A szeszcsempészet az 1929-33 közötti nagy gazdasági válság idején élte virágkorát, amikor is sokak számára az egyetlen meggazdagodási lehetőséget jelentette. A Fékezhetetlen cselekményének oroszlánrésze ekkor játszódik, mely alól csupán egy rövid bevezető rész és epilógus képez kivételt. A film forgatókönyve alapján valójában nem több egy szokványos gengsztersztorinál, melyben az egyik vidéki, illegális alkoholfőzésből és értékesítésből élő család tevékenységén és mindennapjain keresztül lehetünk tanúi az akkori világ eseményeinek és jellegzetességeinek. A Fékezhetetlen a főszereplő, Jack szemszögéből és narrációjával meséli el a szeszcsempészetben sikeresnek számító Bondurant-fivérek életét, az 1930-as évek elejének történéseire, azaz a három testvér fiatal felnőtt éveire koncentrálva.

Már csak azért is elmondható, hogy egy „hétköznapi” gengsztertörténettel van dolgunk, mert a film valós alapokon nyugszik, mivelhogy Matt Bondurant 2008-as The Wettest County in the World (magyar fordításban: A világ legszittyósabb megyéje) című, életrajzi ihletésű regényének adaptációjáról van szó. (Matt az egyik Bondurant-fivér unokája). A Virginia állambeli Franklin megye az illegális szeszfőzés- és kereskedelem egyik fellegvárának számított az 1920-as években – e hegyekkel és erdőkkel tarkított, békésnek látszó tájon tehát valójában nagyon is zajlott az élet. Forrest és Howard Bondurant (Tom Hardy és Jason Clarke) igazi legendának számítanak a környéken, melyet nem csupán jól menő csempészüzletüknek és az évek során kivívott tekintélyüknek köszönhetnek, hanem annak a szóbeszédnek, sőt már-már vallásos hitnek is, miszerint a család tagjai elpusztíthatatlanok. Fiatalabb testvérük, a jóval kevésbé határozott és keménykötésű Jack (Shia LaBeouf) azonban mellőzöttnek és kevesebbnek érzi magát bátyjai mellett, ezért miközben továbbra is nekik dolgozik, igyekszik megcsinálni a maga szerencséjét.
Az igazi bonyodalom azonban akkor kezdődik, amikor feltűnik a színen Charles Rakes különleges ügynök (Guy Pearce), aki annak ellenére, hogy a törvény új uraként hivatalosan rendteremtés céljából érkezik, részesedést követel magának az üzletből. Amikor Bonduranték megtagadják az együttműködést, valóságos háború kezdődik, melyben Rakes kíméletlenül, eszközökben nem válogatva csap le a környék szeszfőzdéire. Eközben Jack is folyton zűrbe keveredik, amit egyrészt Bertha Minnix, a helyi mennorita közösség papjának lánya (Mia Wasikowska) iránti vonzalma okoz, másrészt pedig ama tény, hogy Cricket Pane nevű cimborájával (Dane DeHaan) saját csempészügyletbe kezdenek.
A bizonyítási vágytól fűtött fiatalember még attól sem riad vissza, hogy a sokak által félt, Jack által azonban bálványozott helyi maffiafőnökhöz, Floyd Bannerhez (Gary Oldman) forduljon ajánlatával, bátyjai bevonása nélkül, amit az általában mogorva, a saját maga által felállított szabályokhoz szigorúan ragaszkodó Forrest egyáltalán nem néz jó szemmel. A „Bondurant-vállalkozás” vezetőjének ráadásul meg kell vívnia saját és családja életveszélyes harcát Rakes és csatlósai ellenében, amiben a nagyvárosi forgatag elől elmenekült táncosnő, Maggie Beauford (Jessica Chastain) részéről kap váratlan segítséget.
Magában a történetben tehát – a halhatatlanság legendáján kívül – semmi extrát sem találhatunk: a klasszikus bűnözők a törvény ellen felállásnak azon verzióját láthatjuk, melyben a törvény képviselői sem feddhetetlenek, mint ahogy a gengszterek, akiknek a film a nézőket is a pártjára állítja, sem velejükig romlottak. A forgatókönyv a gengsztersztorik szokásos elemeivel operál, úgymint a korrupció, konkurenciaharc, fenyegetés, árulás, szerelem, bosszú és leszámolás, illetve minden egyéb, amivel a hasonló jellegű produkciókban már rengetegszer találkozhattunk. Önmagában tehát semmi különleges sem volna a Fékezhetetlenben, John Hillcoat rendező azonban, kinek korábbi filmjeiben (Az adósság, Az út) már tapasztalhattuk, hogy kiválóan ért az atmoszférateremtéshez és a karakterekhez, olyan korrajzot fest le előttünk, mely képes mindvégig magába szippantani.
A végletekig autentikus díszletek, járművek, jelmezek, zenék és egyéb, aprólékosan megtervezett és kivitelezett részletek egyenesen visszarepítik a nézőt az 1930-as évekbe. A profi fényképezés még kézzelfoghatóbbá teszi az eseményeket – enyhe hatásvadászat megfigyelhető ugyan, de nem túl tolakodóan -, a nagyszerű karakterek pedig – a határozott rendezés mellett a kiváló színészi teljesítményeknek is köszönhetően – segítenek megeleveníteni az egyébként szokványos és közhelyes történelmi tablót. Az egyik legnagyobb húzónév kétségtelenül Gary Oldman, akit ugyan csupán néhány jelenet erejéig láthatunk a rettenthetetlen maffiózó majdhogynem cameo rövidségű szerepében, a sokarcú aktor mindazonáltal kellemes színfoltot képez a fő- és mellékszerepekben látható színészek egyébként is meglehetősen illusztris palettáján.
Shia LaBeouf, noha ilyen jellegű produkcióban ezidáig igen nehéz volt őt elképzelni, élete egyik legjobb alakítását nyújtja a bátyjai árnyékában élő, ambiciózus fiatalember szerepében, aki habár morálisan még véletlenül sem feddhetetlen, mégis együtt tudunk érezni csetlő-botló igyekezetével. A narráció és a történetvezetés révén tulajdonképpen Jack jellemfejlődése áll a cselekmény középpontjában, ami látván meggondolatlan tetteinek és zöldfülűségének sikerei ellenére is fennmaradó voltát némileg felemásnak mondható. A történet végére azonban Jack olyan határozottságra és karakterességre tesz szert bosszúvágya kapcsán, amit még nemigen láthattunk LaBeouf-tól korábbi filmjeiben.
A legifjabb Bondurant-fiúval ellentétben a szerelme tárgyát játszó Mia Wasikowska maga a megtestesült romlatlanság. A szerény és tapasztalatlan, de alapvetően nyitott Bertha szigorúan vallásos neveltetése ellenére hajlik a modern világ által kínált élet lehetőségeinek élvezetére, amit Jack minden igyekezetével próbál megismertetni vele. Berthával mintegy ellenpontot képez Jessica Chastain karaktere, az érett és belevaló nőként ábrázolt Maggie, kinek szerepében Chastain ezúttal is kiválóan alakít, ahogy azt tőle már megszokhattuk az utóbbi időben. (Ezúttal még bájaiból is igen sokat megmutat egy jelenetben, és egyáltalán nincs miért szégyenkeznie.) A hallgatag vezéregyéniségként feltűnő Tom Hardy hihetetlenül „cool” és kőkemény, mint ahogy a fő ellenségét ugyanolyan hitelesen játszó Guy Pearce is az, noha az utóbbi jóval aljasabb, alattomosabb és tenyérbemászóbb figura.
A kettejük harcát Jack szemszögéből bemutató Fékezhetetlen bizony kemény és durva, sőt néha kegyetlen film, amit a remek stílusérzékkel bíró rendezőnek anélkül sikerült elérnie, hogy literszám fröcsögne a vér vagy loccsanna az agyvelő a vásznon. Az erőszak mindazonáltal leplezetlen bemutatása során a puskák és revolverek mellett előkerülnek a kések, boxerek, na és persze a puszta öklüket vagy lábukat használó szereplőkben sincs hiány, amit alkalmanként a kínzások, csonkítások és a hidegvérű, könyörtelen gyilkolás látványa csak még tovább fokoz. John Hillcoat tehát ezúttal is mindent bevetett a realisztikus hatás érdekében, amit csak a 16-os korhatár lehetővé tett számára, ezért a film kizárólag erős idegzetű nézőknek ajánlható. A száraz és cinikus humor, mellyel inkább visszafogottan, csak néha-néha előtörő formában találkozhatunk, remekül illik a film hangulatához, ám úgyszintén nem a legfiatalabb korosztály szórakozását szolgálja.
Annak ellenére, hogy a forgatókönyvben nincs semmi különleges, és jónéhány megszokott klisét is felfedezhetünk benne, a történet mozgóképes megvalósítása elsőrangúra sikeredett, miáltal egy viszonylag átlagos és közömbös sztoriból stílusos, érdekes és időnként izgalmas cselekményt varázsol elénk a rendező. Mindez ahhoz nem elég, hogy az igazi klasszikusokkal együtt lehessen emlegetni a Fékezhetetlent, ahhoz viszont igen, hogy a hollywoodi átlagból bőven kiemelje a produkciót. A zsáner kedvelői biztosan nem fognak csalódni benne, de Tom Hardy és John Hillcoat rajongói számára egyenesen kötelező a megtekintése.