Lego Horizon Adventures teszt

Lego stuff nálam utoljára bő két éve járt. Ez volt a Skywalker Saga, amiről nagyon kedves emlékeim vannak, kifejezetten jót szórakoztam vele. Bevallom, nem is nagyon hiányzott másik, hasonszőrű stuff, mert ahogy említettem, eléggé rájuk lehetett unni. Viszont sokak legnagyobb megdöbbenésére bejelentették, hogy érkezni fog a PlayStation egyik legszebben ragyogó ékkővének, a Horizon Zero Dawn-nak kockásított változata, ami a Lego Horizon Adventures névre fog hallgatni.

Meglehetős fenntartásokkal fogadta a szakma a bejelentést, viszont a trailerek azért azt mutatták, hogy egyrészt van benne potenciál, másrészt pedig nagyobbrészt elszakadtak az eddigi formulától. Nos, bő egy hetet nyúztam az anyagot és ezt alapvetően meg tudom erősíteni (ahogy a ponton is látjátok), ugyanakkor bőven vannak vele fenntartásaim, de nézzük inkább, hogy mi a helyzet!

Némmá, egy zsebterminátor!

A történet a HZD-t követi alapvetően, de történt benne pár módosítás, nyilván a családbarátság jegyében, hiszen az Adventures finoman szólva sem egy komoly vagy komor game. Bátor hősnőnk, Aloy ugye a Nora törzs tagja lenne, viszont mivel születésének körülményei kissé zavarosak, ezért inkább a vadont jól ismerő Rost-ra bízták a felnevelését.

Ahogy Aloy cseperedik, úgy kezdi el egyre jobban érdekelni édesanyjának a kiléte, viszont az információ megszerzéséhez jópár akadályt le kell majd küzdenie - többek között meg kellene fejtenie a masinák születésének és viselkedésének titkát, meg persze egy aktuális főgonosszal is le kell majd számolnia menet közben.

A körítés nyilván ismerős lesz, ha játszottál az első résszel. Persze viccesre vették a figurát, így mindenféle kiszólás meg élcelődés megtalálható benne, tipikus Lego formátumban. A fiatalabb korosztály nyilván értékelni fogja ezt és nem tagadom, volt néhány olyan párbeszéd vagy szituáció, amin jót nevettem, de összességében sokkal inkább zavart az, hogy egy alapvetően erős hangulatú játékból bohózatot csináltak. Valami köztes megoldás talán jobb lett volna ebben az esetben mert elképzelhető, hogy ez nem csak engem fog zavarni.

De csúnyán elfeküdtek ezek a répák! :O

A külcsín viszont meglehetősen kellemes lett. Nálunk a PS5 példány járt teszten, szóval nem tudom, hogy Switch-re mondjuk ezt, hogy oldották meg. Ha játékboltban láttál már egy Sawtooth-t vagy Tallneck-et, akkor azért lehet elképzelésed róla hogyan festenek Lego formában az akció legfontosabb résztvevői.

Ezúttal mindent kockákból építettek fel, de természetesen igazodik a játékból megismert környezethez. Tehát megtalálhatóak a roncsok és az épületek az előző érából, a buja növényzet meg a havas tájak, de lesz persze sztyeppe is. A főbb szereplők nyilván az összes karakteriszikájukkal rendelkeznek, ugyanakkor számtalan más hacukába tudjuk majd öltöztetni őket. Nyilván nem ettől a címtől kell várni, hogy megreformálja a műfajt, plusz azért egy picit repetitívvé is válik, de összességében nincs baj vele.

A technikai háttérről ugyanezt tudom elmondani, szép folyamatos minden, nincs benne nagy döccenés. Apróbb bugok azért még előfordulnak, de már most folyamatosan foltozzák a stuffot, szóval launch-ra biztosan jó állapotban lesz. Próbáltam sok helyről screenshotolni hogy el tudd dönteni, kell-e ez neked ilyen külcsínnel. A legtöbbet kétségkívül a játékmenet változott, ugyanis megpróbáltak a kalandozás mellé egy nagyon könnyed RPG vonalat is berakni. Sőt, még a nézet is teljesen más, mint eddig, ami gyanítom, hogy sok játékosnak furcsa lesz elsőre (meg másodikra).

Bbbbbbbb BreakStylers

A korábbi teljesen 3D-s megjelenítés helyett itt izometrikus nézetet kapunk, mint mondjuk a Diabloban, szóval a jobb analóggal nem fogjuk tudni forgatni a kamerát. Őszintén szólva ez engem egy kicsit zavart és több óra után sem tudtam teljesen megszokni. Központi helyünk Mother's Heart lesz, innen indulunk majd mindig egy új pályára.

Két szakasz között a megszerzett érmékkel tudunk sáfárkodni: vehetünk egy tonnányi új hacukát hőseinknek, szinte teljesen testre szabhatjuk az épületeket meg a bodegákat, sőt, még azzal is variálhatunk, hogy milyen látványosságok pompázzanak az utcákon. Ahogy haladunk előre, úgy nyílnak majd meg egyébként a különféle területek bázisunkon, szóval folyamatosan adagolja az opciókat a rendszer.

Minden szekvencia után kapunk egy arany kockát is, amikkel majd a nagyobb épületeket tudjuk, nos, felépíteni. Ezekkel érkeznek a korábban említett ruhák, satöbbi. A Community Board ha felépült, akkor vállalhatunk egy csomó extra melót, amiket ha teljesítünk, extra arany darabok ütik markunkat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ölj meg X robotot így, úgy, amúgy, tervezd át a játszótered, egyél a többiekkel, estébé estébé. A cucc egyébként fejezetekre van osztva és ha végeztünk eggyel, akkor szintén jönnek az extrák, amikért visszatérhetünk a korábbi lokációkra.

A hídon mindig akkor megyünk át, amikor odaérünk és punktum

Ami szintén jó ötlet volt a készítők részéről, hogy Aloy mellett még három másik szereplőt is irányíthatunk. Varl, Teersa és Erend a harcmódjukban tér el raszta hajú hősünktől: míg Aloy nyilakat használ, addig Varl a lándzsájával böködik és dobálózik, Erendnek ott a hatalmas kalapácsa, míg Teersa különféle bombákat hajigál a dögökre. Mind a négyüknek eltérő szintje van kezdetekben, amit a legyőzött ellenfelek után kapott xp-vel lehet ellensúlyozni.

Igen, van szintlépés is, amik mellé különféle passzív képességek párosulnak (több élet, nagyobb sebzés, ilyenek). Maga a harc az kicsit nyögvenyelős, de azért élvezhető. A bal analóg karral mozgunk, a jobbal pedig célozni fogunk, mint mondjuk egy twin stick shooter esetében. Ez sajnos sok esetben meglehetősen pontatlan lesz és hiába nyilazzuk mondjuk egy Watcher gyenge pontját, egyszerűen ezzel a módszerrel nem tudunk elég pontosak lenni.

Az is fura egy picit, hogy a küzdelmek arénákban lesznek és addig nem tudunk tovább haladni, amíg le nem verünk mindenkit - egy kicsit itt vissza lehetett volna hozni valamit a régiből, vagy akár a Skywalker Sagából. Mindannyian tudnak egyébként különféle elementális tulajdonsággal felruházott fegyvert használni, mert a mikrobik ugyanúgy rendelkeznek gyenge ponttal. Másodlagos halálosztókat szintén bevethetünk, amik a robbanó csizmától kezdve a hot-dog áruson át a fagyasztó sugárig igazából minden lehet.

Vajon merre bujkálhat Picard kapitány? :O

Szóval nem rossz, tényleg nem rossz az egész, de valami azért hiányzik belőle. A kihívás biztosan. Ha meghalunk akkor sem történik semmi, mert az adott arénát kezdjük csak előről. Ellenben hatalmas pozitívum, hogy teljes magyar nyelvet kapott az anyag, illetve az offline coop-ra is lehetőség van, egy barátunkkal játszani pedig mindig viccesebb ugye.

A szavatosságra sem lehet panasz, mert nem rövid már a kampány sem, de menet közben további lehetőségek nyílnak, mint mondjuk apex dögökre vadászni, ahol hirtelen a kihívás is megérkezik. Az eredeti szinkronszínészek adják amúgy a hangokat és ez megint csak egy nagyon fura momentum, mert számomra eléggé zavaró volt Aloy-t hallgatni ahogy őrjöngve követel egy csokis fánkot.

Ez lenne tehát a Lego Horizon Adventures. Egy kicsit más, mint amit megszoktunk, de ez egyáltalán nem baj: jók az RPG elemek, nagyon szép a külcsín, adott a coop és a magyar nyelv így kiválóan szórakozhatunk. Az összképet egy picit árnyalja a furcsa nézet, a kezelhetőségből adódó pontatlanságok meg néhány más, apróbb hiba, de ez ne szegje kedvetek, mert tényleg korrekt stuff lett.