A Ryu ga Gotoku stúdió munkatársai mostanában valószínűleg nem unatkoznak. Először kihozzák legismertebb szériájuk, a Yakuza egyes részeit PS4-re, utána elkezdik azt átportolni PC-re. Időközben megérkezett a Judgement, ami szintén ebben a világban játszódik, csak egy teljesen másik sztorit mutat be. Aztán bejelentik a Yakuza hetedik részét egy meglepően új koncepció mentén, majd minden átmenet nélkül kinyilatkoztatják, hogy érkezik Kiryu Kazuma kalandjainak harmadik, negyedik és ötödik epizódja a kurrens generációra.
Azok, akik hozzám hasonlóan imádják ezt az alvilági sorozatot, valószínűleg pezsgőt bontottak, hiszen így teljes lehet a gyűjtemény PS4-en. Ugyanakkor sötét felhők is elkezdtek gyülekezni a fejem felett, mivel nem olyan csinnadrattával dobták be a köztudatba ezt a projektet, mint tették azt a Kiwami esetében. A három rész eltérő időpontban érkezik, de ha valaki egyben tenné fel a polcára, azt is megteheti, lévén dobozos formában is kiadásra kerül The Yakuza Remastered Colection címen, valamikor a jövő év első harmadában.
A virtuális boltok polcain is ilyen címmel keressétek, ha nem tudtok a fizikális kópiáig várni. Jelen értekezésünk a nemrég megjelent harmadik epizódról fog szólni, de természetesen ahogy érkezik a többi, úgy esünk neki azoknak is.
A teszt aljára gördítve láthatjátok azt a pontot, amit ez az epizód kapna, ha külön értékelnénk őket. Igen, sajnos jól látjátok, finoman szólva sem vagyunk elégedettek ezzel a porttal, noha az alap az most is rendkívül erős. További rizsa helyett vesszük is el a részletekben, mert szerintem nagyon sok embernek kimaradt ez a rész. Igyekszem kerülni a spoilereket, de néha óhatatlanul vissza kell csatolnom az elődökre.
Hoztam halat!
Időben közvetlenül a Kiwami 2 után járunk. Kiryunak elege lett az egész yakuzásdiból és visszavonul Okinawára, hogy Harukával egyetemben egy árvaházat irányítson - nem idegen tőle ez a dolog, hiszen ő is egy hasonló helyen nőtt fel. Azt persze nem tudhatja, hogy Kamurochoban eközben puccs készülődik, aminek első áldozata Daigo Dojima. Gyilkosa pedig nem más, mint Shintaro Kazama, Kiryu mentora. Ez persze nem lehetséges, elviekben, hiszen ő meghalt pár hónappal korábban.
Ez az egész tulajdonképpen még hidegen hagyná hősünket, azonban nagyon kemény politikai csatározások is zajlanak a háttérben, aminek áldozatul esne az árvaház. Ez persze beröffenti Kiryu motorját, nyakába szedi a világot hogy utána nézzen bizonyos dolgoknak és rendet tegyen. Ahogy megszokhattunk, úgy természetesen most sem ennyire egyszerű a helyzet, de jobban nem bonyolódnék bele a történet ismertetésébe, fedezze fel szépen mindenki magának.
Az viszont igaz, hogy ez az epizód merőben eltér az eddig megszokottaktól, ugyanis kicsit sok benne az üresjárat. Persze ettől még bőven remek az elbeszélés, de azért elmarad a legtöbb Yakuza epizódétól.
Hihetetlen, hogy mindenhol ilyen pánsípos izékbe botlunk
Az igazi gondok ott kezdődnek, amikor elindítjuk a játékot. Ugye a Kiwami 1-2 után mindenki tulajdonképpen megszokta, hogy teljesen felújítva jönnek a régi epizódok: ott duruzsol a Dragon Engine, extra minijátékok valamint mellékes feladatok domborodnak ki, esetleg Majima szemszögéből is bemutatják az eseményeket. Nos, ez a sorminta sajnos az elkövetkezendő három régebbi résznél megtörik, ugyanis ezek kivétel nélkül egy egyszerű Remastered dolgok lettek.
Ez azt jelenti, hogy a külcsínt felhúzták 1080p 60 FPS-re, de a motor az a PS3-as maradt - finoman szólva sem néz ki jól tehát a dolog. A külső terek még hagyján, bár ordít róluk, hogy előző generációsak, de azok még szódával elmennek.
Igazán akkor fogunk csodálkozni, amikor az átvezetőket nézzük, vagy esetleg közelről mutatják a szereplőket. Előbbinél még az is necces, hogy a filmek közben sokszor attól tartunk, nehogy atomjaira essen szét az egész, annyira bepixelesedik néha. Karakterünk mozgása egészen komikus, érzékelhető, hogy az animációkon egy szemernyit sem javítottak.
Kéken világítok, te meg rám támadsz? Dragon Ball-t nem láttál még?
Az is határozottan vicces, ahogy egy előző generációs engine megpróbálja a kamurochoi tömeget ábrázolni: rég láttam már ennyi semmiből felbukkanó embert, az biztos! Oké, nem ekézem tovább, gondolom így is elég egyértelmű, hogy a külcsín nem lett túlzottan acélos a nagy felbontás ellenére sem.
Sajnos további gondok is vannak, amik inkább kényelmi szempontból kellemetlenek. Gondolok itt például a térképre, amin képtelenség rendesen tájékozódni. Iszonyat gagyinak tűnik a mobiltelefonunkkal való bohóckodás, a belső nézet használata, sőt, egynémely minijáték is rettenetes.
Ezek persze nem olyan tényezők, amik fölött nem lehet átsiklani, de mind azt mutatják (a propaganda szöveg ellenére), hogy gyakorlatilag zéró energiát fektettek a port ezen szegmensébe. A történet mellett a bunyó a Yakuza játékok másik fő pillére, természetesen ez itt is megtalálható. Nagy csoda nem történt, ugyanúgy a kombókra épül az egész, valamint ha feltöltődik a Heat mérce, akkor elő lehet csalni az extrán brutális támadásokat.
Accecigit? Buszjegyre kell
Az elvégzett feladatokért, valamint a verekedésért is tapasztalati pontokat kapunk, amik segítségével Kiryu négy tulajdonsága közül erősíthetjük a nekünk tetszőt. Így leszünk egyre keményebbek, új Heat variánsokat tanulunk, növekszik a mérce, satöbbi. Baromi zavaró amúgy, hogy nem csak simán megtámadnak minket az utcákon, mint teszem azt a Kiwami 2 esetében, hanem mindig végig kell hallgatnunk egy pár mondatos párbeszédet előtte. És igen, kitaláltátok, rengeteget kell verekedni. A legnagyobb fejlődés a tartalmon érhető tetten.
Aki ismeri ezeket a játékokat, annak nem lesz meglepő, hogy továbbra is brutális az anyag szavatossága. Ha csak végig akarunk rohanni a sztorin, az alsó hangon húsz óra körül lesz, erre jön rá minden egyéb. A megszokott tevékenységek mellett (biliárd, darts, karaoke,csajozás, shogi) visszakerült a horgászat, de ami örvendetes, hogy a korábbi, európai verzióból kivágott dolgok is belekerültek.
Így ha olyanunk van, akkor kinevelhetjük Okinawa első számú hostessét például. Számtalan lehetőségünk lesz tehát a szórakozásra. Ha mindent ki akarunk próbálni, akkor nyugodtan számoljunk 50-60 órányi szórakozással.
De az én tetkóm színesebb!
Hangok terén ellenben jól állunk. A főbb szereplők közül mindenki a jól ismert orgánumán szólal meg, az újak pedig egyáltalán nem rosszak. Természetesen most is japán a nyelv, angol felirattal, tehát nyelvtudás szükségeltetik hozzá. Az összegzésnél egy kicsit bajban vagyok, mert nagyon szerettem volna erre az epizódra is kiemelkedően magas pontszámot adni, de erre nincs lehetőségem.
Nem lett vállalhatatlanul rossz azért az egész, de az tény, hogy a történet, valamint a durva tartalom viszi el a hátán a Yakuza 3 Remastered-et. Sajnos minden más összetevőjében elmarad a későbbi/átdolgozott iterációktól. Mivel csúsztatva jelennek meg a részek, ezért majd az ötödik epizód után kap egy szép nagy pontszámot a gyűjtemény.
Ha ezt a részt kellene külön értékelnem, akkor olyan 6,5 pont környékére raknám, mert ugyan Yakuza játéknak jó, de Remasterd-nek eléggé hurka, főleg az előző két Kiwami tükrében.
