A széles kábel és csatlakozót eléggé nehézkes volt használni, s elektromos korlátok is voltak. A Serial ATA csupán két pár, nagyfrekvenciájú kábelt használ, alacsony feszültség mellett. A SATA kábelek kis helyet foglalnak, könnyen használhatóak, s a ház szellőzését sem zavarják. A párhuzamos ATA csatlakozási korlátait – a master, slave beállításokkal együtt – akár el is lehet felejteni. A Serial ATA sikerének egyik fő eleme az, hogy visszafelé kompatibilis az Ultra ATA csatolóval. Érdekes, hogy a megjelent Serial ATA vezérlők mindegyike gond nélkül kezeli a hagyományos Ultra ATA/133-as (vagy régebbi) meghajtókat is.

Nem csak alaplapi SATA vezérlők léteznek, már megjelentek a bővítőkártya változatok is, így aki S-ATA-ra akar váltani és az alaplapján nincs S-ATA vezérlő az is megteheti alaplapcsere nélkül. Az adaptereknek van egy árnyoldala is, a teljesítménycsökkenés. Bár a Serial ATA-t kezelő chipkészletek már tavasszal megjelentek, az olcsóbb modellek igencsak megsínylik a párhuzamos-soros konverziót. Szerencsére a gyakorlatban mindez nem nagyon számít, hisz a konverzió után megmaradó sávszélesség többnyire bőven elegendő a mai meghajtókhoz. A vezérlő kiválasztása igen nagy hatással van a végső teljesítményre. Bár mindez nem túl lényeges, ha csupán egy meghajtót használunk, egy 2 illetve több meghajtóból álló RAID füzér esetében a vezérlők igen hamar elérhetik határaikat.

Sata üzembe helyezés:

A korábbi meghajtóknál 3 beállítás közül kellett választani: master, slave, vagy cable select. A master beállítás akkor kellet, ha csupán 1 meghajtó volt az adott IDE csatornán, vagy a másik slave beállítást kapott. A cable select esetében a meghajtók automatikusan vették fel a nekik rendelt szerepet a kábelen elfoglalt helyük alapján. A Serial ATA esetében nincs szükség ilyesmire, hisz minden meghajtónak saját vezetéke van. Nem kell többet jumpererezni. A táp és az adatvezeték csatlakoztatása után mehet az újraindítás. Gyakorlatilag valamennyi SATA vezérlő azonnal felismeri az új meghajtót. Ez alól többnyire csak az alaplapra integrált változatok jelentenek kivételt, mivel ezek működését a BIOS-ban kell beállítani.
A Serial ATA másik nagy előnye a Hot Swap támogatás: a számítógép működése közben is csatlakoztathatunk új meghajtót, illetve eltávolíthatunk már meg lévőt is. Természetesen e téren lehetnek problémák, ha a vezérlő gyártója nem támogatja megfelelően ezt a funkciót.

A nagy megmérettetés:
A tesztkonfiguráció: Asus A7N8X Deluxe-E, Athlon XP 2500+, 2X512 Mb DDR (400MHz), Windows XP Prof (SP2).
A merevlemezek:

A teszteredmények:

Olvasás (Read; A nagyobb érték a jobb):

Írás (Write; A nagyobb érték a jobb):

Elérési idő (Acces time; A kisebb érték a jobb)

Processzorhasználat (lemezművelet alatt %-ban; A kisebb érték a jobb)

Merevlemez belső hőmérséklete (terhelés alatt °C-ban; A kisebb érték a jobb):

A tesztek szerintem mindenki számára eléggé egyértelműek. A SATA hozta a tőle elvárható sebességet. Igazából majd akkor lesz nagyobb sebességkülönbség, ha a merevlemezek elektronikái nem IDE-SATA áthidaló chipet tartalmaznak, hanem valódi (natív) SATA elektronikát kapnak majd a hasukra.

A Serial ATA teljesítményének határai:A Serial ATA kapcsán kétféle vezérlőt különböztethetünk meg: a natív Serial ATA vezérlőt és azokat az interfészeket, amelyek ún. SATA hidak segítségével (chipek, amelyek a párhuzamos adatátvitelt sorosra fordítják) képesek az új szabvány kezelésére. A HighPoint és a 3Ware eddigi megoldásai ilyen hidakra alapultak, míg a Promise már most natív vezérlőt kínál. Mindkét megoldás működik, ám a hidak érezhető mennyiségű sávszélességet fognak le – ezek esetében az elméleti 150 helyett inkább 60-80 MB/s-al számolhatunk. A közeli jövőt tekintve ez a teljesítmény még elegendő lesz egy jó darabig, hisz a jelenleg leggyorsabb IDE meghajtók sem képesek 50 MB/s-nél többre. Még a következő generáció sem lesz gyorsabb 80 MB/s-nál, így a bemutatott vezérlők még ezekhez is megfelelőek lesznek – legalábbis középtávon.
A RAID esetében a PCI adatbusz korlátai lényegesebbek, hisz a 60-80 MB/s csatornánként értendő. Az intelligens vezérlők képesek több csatornát összevonva nagyobb összsávszélességet biztosítani, ám a PCI maximális áteresztőképessége (133 MB/s, 33 MHz, 32 bit) itt már szűk keresztmetszetet képezhet. A 66 MHz-es vezérlők ideális megoldást jelenthetnének, ám ezt valamennyi PCI-s egységnek támogatnia kellene.

A Serial ATA jövője:
Eme táblázat szemlélteti a SATA vezérlővel kapcsolatos jövőbeni terveket:

Végül egy SATA másolási problémára egy megoldás:

Akinek Nforce 2-es alaplapja van, és rajta Silicon Image Sata RAID vezérlő ők már valószínűleg találkoztak olyannal, hogy IDE-SATA, SATA-IDE, vagy SATA-SATA merevlemez-merevlemez közti adatmozgatáskor bizony az adatok megsérültek. Ez főleg tömörített állományon a legszembetűnőbb, mert kitömörítéskor a CRC értékek nem egyeznek meg, és adataink az enyészet martalékává válnak.
Erre a következő a „fél” megoldás:
1.) Flasheld fel a legújabb biost (csak saját felelősségre);
2.) Ha így megoldódott a másolási probléma, akkor kész is vagyunk, ha nem akkor következik a 3. lépés;
3.) A BIOS Integrated Peripherals menüpontban található 1 ehhez hasonló sor: „”EXT-P2P”s Discard Time”” „30 us” értékkel. Na ezt kell átállítani/írni „1us”-re.
Ez a megoldás azért csak „fél” megoldás, mert ezzel az „1 us” beállítással drasztikusan megnő a processzorhasználat (15-20% is lehet).

Remélem sikerült segítenem ezzel a kis leírással mindenkinek, valamint sikerült a Sata részleteit megismertetnem veletek. Akinek bármi kérdése lenne a cikkel, vagy a másolási probléma megoldásával az írjon a cikk alján lévő hozzászólásba, és én amilyen gyorsan tudok megpróbálok válaszolni azokra.