Kritikánk tárgya abból a szempontból is illeszkedik a trendekhez, hogy egy, a feminista vonalat követő produkcióról beszélhetünk, női főszereplőkkel és rendezővel. A Sony láthatóan teljesen megbízott az eddig csupán sorozatepizódokat levezénylő S. J. Clarksonban, akinek ez az első egészestés játékfilmje.

Clarkson saját bevallása szerint azonban ez esetben egy nem szokványos szuperhősfilmet akartak készíteni, és az általában akció-orientáltabb alkotásokhoz képest inkább a lassú borzongatásra igyekeztek helyezni a hangsúlyt. Amellett, hogy szerinte a megszokotthoz képest földhözragadtabb megközelítést alkalmaztak, úgy próbálnak eredettörténetet kreálni a karakternek, hogy közben elsősorban a hősnő emberi oldalára fókuszálnak.

S bár az ebbéli törekvés valóban tetten érhető a kész produkcióban, a rendező tapasztalatlansága némileg gátat szabott annak sikeres megvalósításában. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy elsősorban nem is a rendezéssel van a probléma, hanem magával a nem túl ihletett, hányaveti módon összefércelt forgatókönyvvel.

Cassandra Webb (Dakota Johnson) mentőautót vezet New Yorkban, és nem is sejti, hogy a szülés közben elveszített anyja révén milyen rendkívüli képességekkel rendelkezik. Addig a napig legalábbis, míg egy váratlan baleset következtében ő maga is életveszélybe kerül, amiből éppen hogy csak sikerül kimenekülnie.

Nem sokkal ezután a sors – megint csak váratlanul – összehozza három fiatal lánnyal, Juliával (Sydney Sweeney), Mattie-vel (Celeste O’Connor) és Anya-val (Isabela Merced), akit mindannyiuk számára ismeretlen okok miatt üldöz egy rejtélyes és vérszomjas, pókruhás és láthatóan szupererővel felvértezett alak.

Ezt követően állandó menekülés lesz az életük, és csak Cassie jövőbelátó adottságának köszönhetően ússzák meg a dolgot, legalábbis egyelőre. Ahhoz, hogy rájöjjenek a sötét alak titkára, és végleg megszabaduljanak tőle, hősnőnknek minél előbb fényt kell derítenie a múltra és saját különös képességének rejtélyére…

Annak érdekében, hogy a koncepció bármilyen szinten működőképes legyen, az alkotók igen jelentős eltéréseket eszközöltek az eredeti képregényhez, illetve karakterhez képest. Az eredeti Cassandra Webb ugyanis egy látnoki képességekkel bíró, idős hölgy volt, akit egy olyan létfenntartó készülékhez kötnek, ami egy pók hálójához hasonlatos.

Lássuk be, bármennyire is nem kifejezetten akcióorientált moziról van szó, egy ilyen felállás alapból megölte volna az egész történetet.

Habár a mentős felütés önmagában nem rossz, már a film elején túlságosan sok a véletlen, az expozíció pedig felettébb lassú és nehézkes. Később ugyan kezd valamilyen szinten beindulni a feszültségnövelés, ám hiába, ha azután a cselekmény utolsó harmadában ismét teljességgel háttérbe szorul a rendező által beígért, földhözragadt megközelítés.

A narratívában többé-kevésbé végig találhatunk különféle logikátlanságokat, ám onnan kezdve, hogy Cassie múltja kerül terítékre, a sztori tele van ellentmondásokkal. Így az életszerűtlen szituációk és akciójelenetek is egyre csak szaporodnak ahogyan közelítünk a nem éppen katartikus befejezés felé.

Habár a filmben akad néhány aranyos, jópofa pillanat, mindez sajnos távolról sem elég ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket. S még ha a szokásos közhelyek egy részét sikerült is elkerülni, a szájbarágós narratíva egyáltalán nem teszi élvezhetőbbé a produkciót.

Talán még annyi pozitívumot fel lehet hozni a Madame Web védelmében, hogy az alkotók szerencsére nem vitték túlzásba a feminista hangvétel erőltetését. Mondjuk ez sokakat nem igazán izgatna vagy zavarna, amennyiben az eredmény ezáltal egy szórakoztató mozi lett volna, de sajnálatos módon nem az lett.

Azt, hogy egyes kritikusok egyenesen az eddigi legrosszabb képregény-adaptációnak titulálták a filmet, némileg talán eltúlzottnak érzem. Ám annak ellenére, hogy nem feltétlenül állítanám, hogy nézhetetlen, az biztos, hogy jónak semmiképp sem nevezhető.

Már tavaly a Morbius sem lett nagy siker, de ezek után talán a Sony-nál is elgondolkodnak rajta, hogy még kevésbé kellene erőltetni ezeket a mellékes, világszinten alig ismert képregényhősöket.

Mondjuk Madame Webnek állítólag nem lesz közös mozija más szuperhősökkel, mivel ezt egy önálló történetnek szánták. Ha másból nem, ebből azért elég jól látszik, hogy maga a stúdió sem fűzött hozzá túlságosan nagy reményeket…