Nehéz idők járnak manapság: a benzin- és az élelmiszerárak az egekben, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha a játékok is folyvást karcsúsodnának.
A fejlesztők Gamasutrának adott nyilatkozata szerint a Darksiders II is leadott már egy-két kilót, egész pontosan eredeti súlyának 20%-át, ám szó sincs arról, hogy ez valamiféle koplalás folyománya volna, sokkal inkább amolyan jótékony metszésnek mondható.
David Adams elárulta, hogy a maga idejében az első rész is drasztikus zsírleszíváson esett át, aminek következményeképp az eredetileg eltervezett játék mindössze töredékét kaptuk kézhez, ám a második részben ezzel szemben sokkalta elnézőbben bántak a fejlesztők:
Végeredményben a Darksiders II 80%-át teszi ki annak, amit elterveztünk.
A Darksiders 1 végeztével egy olyan játékot kaptunk, amit mindössze 1%-a volt annak, mint amivel elkezdtük. Tehát a képességeink megbecsülése drasztikusan javult a második játék fejlesztése során.
A Darksiders 1 végeztével egy olyan játékot kaptunk, amit mindössze 1%-a volt annak, mint amivel elkezdtük. Tehát a képességeink megbecsülése drasztikusan javult a második játék fejlesztése során.
A mértéktelen kaszabolás elkerülésével a fejlesztőknek megadatott a lehetőség, hogy olyan ötleteket csempésszenek a második részbe, amiket az eredeti játékból végül kénytelen voltak kihagyni:
Alkalmunk nyílt arra, hogy olyan dolgokat adjunk hozzá, amiket az elsőbe akartunk.
Ha fejlesztésről van szó, én alapjában véve hasznosnak találom a korlátokat, tehát jól jött, hogy már volt egy meghatározott gameplay stílusunk. A Darksiders 1-ben nem volt, folyton csak nyújtózkodtunk érte. Még az is sok időnkbe került, hogy egyáltalán fogalmat alkothassunk arról, miként fest majd a játék.
Tudtuk, milyen játékot akartunk, de roppant nehéz magas színvonalú koncepcióval előállni és másodpercről-másodpercre elképzelni a játékélményt. A folytatással megadatik a luxus, hogy ezzel már nem kell törődnöd. Ha már van néhány kapaszkodód, minden sokkal egyszerűbb.
Ha fejlesztésről van szó, én alapjában véve hasznosnak találom a korlátokat, tehát jól jött, hogy már volt egy meghatározott gameplay stílusunk. A Darksiders 1-ben nem volt, folyton csak nyújtózkodtunk érte. Még az is sok időnkbe került, hogy egyáltalán fogalmat alkothassunk arról, miként fest majd a játék.
Tudtuk, milyen játékot akartunk, de roppant nehéz magas színvonalú koncepcióval előállni és másodpercről-másodpercre elképzelni a játékélményt. A folytatással megadatik a luxus, hogy ezzel már nem kell törődnöd. Ha már van néhány kapaszkodód, minden sokkal egyszerűbb.
A legutóbbi alkalommal azért járult elébünk a Vigil csapat, hogy megerősítsék: a játék bizony Wii U-s kezdőcím lesz.
