Annak ellenére, hogy az X-Men trilógia nagyon tetszett, nem vagyok egy nagy mutánssztori rajongó, egyetlen képregényt sem olvastam el, és az előző Farkas spinoffot sem láttam. Ennek ellenére ismerem némileg a szereplőket, és a történetvezetést is el tudom kapni, amikor megnézem valamelyik moziverziót. Mint olyan sok embernek, nekem is a Farkas karaktere tetszik legjobban, bár Famke Janssen és Halle Berry sokkal jobban mutatnak a dögös rucijukban.

A Farkas 3D vetítésére annak biztos tudatában ültem be, hogy a legmagasabb fokú kaszabolás és véres akció fogja kitölteni a 2 órás vizuális orgazmust. Nem így lett. Az első percek Nagasaki pusztulása még becsületesen megkomponált CG, de utána ezzel jó időre le is ül a film. Ez nem is lenne feltétlenül baj, az viszont már probléma, hogy egy-két érdekesebb hadonászástól eltekintve csöpögős sziruppá kezd avanzsálni az egyébként akciómozinak hirdetett történet.

A kőkemény (vagyis inkább adamantiumkemény) macsó Farkas (Hugh Jackman), miután az X-Men 3-ban minimálisra csökkentette felesége életenergiáját, nem bírja feldolgozni az asszony elvesztését és száműzi önmagát a hegyekbe. Itt tengeti csodálatos hétköznapjait a barátságos medvék, menyétek és mókusok társaságában, látványos szenvedésekkel, önsanyargatással körítve, bemutatva a legújabb homeless-divatot. Értsd: szakadt mint az állat. Az idilli hétköznapokat felforgatja néhány vadász, akik között Farkas azonnal rendet vág, mert miattuk meghal kedvenc szomszédja, egy medve.
Miközben a kocsmában és néhány végtagon rendet vág, Logan-t egy számára ismeretlen anime szereplő, Jukio (Rila Fukushima) szólítja meg, aki közli vele, hogy most azonnal Japánba kell utazniuk, mert halálán van egy a második világháborúban fegyenctelep-őrként grasszáló, ámde egyébként jólelkű milliárdos, aki mindenképpen el akar búcsúzni az ő annak idején fogolyként megismert Logan barátjától. Uccu hát a repülőbe és irány Tokió, ahol azonban ham kiderül, nem csak szimpla búcsúzkodásról van szó, az öreg Yamanouchi san szeretne szerepet cserélni adamentiumvázas barátunkkal. Halhatatlan szeretne lenni, a Farkast pedig halandóvá tenni – merő szívjóságból, mert hát mennyit szenved szegény a csúnya örökélet miatt.

Érdekellentét születik és csúnya csihipuhi veszi kezdetét hamarosan. Yamanouchi temetésén megjelenik a japán maffia néhány prominens képviselője és pusztakézzel, kardokkal, valamint ólommal adnak hangot abbéli nemtetszésüknek, hogy az öreg milliárdos mindent unokájára hagyott, ami esetünkben a világ egyik legnagyobb it-cége és annak vagyona. A csinos fiatal lány, a feltűnően naív Mariko (Tao Okamoto) először nem fogadja kitörő örömmel, hogy Logan szeretné őt megvédeni, azonban később be kell látnia, hogy nélküle hamar elveszti frissen örökölt vagyonát, így nem csak elfogadja hogy védje őt, hanem viszonylag gyorsan beengedi az ágyába is és megtörténik aminek meg kell történnie. Szerencsére Hugh Jackman fenekét nem kell végignéznünk.
A romantikus szálak között néha azért sikerült akciót is elrejteni a filmben, száguldó vonaton, toronyházban megy a kaszabolás ezerrel, kár hogy az egész vicces és unalmas. Nem a koreográfiával van gond, az teljesen rendben van, Logan is morcos fejet vág, mint mindig, a probléma az, hogy bármennyire is megy a darálás, egyetlen csepp vér nem hagyja el senki testét, sőt Rozsomák karma sem lesz még piszkos sem soha. Az egész film hiteltelenné válik, nem érezzük át a csata hevét és nincs is kiért izgulni. A Farkas erejét ugyan elveszi egy fél filmre való időre egy bájos de gonosz mutáns, Vipera (Svetlana Khodchenkova), amitől főhősünk kiszolgáltatottá, és a megszokottnál gyengébbé válik, de ez sem elég ahhoz, hogy izguljunk érte.
Nem mondok el nagy titkot vele, természetesen az erő egy idő után visszatér, aminek következtében Logan rögtön egy falunyi nindzsa csapatból rögtön ki is készít vagy harmincat, de a többiek is eltűnnek egyik pillanatról a másikra – nem jöttem rá hová, többet nem zargatják a mutánst. Kapunk még látványos csillivilli adamantiumrobotot, ami inkább viccesen néz ki, mint ijesztően. Egy filmvégi nagy csatát elvártam volna, monumentális jelenettel, hiszen a helyszín adott volt. De nem lett kihasználva ez a ziccer sem.
A film végét akár le is írhatnám, aki kicsit is figyel az elején, a végét is tudja előre, mégsem teszem, hátha valakit meg fog lepni…

Sajnos a 3D annyira nem érvényesül a filmben, hogy azt mondom, teljesen felesleges volt szemüvegessé tenni azt a kevés moziélményt is, amit egyáltalán nyújtani képes. A kardokkal, fegyverekkel, lövedékekkel, törmelékekkel legalább parasztvakítást lehetett volna csinálni, de nem, még ezt sem…
Ha a fentis sorokban élcelődést véltél felfedezni, az nem a véletlen műve. A Farkas 3D gyerekfilm, egy mese. Vannak benne akciók, természetesen. Vannak benne csaták, természetesen. Még három poént is felfedezni véltem, és egyszer fel is nevettem. De ez a film nem hogy a mellé pattintott 16-os karikát nem érdemli meg, de még a 12-est sem. Sokkal többet, sokkal jobban, sokkal látványosabban ki lehetett volna belőle hozni, csak merni kellett volna. Annyira vigyázott a stúdió arra, hogy be tudják ültetni a fiatalabb korosztályt is, hogy az igazi élvezet elmarad.

Ennek tudatában lehet a rendező, James Mangold is, hiszen nemrégiben tett egy nyilatkozatot, miszerint a Bluray kiadáson egy rendezői változattal szeretne megjelenni, ami sokkal véresebb (ez nem lesz nehéz, a nullánál minden több) lesz és tartalmazni fog legalább 10-12 perc kivágott jelenetet is, valamint egy hatalmas csatát a film végén.

Lehet hogy érdemesebb inkább azt megvárni.