Rá 25 évre elkészült a folytatás Kis Vuk néven, és már 3D-s technikát használtak hozzá hazai szakembereink. Kérdés, hogy imádjuk e ugyanúgy, mint elődjét. Vitathatatlan, hogy a ‘mi’ gyerekünk ez is, még ha Kis Vuknak túlontúl nagyra sikerült fejet kreáltak az alkotók, akkor is. Akkor is a ‘mi’ gyerekünk ha már nem Fekete István, hanem ifj. Fekete István regényéből készült, akire igencsak hatnak a nemzetközi viszonyok, hiszen Chicagóban él. De lesz e akkora hatással a mai gyerekekre, felnőttekre, mint elődje? Az alkotók elmondása szerint feltett szándékuk volt, hogy életben tartsák Fekete István hagyományát, hogy megismertessék, megszerettessék a természetet a mostani gyermek generációval. (Elvégre én is a Tüskevár hatására kezdtem el ladikban evezni. Halálos balesetet ugyan nem okoztam, de egyik másik tóról végérvényesen kitiltottak. )
Szóval a hagyományba az is beletartozna, hogy állati szemszögből mutassa be a történetet. Ez a Kis Vuknál nem igazán sikeredett. Talán a történettel lehetett baj; talán azzal, hogy nemzetközi piacra szánták, és túlságosan meg akartak felelni az elvárásoknak, közben pedig elveszett az a bájos, igazi állat ? embert bemutató kapcsolat, ami olyannyira jellemezte Fekete István regényeit. A Kis Vuk azért is készült oly sokáig – 4,5 évig – , hogy megmutassák a Nagy Világnak Magyarországon is akadnak jó animátorok, és érdemes beinvesztálni honi animációs filmekbe is.

Ez kétségtelen, hiszen ha megnézzük a figurákat, a hátteret, a textúrákat alig akad kivetnivalónk. Talán a figurák mozgása az ami némiképpen sántít picit. Utalok itt pl. a rókák menésére, ami inkább hullámmozgásnak tűnik, mint amolyan rókás battyogásnak. Vagy amikor a cirkuszos lány ( Carmella ) rögtönzött artista gyakorlatába pillantunk, csak némiképpen tűnik szaggatottnak, esetlennek. Némelyik ember alak kissé degeneratív lett, talán ezzel akartak utalni esetlen, kamasz mivoltára. Viszont aki a motorok, autók mozgásáért felelt, az nagyon élethűen, dinamikusan adta vissza a látványvilágát. Bizony sokan már sejtettük, hogy nem egy ember alkotja meg a figurákat, hátteret stb.. Minden karakterért más-más szakember felelt.
A figuraterveket Ivicz Rudolf grafikusművésznek köszönhetjük, ám a szereplőket alapvetően a színészek keltették életre, akik a hangjukat kölcsönözték a figuráknak. Először a szöveget mondták fel neves művészeink, úgy, hogy az kellőképpen használható legyen az animátoroknak, hiszen a figurák a hangokhoz képest keltek életre. Amikor rászánjuk magunkat, hogy vászon elé üljünk, és megtekintsük a Kis Vukot, jó ha előtte nem a Final Fantasyval tuningolunk. Úgyis csak össze hasonlíttatást szülne, amiből egyértelműen az utóbbi sok részt megért 3D-s animáció nyerne.

A történet a leírás szerint arról szól, hogy a helyi vadőr tolókocsihoz kötött fia, és az ő nagyothalló kutyája a Természetvédelmi Területen megpróbálja megállítani a vadorzókat. Na ezt felejtsük el. Igaz van benne tolókocsihoz kötött fiú, aki egy hajdani balesetben megsebesült, de nem a vadőr fia, hanem a helyi állatorvosé. Nem a számítógép előtt ül, hanem a tolókocsival az erdőt járja folyamatosan. Azt az erdőt, ahová a nyúlnak látszó kis állatkák is elbarangolnak, mert ott nem szemetes az erdő. Némiképpen az idilli képet megzavarja Kárkár a varjú folyamatos rappelése, ami egyébként legalább feldobja az első képkockákat. Persze, hogy Ganxsta Zolee produkálta magát.

Láthatjuk ahogy nagy Vuk ( Gálvölgyi János ) elmenne vadászni, és Kis Vuk ( Csőre Gábor )vele akar menni.. Persze elviszi, és a történelem ismétli önmagát, mert akkor jön a galiba.

De ezt a vadászatot ne úgy képzeljük, ahogyan annak idején Karak tanította Vukkot.. Nem. Itt egy vadászni megtanulni nem akaró kis jószágot láthatunk, aki idétlenül viselkedik, az apjától pedig folyamatosan azt halljuk: ‘ kisfiam, kisfiam’. Útközben valahol elveszett a ‘Vadászom Utamból Kotródj’ jellem. Na itt kezdett letörni a kezdeti lelkesedésem. Az igazi események ott kezdődnek, hogy Vukot elfogják a vadászok, a többi állatot pedig leöldösik, illetve szintén rabságra kényszerítik. Vukot a cirkuszosok magukkal viszik, mert ők is belépnek a képbe, majd jön Kis Vuk aki valamilyen oknál fogva Suttal barátkozik, de úgy, mintha kenyeres pajtások lennének, olyan természetesen, mintha nem is lenne előzménye Sut hajdani viselkedésének.
Vuk az erdő legokosabb, legtapasztaltabb rókája a rabságba képtelen beletörődni, és folyton szabadulni akar- érthető. Kis Vuk pedig folyton azt képzeli magáról, hogy ő a legkülönb róka az erdő kerekségén. Van benne valami, legalábbis ilyen folytatásoknál elvárja az ember, ám semmi látszata nincs. A kiscsákó csupán a hírnevéből akar élni. A történet kavarog Kis Vuk körül, a cirkusz körül, és a cirkuszi állatok körül. Össze össze folynak, hiszen Kis Vukot megmenti Alex (Simonyi Balázs) a tolókocsis srác, aki szimatol a vadászok után. Így találkozik a cirkuszosokkal (is), meg a csinos korabeli Caramellával ( Gubás Gabi), akibe kezd beleszeretni, csak úgy kamaszosan. Persze találkozik Caramella apjával a cirkuszi igazgatóval (Reviczky Gábor ), aki esténként hipnotizálja az embereket, kivéve második feleségét Arcadonnát (Borbás Gabriella), mert ha az ő szemébe néz elönti minden félsz.

Részt vesz még a történetben Jobbfék és Balfék Arcadonna jobb-bal kezei, velük végeztetné a piszkos munkákat, ha nem lennének erre is alkalmatlanok. A karakter elképzelések egészen jók, sikerült a többségét jól megvalósítani, de a történet folyása, a párbeszédek olyan ‘egy a tucat közül’-re sikerültek. Nyoma sincs a ‘magyar humornak, jellemnek’. Néha rá akarnak venni, hogy vegyem elő a papírzsepimet, hogy körmömet rágjam izgalmamban, de ezek egyikére sem éreztem igazi késztetést. Még első látásra is feltűnt, hogy Alex a kis kamasz a végén Kis Vuként emlegeti a kis rókát, noha nem beszéli az állatok nyelvét. Elméletileg. De azért nem csak rókák vannak a történetben. Akadnak szereplők, amikkel a sztorit színesebbé próbálták tenni.

Vegyük például Csimpit ( Dörner György) a cirkuszi majmot, aki általában mindent ellop, és üres óráiban forradalmi terveket szövöget, lázít, és szabadságra buzdít. Vagy ott van a fogatlan oroszlán, aki mintha a Madagaszkárból lépett volna elő, hiszen annyira meg van rettenve az igazi erdőtől. Láthatunk még medvét, kígyót, békát. Szemtanúi lehetünk milyen gonoszak is egyes emberek, főként a nők, mennyire papucs tud lenni egy férfi, és az erdőkerülőnek (Bodrogi Gyula) milyen sok dolga van. Nincs mesefilm – bocsánat animációs film, boldog vég nélkül. A jó elnyeri jutalmát, a rosszt pedig lesittelik. Minden kiderül, mindenre fény derül, emberek és állatok együtt örülnek egymásnak.

Jön a szokásos főcímzene, amit nem fogunk megtanítani a gyerekeinknek, mert inkább felnőtteknek szól, mintsem a lurkó korúaknak. De azért érdemes még a vége felirat után is benn ülni a moziban, mert legalább láthatjuk az előkészületeket, hogyan is keltették életre a karaktereket a színészek.

Bennfentesek elmondták, hogy a számtalan forgatókönyv vázlatot amíg a mozi készült, érdemes lenne méterben mérni, nem darabra, oly sok volt. Talán ha nem engednek befolyást, és megalkotják azt, ahogyan eredetileg megálmodták a történetet, és nem paráztak volna, hogy tetsszen külföldön is, talán akkor jobban élvezhetővé, maradandóvá válhatott volna a Kis Vuk, úgymint elődje tette. Hiszen ez tette volna igazán egyedivé. Ehelyett jól bevált klisékkel tarkították, és nyoma sincs a jó öreg állat szemszögből mutassuk meg a történetet dolognak. A kisállatokat úgy állították be, mintha emberek lennének, és úgy is gondolkodnának. Hol van ez Fekete István nyomdokaitól? Egyszer szeretném megérni, hogy a magyaroknak szabad kezet adnak, mert abból mindig csak jó sül ki.