A szállító franchise 2002-ben indult, a Corey Yuen által rendezett első résszel, és az angol rendezőfenegyerek, Guy Ritchie filmjeivel nemzetközileg ismertté vált Jason Stathammal a címszerepben. Tisztes akciófilm volt, pörgős, látványos, hangos, nem ült le szinte egy perc erejéig sem, még másfél órát sem tett ki – mindez pedig kárpótolt is a bámulatosan egyszerű, hitelességre kicsit sem törekvő forgatókönyvért. Az a film volt, ami mellett zavartalanul lehetett tömni magunkba a popcornt és az üditőitalt. A három évvel későbbi folytatás gyakorlatilag ott folytatta, ahol az előző rész abbamaradt, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit talán még inkább igyekeztek ez alkalommal lehetőleg még több agysejtünk elpusztítására. A bevételi mutatók is szépek voltak, ha egyszer megy a szekér, akkor meg minek kéne leállni? 2008-at írunk és itt A szállító 3. része (nálunk több, mint 2 hónapos késéssel 2009-re csak megérkezett).
Ha Besson mostanra már nem érdemelte ki a "francia Joel Silver" becenevet, akkor soha nem is fogja: A szállító 3 mellett az elődök elszégyellhetik magukat, a realizmus, a józan ész, és a jóízlés ezúttal a hátsó ülésre lett száműzve, a hangsúly az agyzsibbasztó akcióorgiákon, és patetikus egysorosokon van. Az egész ledirigálásáért a francia Olivier Megaton a felelős, Statham pedig magától értetődően ismét a sofőrülésben feszít, már megint pár kiló izommal felturbózva.

Főhősünk, Frank Martin csomagja ez alkalommal egy ukrán diplomata elrabolt lánya, Valentina (Natalya Rudakova), akit a csúnya maffiózók zsarolóeszközként használnak, hogy apját rávegyék egy környezetvédelmi reform megtorpedózására. Frank és Valentina egyaránt kapnak a rosszfiúk vezérétől (a Szökésből ismert Robert Knepper: tudjuk, hogy ő a vezér, mert ő néz a legvérmesebben és neki van a leggonoszabb frizurája) egy-egy karperecet, amik felrobbantják viselőjüket, amennyiben 20 méterrel távolabb mennének a szállító járműtől. Erre persze tudjuk, hogy amúgy sem lenne sok esély: Statham egyszerűen gondolkodó karaktere úgyis csak az Audijáért van oda, és még vonzó utastársa sem vonja el a figyelmét egy percre sem. Ami fura, tekintve, hogy két résszel ezelőtt még képes volt keményfejű sofőrünk szeretni, de az is lehet, összetörték a szívét és azóta ilyen mogorva – erre sose tudjuk meg a választ, a történet lyukacsosabb, mint a legszebb ementáli.

A Besson és Robert Mark Kamen tollából származó forgatókönyv inkoherens és inkonzisztens, a lehető legbugyutább, összeszedetlen történetvezetéssel bír, a dialógusait pedig még egy olcsó szappanopera, vagy ZS-kategóriás Hasselhoff-akciófilm szövegei is felülmúlják bizonyos alkalmanként. Frank karaktere az első filmben legalább valamiféle vázlatszerű háttértörténettel és félig-meddig felépített jellemmel bírt, ezt két rész alatt sikerült leépíteni, most már annyi személyisége sincs, mint egy Terminátornak, örülhetünk, ha néha megszólal, mivel az esetek többségében úgyis csak autót vezet vagy verekedik. A francia nyomozót, Tarconit (Francois Berléand) szintén sikerrel leamortizálták Forrest Gump szintjére, pedig anno még ő is egy látszatra hóbortos, de valójában agyafúrt "sidekick", vagyis segítőtárs volt a főszereplő mellett. Ugyan sosem volt több, mint a cselekményt lazító humor forrása, de ebben a filmben még csak nem is vicces egy percre sem. Egyedüli fejlődés talán a női szereplő terén figyelhető meg, Natalya Rudakova ugyanis szép (ez persze teljesen szubjektív, a hölgy roppant mód megosztotta a nézőket), van egyfajta jelenléte a vásznon és a ráírt szerep sem merül ki jajveszékelésben és sikongatásban.

Az egykori graffiti művész (nem viccelek!) és debütáló rendező Megaton nem hibáztatható azzal, hogy nem értene az akciófilmek sajátos nyelvén, ugyanakkor nem is tudja semmivel elkülöníteni A szállító 3-at az előző két epizódtól, sőt, akár a műfaj akármelyik másik filmjétől.
A mozgalmas akciójelenetek profin lettek kivitelezve és felvéve egyaránt, amikor azonban párbeszédes szcéna következik (ami elég sokszor előfordul, Frank és Valentina között az autóban), akkor a kamera mintha nem tudná mit csináljon, csak tengődik, és feszülten várja az újabb robbanós-lövöldözős-ütlegelős momentumot. És jól is teszi, az ilyesfajta filmeknek nem a drámai vagy éppen romantikus pillanatokról kéne szólniuk.

Akciót akarunk látni, és minél többet, minél hamarabb, minél nagyobb dózist akarunk Frankből és Audi A8-asából. A szállító 3 e helyett sok unalmas lelkizéssel és üresjárattal üti el az időt, vagy éppen vicces próbál lenni, ami nem lenne akkora gond, ha menne is neki, de nem. Ez a sorozat eddigi leghosszabb része, jó 100 perces, ami túlságosan is sok a "jóból". A sallangot kivágva, és egy vagy két akciójelenetet beillesztve, most lehetne egy vérbeli B-filmünk, ami lehet nem váltja meg a világot, de nem is szarozik, belecsap a lecsóba, és felvállalja, hogy az, ami. Amikor ennyi az eseménytelen momentum egy filmben, az ember elkezdi még azokat a nem túl valósághű jeleneteket is kielemezni, amelyeket egyébként nyugodt szívvel befogadna, és ez a lehető legrosszabb, ami egy A szállító-típusú filmet érhet. Vegyük példának okáért azt, amelyikben Statham veszetten pedálozva egy gyerekbiciklivel leelőzi a hős luxuskocsijával menekülő gengsztert. Ugye-ugye! Vagy ott vannak a harcjelenetek, amelyek ugyan kitűnően koreografáltak, de inkább hasonlítanak a Tom és Jerry egyik epizódjára, semmint egy valós, spontán csetepatéra.

A szállító 3 csapnivaló forgatókönyvvel bír, ami csak feleslegesen kusza szálakon folyó politikai háttérsztorit csapott az üldözéses, verekedéses jelenetekhez, a hézagokat pedig kényelmetlenül poéntalan párbeszédekkel töltötte ki. A film túlontúl hosszú, emellett még lassan is csordogál mélyre ásott medrében; pocsékul időzített akciójeleneteket tud felmutatni; ami pedig jó benne, az is a könyv szerint lett megvalósítva, vagyis garantáltan semmi újat nem fogunk látni.
Ha az előző két részhez már volt szerencsénk, nyugodtan kihagyhatjuk a harmadikat. Statham és Rudakova külön-külön jól teljesít, de a köztük lévő izzás totálisan hiányzik. A kigyúrt, kopasz brit akcióhős ezzel hivatalosan is elkezdte lebontani kultstátuszát – nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez. Az orosz származású hölgy viszont még sokra viheti, ha nem cseszi el – nagy valószínűséggel el fogja. Nagy bánatunkra, A szállító 3 minden egyes hibája, és box office leszereplése ellenére sem képes megakadályozni majd a negyedik-ötödik-satöbbi rész elkészültét, ez már elkönyvelhető. Abban tudok egyedül bízni, hogy azok a filmek már egyenesen DVD-re jönnek ki – így kellett volna lennie már ezen celluloidpazarlás esetében is.