A Telltale Games neve felteszem, hogy sokaknak cseng ismerősen. Az ex-LucasArts-os tagok által alapított cég több mint hat éves fennállása óta olyan játékokat szállított le már nekünk, mint az új Sam & Max-eket, a Monkey Island remake-t, CSI játékokat, vagy éppen a most megjelent Back to the Future filmek, azaz a Vissza a jövőbe átiratát, pontosabban folytatását. Ugyan elsőre úgy tűnhet, hogy a kaliforniai srácok csak az agytekervényeinket megizzasztó point&click alkotásokkal remekelnek, 2005-ben már előrukkoltak egy pókerjátékkal, név szerint a Telltale Texas Hold’em-mel. Ugyan ez utóbbi nem ért el átütő sikereket, egész korrektnek volt nevezhető. Öt évvel a megjelenése után, a Telltale Games úgy gondolta, itt az ideje, hogy ismét beültessenek minket a pókerasztal mögé, ha másképp nem, hát virtuális keretek között. Lássuk hát!

A játék címe, a Poker Night at the Inventory (a továbbiakban csak Poker Night), avagy magyarul Pókerest a raktárban körülbelül le is fedi a játék eseményeit. Na, de mi is az a raktár pontosan? Nos, a játék során egy arctalan, névtelen, hangtalan karaktert fogunk irányítani, aki a fent említett földalatti létesítménybe érkezik, hogy próbára tegye a szerencséjét, na meg a tudását. A helyszín tele van a Telltale Games munkásságához kapcsódó karakterrel, így aki kicsit is otthon van ebben a világban, az valószínűleg sok ismerős arcot fog felfedezni közöttük. A főszereplő azonban nem más, mint négy karakter, nevezetesen Max a Sam & Max szériából, Strong Bad a Homestar Runner webes sorozatból, Tycho a Penny Arcade képregényből, illetve a Heavy a Team Fortress 2-ből.
Max kellően hiperaktív, semmit sem tud elintézni két szóval. Bevállalós, ami abban mutatkozik meg, hogy gyakran tesz fel mindent egy lapra… pontosabban kettőre.
A Heavy szintén hozza a formáját, így, ha a való életben kerülnénk egy asztalhoz, valószínűleg eszembe sem jutna az, hogy csalni próbáljak – egyrészt tisztelem annyira a játékot, hogy tisztán játsszak, másrészt nagydarab barátunk magával hozta Natasha-t is. Aki nem ismeretes a TF2 világában, annak elárulom, hogy egy pofás minigunról van szó.

Bevallom őszintén, a Poker Night előtt nem volt szerencsém Strong Bad-hez, és bár próbáltam egy kicsit képzeni magam a Homestar Runnerrel kapcsolatban, nem sikerült teljesen megismernem még a szériát. A lényeg viszont, hogy a Strong Bad egy agresszív pankrátor, akinek szinte mindig a verekedés a témája. Ha éppen nem, akkor pedig kihozza a beszélgetést oda. Számomra roppant antipatikus karakter, de aki ismeri régebbről, netán szereti, az valószínűleg nem fog csalódni benne.
Tycho szintén nem hazudtolja meg magát, laza, szarkasztikus megjegyzései biztosan megosztják a játékosokat. Lesz, aki jókat röhög rajta, de abban is biztos vagyok, hogy sokan megfejelnék, ha szembetalálkoznának vele az utcán.

A játékmenetre nem szeretnék túl sok karaktert áldozni, hiszen nyilvánvaló, hogy mit és hogyan kell tennünk. Minden kör elején 10000 dollárral kezdünk, a cél pedig nem más, mint elnyerni az összes zsetont. Ha valamelyik karakter kiesik, akkor feláll az asztaltól, és csak néha-néha fog feltűnni a háttérben, amint lézeng a kocsmában, arra várva, hogy vége legyen az aktuális játéknak, és ismét visszaszállhasson. Ha megnyerjük a játékot, a feloldható ingame tartalmakon kívül (új kártyák) különböző felszerelésekhez is hozzájuthatunk a Team Fortress 2-ben, hála a Steam közreműködésének.

Az igazi probléma azonban az, hogy akármennyire is jól hangzik az, hogy különböző karaktereket eresztettek egymásnak a készítők, talán ez utóbbi, TF2-es cuccok miatt érdemes csak beruházni a játékra. Nem mondom azt, hogy a Poker Night rossz, hiszen élvezetes… legalábbis az elején. Miután azonban már több menet van mögöttünk, nem fog lekötni sem a szereplők egymás közötti párbeszéde, sem az általános cselekedeteik, amikkel az őket eredetileg szerepeltető médiumra utalnak. Ilyenkor jönne jól a többszemélyes játék, ami azonban érthetetlen módon kimaradt jelen tesztünk alanyából. Azt még annak is be kell látnia, aki nincs elragadtatva a multiplayer játékoktól, hogy egy ilyen alkotásban azért helye lenne az ilyen módnak.

Mint azt az néhány sorral feljebb említettem, a játékban fontos szerepet kap a karakterek közötti diskurzus. A beállításokban megadhatjuk, hogy mivel kapcsolatban folyjon a csevej, illetve, ha nagyon törékeny a lelki világunk, akkor aktiválhatjuk a cenzúra eszközét, mely kisípolja a vulgárisnak vélt szavakat. Mivel azonban nem egy GTA-val van dolgunk – pontosabban nem a San Andreas-szel -, így nagyon sokszor nem fogjuk hallani a mágikus sípszót.
Mielőtt játszottam volna a játékkal, kissé óvakodtam Tycho-tól. A Penny Arcade egy elég régi – pontosabban régóta jelen lévő – webképregény, aminek a formátumából következik ugyebár, hogy a karaktereknek nincs hangjuk. Mivel a játékban minden karakter beszél, ezért Tycho-nak is kellett egy hangot adniuk. Nos, a Telltale Games nemhogy jelest érdemel azért, amit műveltek, hanem egyenesen felmentést a további vizsgák alól – elnézést a hasonlatért, éppen vizsgaidőszak van. Tycho szövegei ugyanolyan szarkasztikusok, mint ahogyan a Penny Arcade-ban már megismerhettük, emellett Andrew Chaikin (Kid Beyond) megfelelően adja a hangját.
A többi szereplőt az éppen aktuálisan hangot adó színész szólaltatja meg, így a Heavy-t Gery Schwartz, Max-et William Kasten, Strong Bad-et pedig Matt Chapman.

A játék kinézetét illetően sem lehet panaszunk a Telltale Games-re. A háttér szépen kidolgozott, a karakterek modellje pedig előre adott volt, így míg Max és a Heavy 3D-ben pompázik, addig Tycho csupán kettőben, míg Strong Bad egy sajátos keverékben a két véglet között. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy a játék alatt milyen motor döcög, mindenesetre az biztos, hogy a készítői nem tanultak meg optimalizálni. Nem kell nagy vas a játék alá, de még így is hajlandó volt belassulni egy-egy pillanatra, holott mindösszesen négy karaktert kellett megjelenítenie, illetve még pár, a háttérben zajló dolgot.

A Poker Night at the Inventory egy meglehetősen jó játék lenne, sajnos azonban a multiplayer hiánya alaposan beárnyékolja az összképet. Akit azonban nem zavar, hogy Ő az egyetlen valóságos személy az asztal mellett, annak azt ajánlom, hogy nyugodtan vesse bele magát, hiszen nem sokszor adódik lehetősége az embernek ennyire eltérő médiumok szereplőit egy játékban viszontlátni. A játék virtuális dobozán mindemellett egy meglehetősen baráti árcímke ficeg, így ha másért nem is, az egyedi Team Fortress kettes kellékekért érdemes beruházni rá. Addig pedig, amíg a Telltale Games következő nagy dobására várunk, vallásunktól függetlenül mormoljunk el egy imát, hogy egyszer meglepjenek minket egy multiplayer patch-csel a kaliforniai srácok.