Nyilván sok gamernek hiányoznak az ilyen egyszerű de nagyszerű játékok, a Sony pedig gondolt egy merészet, és felújítva, szép csokorba szedve kiadta nekünk az egész kollekciót. Nosztalgiázzuk hát egy kicsit, nézzük mit kapunk a pénzünkért, ha a WipEout Omega Collection-re ruházunk be.

Lássuk csak, mit is tartalmaz ez a szép csokor. Itt van nekünk a WipEout az eredetileg PS3-ra megjelent WipEout HD, standalone címként is megálló kiegészítője, a Fury, valamint az anno PS Vita exkluzív WipEout 2048.
Nem is akárhogy vannak ezek gyűjteménybe szedve, konkrétan egy játékba lettek olvasztva, azaz még csak el sem kell indítanunk őket külön-külön: a főmenüből pillanatok alatt elérhetjük mindhármat, sőt bármikor váltogathatunk is közöttük. Ugyanakkor, az egyikben elért eredményeink, pontjaink nem zavarnak be a másikba, ilyen értelemben tehát továbbra is külön játékokról beszélünk. Nagyon tetszetős és elegáns megoldás ez, emelhetjük a kalapunkat.

Idézzük fel,mit is tudnak a részek külön-külön. Nos, a nem kicsit jól sikerült WipEout HD ugye egy teljesen klasszikus árkád verseny, futurisztikus, Star Wars-ra hajazó járgányokkal, amelyben esetenként fegyvert is használhatunk.
Kiegészítője, a Fury nyilván ugyanez, de itt már erősen eltolódtak az arányok a fegyverhasználat javára, az utolsó darab, a 2048 pedig szerintem a legnagyobb fun a három közül a maga elképesztően jól megtervezett, többszintes pályáival, rövidítő utacskáival és hasonlókkal.

Az ilyen remastered cuccoknál mindig érdekes téma lehet a látvány. Na ez az, amivel itt nem lesz gondunk. Magától értetődő módon mindhárom játék grafikáját teljesen felújították, mint jó szaki az ezerkettes Ladát veterántalálkozó előtt: meglátszik rajtuk, hogy nem mai gyerekek, de nagyon pofásak, legfőbbképp a 2048, amely kimondottan szép-igen, 2017-es mércével mérve is. Van itt minden, 4K, 60 FPS, a látványra tehát tényleg semmiféle panaszunk nem lehet.
Játékmódok tekintetében természetesen van single-player, ami még mindig nagyon szórakoztató, elképesztően pörgős, igazi élmény az árkád versenyek szerelmeseinek. Az AI kimagasló, egyjátékos módban is szinte úgy érzi az ember, hogy minden kis kocsit (vagy repülőt, vagy mik is ezek) egy másik, hús-vér gamer irányít. Nem gyorsulnak/lassulnak abnormálisan, mint oly sok játék esetében, nem is túl kegyetlenek az ütközéseknél, egyszerűen csak nyerni akarnak, ahogy Ti vagy én.

A pályán végig-végig különböző fénylő jelek vannak elhelyezve, ezek segítenek nekünk a versengésben, ha elhaladunk felettük. Lehetnek gyorsítók, amelyek egy rövidke időre megdobják a sebességünket, és az előzést könnyítik meg, vagy éppen fegyverek, amelyek…tudjuk, hogy mire jók a fegyverek, ugyebár, véletlenül sem arra, hogy átintegessünk velük a mellettünk haladónak.
Ha áthívnánk valakit egy kis helyi egymás elleni versenyzésre, akkor sem hagy minket cserben a WipEout-gyűjtemény, osztott képernyőn tolhatjuk, még választhatunk is, hogy a két képernyőrészt egymás mellé vagy egymás mellé helyezze a programot, azaz hogy horizontálisan vagy vertikálisan ossza-e fel, ahogy jobb helyeken mondják. Ebben a módban természetesen csapathatjuk mindhárom játék összes pályáján, kínálat tehát van bőven.

Ahogy azt kell, online is megmérethetjük magunkat, ez is elég nagy móka lehet, főleg ha a jövőben egyre több játékos is ráveti magát a dologra – jelenleg még elég nagy a pangás, de hát ez már csak ilyen röviddel a megjelenés után, főleg a nem agyonhypeolt címeknél.
A zenékről még nem beszéltünk, pedig versenyjátékoknál viszonylag nagy szerepük van a hangulat megalapozásában. Nos, a WipEout kollekció ugyanazokkal a muzsikákkal operál, amelyekkel az eredeti megjelenésekkor is, ezek pedig az akkoriban divatos(abb) elektronikus dallamok. Semmi különöset nem lehet róluk elmondani, pörgősek, illenek a miliőhöz, talán csak annyi, hogy tényleg kicsit divatjamúltak már.

Állítólag a mostani remastered kiadásba tettek bele egy-egy új számot a készítők, de meg nem mondom, hogy melyikek ezek, tényleg nagyon egy kaptafára készült az egész soundtrack.
Végezetül néhány személyes gondolatot is megosztanék veletek, hogy szerintem miért JÓ játékok még a mai napig is ezek a WipEout installment-ek, szép magyarosan megfogalmazva. Egyszerűen nagyon-nagyon szórakoztató az egész cucc, kicsit sem frusztráló, akkor sem, ha nem nyerjük meg az összes versenyt.

Ez pedig már csak azért is örvendetes, mert komolyabb nehézségi fokozaton elég nehéz jó helyezést elérni (sőt, a 2048-ban nem is állíthatjuk a nehézséget, ott alapból szembe kell néznünk a ténnyel, hogy gyakran bucira fognak verni minket).
Minden előzésnek örülhetünk, a környezet látványos, a versenyek ezerrel pörögnek, és bár kissé kaotikusak is lehetnek, mindig roppant módon élvezetesek. Kell valami más egy minőségi versenystuffba? Szerintem nem igazán.

Száz szónak is egy a vége: ahogy a pontszámból és úgy az egész tesztből már gondolom sejtitek, mindenkinek bátran és nyugodt szívvel ajánlható az újrakiadott WipEout-sorozat. A magam részéről remélem, hogy sikeres lesz, és jön még jó pár ilyen árkád-cucc, persze kizárólag ebben a minőségben, szerintem sokan nagy szeretettel fogadnánk. Úgyhogy vegyétek-vigyétek, megéri!