sok ponton nagy változásokat hozott a saját korábbi kiadásaihoz képest, de nem csak a korábbi verzióktól különbözik nagymértékben, hanem az Ubuntu-val is sok szempontból szakított. Többek között hiába a szoros kapcsolat az imént említett terjesztéssel, mégsem a Unity kezelőfelületet használja, hanem a GNOME 3 SHELL az alapértelmezett munkakörnyezet.
A Linux Mint többféle lemezképfájl formájában érhető el, így beszerezhető CD, vagy DVD képként. A kettő között a fő különbség, hogy a CD-s verzió kevesebb programot tartalmaz, valamint néhány codec is hiányzik belőle. Minkét esetben elérhető a 32 és 64-bites számítógépekre készített változat is. Ezen kívül még érdemes tudni, hogy az operációs rendszer telepítését nem csak Live rendszer alól tudjuk elvégezni, hanem Windows alól is, a Mint4win program segítségével. Ez utóbbi esetben csak a kisebbik méretű telepítőmédia használható.
A terjesztés honlapján bár elérhető a minimális hardver feltételek listája, de azért annyi megjegyezhető, hogy viszonylag kényelmes használat érdekében legalább 10 GB szabad területre szükségünk lesz a számítógépünk háttértárolóján, valamint erősen ajánlott legalább 1GB központi memória és minimum 2GHz-es processzor. A disztribúció kipróbálásához két konfiguráció került beállításra, így mind a 32 és 64 bites változat kipróbálására lehetőség nyílt.
A 64 bites tesztgép:
Alaplap: ASUS M4A87TD EVO
Processzor: AMD Phenom II X4 955
Memória: 4 GB
Merevlemez: Seagate 80GB
Videó kártya: ATI Radeon HD 5670
Monitor: ASUS VW 930
A 32 bites változat teszteléséhez használt konfiguráció:
Alaplap: Gigabyte P4 Titan
Processzor: Intel Pentium P4
Memória: 2GB
Merevlemez: Maxtor 40GB
Videó kártya: ATI Radeon x1650 Pro 512 MB RAM
Monitor: az ASUS LCD monitor
Amit még a telepítés megkezdése előtt el kell mondani a Linux Mint-ről, hogy az Ubuntu-val teljesen kompatibilis a szoftvertárolók tekintetében, vagyis a minden Ubuntu-hoz elkészített csomag használható.
Telepítés
Az operációs rendszer installálása rendkívül egyszerűen elvégezhető, mindössze a Live telepítő médiáról kell elindítanunk a számítógépünket. Itt viszont egy pillanatra meg kell, hogy álljunk, mivel a disztribúció fejlesztői elvégeztek egy a felhasználót igencsak megrettentő változást. Ez pedig nem más mint, hogy a rendszer indulásakor egy fekete képernyő jelenik meg míg be nem tölt a disztribúció. Ez nem a más operációs rendszereknél meglevő "Fekete képernyő", hanem csak a terjesztés korábbi verzióiban megjelenő, indításkori villódzást küszöböli ki, valamint azt a célt szolgálja, hogy rendszer ilyenkor is minden számítógépen egységes kinézetet nyújtson.
A Live rendszer elindulása után az "Instal Linux Mint" ikonnal tudjuk elkezdeni a telepítési folyamatot, ekkor a területi és nyelvi beállítások megadása után a háttértárra vonatkozó opciók megadása következik, majd megkezdődik a fájlok lemezre másolása. Ezen folyamat alatt tudjuk megadni a felhasználói fiókunkra vonatkozó adatokat. Maga az installálási procedúra mindkét teszt rendszer esetében mintegy húsz perc alatt lezajlott.
A korábbiakban említésre került, hogy a Linux Mint egy Ubuntu-ra épülő disztribúció, ebből gondolhatnánk, hogy a Unity kezelőfelületet használja. Ez viszont nem így van, mivel sokak visszajelzései alapján nehezen kezelhetőnek bizonyult ez a grafikus felület, így a GNOME 3 és a GNOME SHELL került bele ebbe a terjesztésbe. A fejlesztők viszont nem elégedtek meg ennyivel és egy saját fejlesztésű kiegészítést készítettek hozzá, és ezt az MGSE (Mint Gnome Shell Extension) névvel illették. Ennek segítségével a más Linux operációs rendszerekben látható GNOME SHELL kinézetétől eltérő megjelenést tudunk kreálni. A kinézet ilyenkor leginkább a fent említett felület 2.3x-es felületéhez lesz hasonló.
A grafikus felületet tekintve még két dolgot érdemes szemügyre venni, az egyik ami az Ubuntu-hoz szokott felhasználóknak rögtön feltűnhet, hogy ha az egeret egy megnyitott ablak széléhez visszük, akkor nem jelenik meg a görgető sáv, ez csupán azért van mert a fejlesztők eltávolították az "Overlay scrollbar"-okat. A másik egy mindössze csak kipróbálásra ajánlható lehetőség, ugyanis még fejlesztői szakaszban van. Ez pedig a MATE névre keresztelt felület, és a régebbi Linux Mint kezelőfelületet biztosítja számunkra, mind kinézetben, mind funkcionalitásban. Egyetlen hibája, hogy még előfordulhatnak hibák, így a disztribúció tesztelése során is előfordult, hogy ennél a kezelőfelületnél a menü és a panel nem jelent meg egy bejelentkezés után. Mindezeken felül a klasszikus GNOME felület is választható azok számára akik a Debianhoz hasonlatos környezetet részesítik előnyben a mindennapi használat során.
Ez esetben elsősorban a videokártyák kezelésére kell gondolnunk, mivel az egyéb eszközök támogatottsága meglehetősen jó a Linux terjesztések esetében. Itt az erősebbik tesztkonfiguráció esetében a zárt meghajtó segítségével sikerült működésre bírni a grafikus vezérlőt, míg a régebbi tesztkonfiguráció esetében csak a nyílt forráskódú meghajtó programmal sikerült beüzemelni a grafikuskártyát (az ATI gyári vezérlőprogramjai közül csak a 9.3-as verzió kezeli az x1650-es kártyákat, ez viszont nem kompatibilis az újabb Linux terjesztésekkel).
Programkínálat
A rendelkezésünkre álló alkalmazások vizsgálata előtt érdemes figyelmet fordítani a szoftverforrásokra. Itt nem elsősorban az internetes csomagtárolókra kell most koncentrálnunk, hanem egy másik csomagforrás típusra, a helyi tárolóra. Ezzel azonban csak akkor szükséges foglalkoznunk, ha CD-s telepítőlemezről installáltuk az operációs rendszerünket. Ilyen esetben az imént említett szoftverforrást kell bekapcsolnunk. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az alsó panelen levő "Menü" -ből elindítjuk a szoftverkezelőt, ahol a "Szerkesztés" menüpont "Szoftverforrások" lehetőséget választva megjelenik egy ablak. Itt az "Egyéb szoftverek" fülnél a "file:///usr/share/locale-repository binary/" sor előtti jelölőnégyzet kell bepipálnunk, és ezt követően egy szoftverfrissítést kell végrehajtanunk. Ennek eredményeképpen néhány olyan meghajtóprogram lesz elérhető a szoftverforrások között amelyek alapértelmezetten nem kerültek telepítésre. Ilyen programok például a "Gnome PPP" program, ami az ADSL kapcsolatok kiépítéséhez szükséges.
Napjainkban az egyik legfontosabb elvárás számítógépünkkel kapcsolatban, hogy a rajta tárolt adatokat biztonságban tudjuk. Ehhez a Linux Mint már az operációs rendszer telepítése során felajánlja a létrehozni kívánt felhasználó "home" mappájának titkosítását, így illetéktelenek nem férhetnek hozzá az abban a könyvtárban tárolt dokumentumokhoz. Egy másik fontos kérdés, hogy amikor a számítógépünk esetlegesen meghibásodik legyenek biztonsági mentések a számunkra fontos adatokról, és ezek könnyen elkészíthetőek, illetve visszaállíthatóak legyenek egy a számítógéphez kevésbé értő felhasználónak is. Ebben a disztribúcióban eme feladat elvégzésére a "Mentéskezelő" névre keresztelt alkalmazást használhatjuk. A szoftvert az alkalmazásindító menü, "Rendszereszközök" menüpontjából tudjuk futtatni, és ezt követően lehetőségünk van fájlok, vagy programok beállításainak a mentésére, illetve visszaállítására. Az alkalmazás képes felcsatolt külső adathordozóra archiválni (pendrive, külső merevlemez).
A teszt összegzéseként elmondható, hogy a Linux Mint rengeteg hasznos szoftvert tartalmaz alapértelmezetten, a kezelőfelület integrálása is megfelelően sikerült. Külön ki kell emelni, hogy a GNOME 3 teljesen átszabható, és ennek a módja nem túlságosan nehéz feladat. A disztribúció mindkét konfiguráción jól vizsgázott a hardverek kezelése szempontjából, külön meglepő volt, hogy a videokártyák beüzemelése zökkenőmentesen történt, bár a régebbi ATI kártyák esetében csak a nyílt forráskódú vezérlőprogramot tudjuk használni. Az egyetlen hátrány, hogy a gyengébb gépeken a GNOME 3 felület kissé lassíthatja számítógépünk működését, így aki ezt a környezetet részesíti előnyben annak mindenképpen egy viszonylag korszerű gépen kell kipróbálnia ezt a disztribúciót.
