A hetvenéves, ám még mindig energiától és tettvágytól duzzadó, néhány éve megözvegyült Ben Whittaker (Robert De Niro) többedmagával jelentkezik egy e-kereskedelemmel foglalkozó startup vállalkozás gyakornoki állására, melyet pozitív személyiségének és munkatapasztalatának köszönhetően sikerül elnyernie. A kezdetben lelkes Bent azonban a cég alapító ügyvezetője, Jules Ostin (Anne Hathaway) mellé osztják be, aki úgy pörög, hogy jóformán egy perce sem tud leállni, és kissé magának való természete miatt amúgy sem egyszerű vele együtt dolgozni.

A régi vágású új munkaerő azonban semmitől sem riad vissza, ha a beilleszkedésről van szó, így proaktív és segítőkész hozzáállása révén hamarosan mindenki megkedveli, a csábító céges masszőzt, Fionát (René Russo) is beleértve. A kezdeti elutasítást követően természetesen Jules sem tudja leplezni a férfi iránti szimpátiáját, melynek hatására végül még a bizalmába és nem éppen zökkenőmentes családi életébe is beavatja. Közös erővel talán sikerül rájönniük, vajon valóban szüksége van-e a problémákkal küzdő nőnek egy külsős cégvezetőtárs segítségére, miközben Ben egyre jobban felveszi a fiatalok által diktált munkatempót.
Annak ellenére, hogy vérbeli komédiáról van szó, A kezdő komoly kérdéseket feszeget, melyek idővel bárki számára valósággá válhatnak. A történet egyik fő szálát Ben története képviseli, aki a magány és a feleslegessé válás problémájával küzd, ezért keresi a lehetőségeket, hogy aktív maradhasson. Az idős munkavállaló helyzete a sok fiatal között napjainkban nagyon is aktuális dilemma, mondhatni a régi és az új örökös szembenállásának klasszikus esete – csakúgy, mint azon általános jelenség, hogy az öregek egyre nehezebben tudják követni a technika, a divat vagy akár csak a nyelvi szleng fejlődését.
A másik oldalon ott van a karriert építő fiatal nő, akinek meg kell küzdenie a folyamatos időhiánnyal, miközben úgy érzi, a családját egyre inkább elhanyagolja. Jules hiába igyekszik helytállni mindkét fronton, a vállalkozás motorjaként rengeteg időt és energiát kell munkájába fektetnie, amit férje és kislánya békésen tűr ugyan, Jules hiánya mégis mindjobban rányomja a bélyegét közös életükre és hétköznapjaikra. A furcsa, ám a valóságban is egyre gyakoribb helyzetet némiképp a férj, Matt (Anders Holm) szemszögéből is megismerhetjük, aki korábban szintén nagyon sikeres volt a munkájában, de felesége kedvéért magára vállalta a „háziférfi” szerepét.
Mindezen problémákat Meyers kellő játékossággal és könnyedséggel tárja elénk, ugyanakkor a narratíva ahhoz végig eléggé komoly hangvételű marad, hogy együtt tudjunk érezni a szereplőkkel, neadjisten még suhancokként vagy ifjú titánokként is a helyükbe tudjuk képzelni magunkat. Ehhez persze az Oscar-díjas Robert De Niro és Anne Hathaway páros is alaposan hozzájárul nagyszerű alakításával. A mostanság inkább mellékszerepekben feltűnt De Niro részéről az utóbbi évek kétségtelenül legjobb teljesítményének lehetünk tanúi, a bájos Hathaway pedig ezúttal is magával ragadó, ahogy teljességgel azonosul a karrier és a család között egyensúlyozó nő erősnek tűnő, mégis támogatásra szoruló karakterével.
A kezdőt nézve le sem lehetne tagadni, hogy egy nő írta és dirigálta a filmet, ami abszolút a szó pozitív vonatkozásában értendő. A komoly téma kellő érzékenységgel való feldolgozása mellett ez az altesti, obszcén és cinikus poénkodás hiányában is megnyilvánul, lévén mindvégig az intelligens és empatikus, a maga intellektuális visszafogottságában is sziporkázó humor a jellemző. Habár néha Meyers is túlzásokba esik, és egy-egy kisebb butaság elvesz némileg a realitásból, ezen momentumok szinte semmivel sem csorbítják az alkotás érdemeit, mely mindvégig szórakoztató és tanulságos módon tárja elénk a főszereplők sajátos élethelyzetét.