The Nioh Collection teszt

Nyilván nem lehet minden egyes kiadott cím olyan minőségű (így az élettartam hajnalán) mint mondjuk a Demon's Souls Remake, esetleg helyenként a Godfall, viszont azt már most bemutatja a gép, hogy milyen elképesztő lehetőségek sejlenek fel a masinában, ami rosszabb napjain simán hasonlít egy kellékre valamelyik Alien filmből. Nyugi, nem jártok rossz helyen (és én sem rontottam el kivételesen a feltöltést), ez valóban a The Nioh Collection tesztje lesz, csak egy kicsit messziről futottam neki a motyónak.

Azért volt fontos ezeket elmondanom, mert ha csak azt vizsgáljuk, hogy a pakkban megkapjuk a két fő részt minden egyes DLC-vel egyetemben, akkor az ölég karcsúnak hathat. Persze, akad egy kis grafikai csilivili meg optimalizáció, de finoman szólva sem ez lesz az a bizonyos selling point, amiért rohanni fognak a tömegek. Illetve ha valamiért nem próbáltad egyik részt sem, akkor ne is olvass tovább, szólítsd magadhoz, jó kis vérgőzös akcióban lesz részed.

Gyere rám, ha mersz!

Oké, a rend kedvéért lássuk először a száraz tényeket. A csomag, ahogy említettem magában foglalja a Nioh: The Complete Edition és Nioh 2: Complete Edition-t, az összes kiegészítővel. A két fő részhez összesen három-három ilyen jelent meg, elég magasra rúgva a tartalmi lécet. Mielőtt Ingyenélő Józsika megkérdezi onnan a sarokból, igen, az ingyenes javítások és még extrább dolgok is leszivárognak a világhálóról. Tudom Jocóka, semmi gond, kifizetted, az jár neked. Szóval ez egy.

A második pont természetesen a külcsín felturbózása. Ebben az esetben már jóval keserűbb a szám íze, hiszen első blikkre pontosan úgy néz ki, mintha hozzá sem nyúltak volna. A második rész még hagyján, mivel nemrég jelent meg, ott alapvetően nincsen gond, bár azért nem tartozik a legszűkebb elitbe. Az eredeti Nioh már jóval kopottabbnak hat, sajnos nem áll túl jól neki a kor. Összesen három, teljesen új grafikai beállítást kapunk, ami a korongon lévő mindkét cuccra igaz.

A PS5-re optimalizált dolog (lánykori nevén Quality mode) bekapcsolja a ray tracinget meg minden egyéb nyalánkságot, viszont a felbontás marad, ha jól sejtem FullHD. A második, 4K esetében természetesen feltornázza az egekbe a felbontást, de ilyenkor ugye nem történik javulás másban. A harmadik választható opció szimplán a 120Hz nevet kapta, ami azt hiszem, magáért beszél.

Te ott! Igen, te. Nem, nem te, tőled jobbra. Igen, te!

Ezt természetesen csak azok tudják igénybe venni, akiknek a TV-je alkalmas ennek futtatására. Ekkor a külcsín talán a legrondább arcát mutatja (még az alap változathoz képest is), cserébe olyan elképesztően fluid élményben lesz részünk, amit konzolon még nem láthattunk. Mivel a játék legmarkánsabb szelete a harc és az ahhoz kapcsolódó rendszer, még sokkal jobban kidomborodik annak minden erénye.

Ez lenne tehát az optikai tunning - picit szomorú, hogy valamilyen kompromisszumot mindegyik megoldásnál hoznunk kell, de remélem azért a jövőben érkező stuffoknál megoldható lesz, hogy minden nyalánkság egyszerre működjön, hiszen a vas az bírná. A képfrissítés sem teljesen stabil, főleg 4K esetében. Sosem zuhan nagyon mélyre, de érezhetően be tud akadni, akár másodpercekre is.

Van azonban egy másik rész, amibe nagy melót raktak, ez pedig a DualSense által létrehozott "varázs". Azt ugye eddig is tudtuk, hogy a Sonynál nagyon eltalálták ezt a joy-t (nem véletlenül akarja mindenki utánozni) és ha jól használják, rendkívül nagyot tud dobni az összképen. Itt ez meg is történik: parádés, ahogy a különféle fegyvertípussal leadott támadások és hárítások allatt hogyan rezeg, de kiemelhetném a távolsági fegyvereknél tapasztalható visszarántást és felhúzást. Extraként ezek a hangok nem is a Tv-ből törnek elő, hanem a kontroller saját hangszóróját használják. Roppantul "látványos" és iszonyúan szórakoztató.

Egy szál gatyában a világ ellen

A töltési idő, ahogy azt már megszokhattuk, szinte a nullával egyenlő. Indítástól kezdve addig, hogy a kezdő helyszínen találjuk magunkat, nagyjából 7-10 másodperc telik el, ami parádés. Nagyobb vonalakban ezt kínálja tehát a The Nioh Collection. Értelemszerűen az előző generációs és PC-s változatokba nem minden került bele, cserébe legalább azokra szintén megjelent a komplett pakk. Kicsit sajánlom a gyűjteményt, mert lehet, hogy várni kellett volna vele még egy kicsit, viszont akkor mondjuk a külcsín sokkal szebb lenne.

Ha már végigtoltad mindkét részt, de mondjuk a kiegészítőket nem szerezted be, akkor azért megfontolandó a vásárlás, mert ahhoz képest, hogy mit kínál, nem olyan vészes a ráaggatott árcédula. Én kifejezetten jól szórakoztam a PS5-ös verziókkal, de továbbra is fenntartásokkal kezelem a játékot - talán a nagyon távoli jövőben érkező (ha egyáltalán lesz) harmadik résszel remélem, hogy már engem is megfognak.