Azt hinné az ember, hogy egy olyan videojátékkészítő egyesület, mely a Nintendo és az EA szárnyai alatt adott ki már produktumot, ezzel tisztában van, de aztán rájöttem, lehet, jó oka van annak, hogy csupán egy-egy cím erejéig járt a szóban forgó banda, a Velan Studios, az említett neves kiadók háza táján. Mondjuk ezt az okot nem sikerült megtalálnom, lévén, hogy igazából kompetens alkotások kerültek eddig ki a csapat keze alól.

Minden évre egy játék; 2020-ban a Mario Kart Live: Home Circuit, 2021-ben a Knockout City, ezek után a Hot Wheels: Rift Rally, majd pedig a Bounce Arcade jelent meg a stúdiótól (ezeket már saját pénzből adták ki), végezetül pedig mai tesztünk alanya, a Midnight Murder Club. Hmm itt egy év kimaradt, de belefér. Viszont az biztos, hogy a Velan Studios eléggé sokszínű. Van itt AR, VR, sport, autóverseny és most lövölde is. Közben arra is rájöttem, hogy egy 70-80 fős csapatot eléggé botor dolog volt a részemről indie-nek nevezni, de ki ér rá visszamenőleg a saját írását javítani, ráadásul ugyanabban a bekezdésben? Egy professzionális újságíró? Kikérem magamnak. Mindkettőt.

Azonban a Midnight Murder Club-ot elnézve azt gondoltam, hogy tényleg egy pár fős alakulatról van szó. A játék már az elején kicsit meglepett, mikor kérte, hogy a PlayStation-ös regisztrációmmal lépjek be, és mivel Márkó nem szereti, ha étkezés közben zaklatják (vagyis a teljes munkaidőben), iPet-et kellett felkeresnem a hozzáférésért. Ez csupán azért bizonyult veszélyes hadműveletnek, mert még mindig Mafia lázban ég, és valamiért megjelent az asztalán egy Lupara puska.

Miután halált megvető bátorsággal megszereztem a szerkesztőségi PS belépési adatokat, bele is vághattam a Midnight Murder Club-ba. A készítők egész érdekes megoldásokkal próbálták az egyébként rendkívül egyszerű játékmenetet feldobni. Egy multiplayer orientált alkotásról van szó, ahol általában le kell lőni az ellenlábasainkat, téve ezt egyedül, vagy csapatban, egyetlen elemlámpát, környezeti tárgyakat, vagy egyszer használatos eszközöket (például molotov) használva fényforrásként. Ha lekapcsoljuk a lámpánkat, akkor semmit sem fogunk látni, de cserébe az ellenfelek sem fogják tudni, merre vagyunk.

Persze a lépteinket, illetve a mikrofonunkba történő hadoválást hallani fogják, vagyis hiába a teljes sötétség, be fogják tudni mérni, merre lehetünk, mikor mozogni, vagy kommunikálni vagyunk kénytelenek a társainkkal. Ebből kifolyólag a legtöbb parti abba torkollik, hogy legfeljebb hat makákó (ez a maximális játékosszám) guggolva, szőnyegen settenkedve, teljes sötétségben játssza a türelemjátékot. Amikor pedig valaki megelégeli a dolgot és felkattintja a lámpáját, hogy ne adj isten lássa, merre megy, akkor, mint a bolond molylepkék, lövell ki mindenki a forrásra, és végre megtörténik a hőn vágyott lődözés.

Ez ideig-óráig vicces és ijesztő is lehet, lévén, hogy a semmiből fognak konkrétan felbukkanni a célpontok. Viszont a szóló játékot nagyon hamar el lehet felejteni. Összesen hat játékmód van, ám ezekből csupán kettőhöz járnak bot-ok. A maradék négyet ugyan el lehet indítani szóló verzióban, de nincs értelme, mert egyedül fogunk szaladgálni a pályán. Melyből egyébként csupán egy van. Minden módhoz ugyanaz.

A legideálisabb felállás, ha öt jóbarátot össze tudunk toborozni egy meccs erejére. A készítők érezték, hogy erre nem lesz túl sok esély, hisz minek akarna akárki még 10 eurót is kiszórni egy olyan játékért, amit potenciálisan egy óra alatt meg lehet unni? Kitalálták, hogy legyen egy úgynevezett Guest Pass opció.

Aki ilyen változatban tölti le a játékot, az el tudja azt indítani, de nem fog tudni a menüből partit indítani. Ámde egy barátja, akinek megvan a fizetett verzió, be tudja őt hívni egy csapatba, és immáron tud rendesen játszani. Ergo elég csupán egy pajtinak megvennie a játékot, kreál egy partit, ahová behívja a társait, és mehet a menet. Mintha egy hat fős osztott képernyős hot-seat lenne… csak nem osztott képernyőn. Ami nem is hot seat igazából.

Ennek a legegyértelműbb hátránya, hogy így jóval kevesebben fogják megvenni a Midnight Murder Club-ot, de ez már legyen a készítők problémája. Nekünk már az is elég probléma, hogy az egyetlen pálya igencsak lenyűgöző és aprólékos prezentációján kívül, túl sok érdekességgel, és hosszútávú szórakoztatással nem tud szolgálni eme móka.

Olyan érzésem volt itt is, mint a Ravenswatch-nál. A játékmenet ott is egész kellemes volt… ameddig volt legalább egy haver mellettem, ám még így is beleuntunk jóbarátommal négy-öt játék után. A Ravenswatch-ban sem változtak szinte semmit a szintek, de azért van némi variáció, random generálás, több extra helyszín is, ráadásul az egyedi képességekkel ellátott karakterekből mi választhatunk. A Murder Club-ban csupán egy villában fogunk rombolni, véletlenszerűen kiválasztott szereplőkkel, kik csupán külsőben különböznek egymástól.

De azt belátom, hogy a pálya nagyon tetszetős, Cluedo-s, noir-os, Lovecraft-os hangulattal rendelkezik. Egy ilyen környezetben fogunk a hat játékmódból egyet kiválasztva rombolni A legnépszerűbb a Wildcard mód, ahol különféle véletlenszerű szabályok mellett történik a puffogtatás. Minden játékos a menetek előtt meghatározza, hogy milyen kiegészítő hatás fog uralkodni az adott forduló alatt.

Van olyan opció, hogy az első elszenvedett találat nem öli meg a játékosokat (mint általában tenné), hanem törpévé változnak, de olyanok is kiválaszthatóak, melyek nagyobbá változtatják az elemlámpák fényerejét, lezárják a ház emeletét teljesen, vagy fémrobbanással bántják meg azok szemeit, akik le merészelnek lőni valakit.

Így érthető, hogy a sima Free-for-all és a Team Deathmatch játékmódokhoz miért nem jelentkezik senki; a Wildcard ugyanezt az élmény hozza, ráadásul felturbózva. Van még ezeken kívül a Graveyard Shift, mely egy több körön át tartó kooperációs kihívás szóló és duó módokban, a Thief in the Night, ahol fel kell kapni arany szobrokat és visszavinni egy ‘bankhoz’, illetve a Headhunters, mely során két csapat totem-vadászó és megvédő háborút vív egymással.

Ha sikerül egy baráti csapatot összeverbuválni, akkor elképzelhető, hogy lesz néhány szórakoztató partiban részünk. Az egymással való kiabálás és visongás nekem a 2010-es évek Youtube világát hozta vissza, arról nem is beszélve, hogy így a többi játékmódot is lesz lehetőségünk kipróbálni. Ha viszont szegényes a baráti körünk, akkor marad a random-okkal való Wildcardozás, lévén, hogy szavazás alapján történik a mód kiválasztása, és mint már fent említettem, érthető, hogy miért akar szinte mindenki a Megvadul Kártyákkal játszani.

Ennek pedig az a következménye, hogy akinek elege van a Wildcard-ból, az egyszerűen lelép, még jobban elnyújtva a játékoskeresési időt (ami egyébként is hosszú, mivel nem játsszák túl sokan eme programot). Szerencsére a játék akkor is be tud indulni, ha nem éri el a maximumot a játékosszám, ennek viszont az a következménye, hogy az irgalmatlan nagy házban sosem fogja egymást megtalálni a kettő-három játékos, akik guggolva próbálják levadászni egymást.

A bot-okat felejtsük el; roppantmód bugyuták, eléggé saláta a reakcióidejük, jobbra-balra lámpáznak, és csapatos játékban rohannak utánunk, és ha tévedésből az ellenfél és köztük találjuk magunkat, akkor szívbaj nélkül lelőnek minket is. Továbbá ha ilyenkor lehullunk a földre, még van lehetőségünk egyszer felállni… feltéve, ha a bot úr hajlandó lenne odamenni hozzánk. De nem; mikor ez velem megesett, akkor nekem kellett odakúsznom az orra elé, és csak így volt hajlandó feléleszteni. Viszont azt belátom, hogy jóval pergősebb és akciódúsabb a játék így, mert a bot-ok legalább mennek és lőnek, nem pedig Sam Fisher-t játszanak.

A prezentáció, mint mondtam, a legjobb része a játéknak, és ugyan zene nincs, vagy ha van, akkor nekem nem tűnt fel, de legalább hangulatos hanghatásokkal válik horrorisztikusabbá a kaland. Simán el tudnám ezt a megoldást képzelni egy spinoff játékban, ami mondjuk egy Draculához hasonló hangulatos point-and-click.

Azonban egy megfogó külcsín és akusztika nem elég ahhoz, hogy hosszú távon le tudjon kötni bárkit is. Már most, egy héttel a hivatalos megjelenés, és több hónappal az Early Access után is alig találni játékosokat az online térben. Pedig az alapvető elgondolás, a ház felépítése, a Guest Pass és a játékmenet a helyén van. Ám a kivitelezés eléggé salátára sikeredett, a tartalom nagyon karcsú, és ez eléggé meghökkentő ennyi fejlesztési idő után.