
Akkor még egészen mások voltak a technikai lehetőségek és ha emlékeztek, a Move-val történő hadonászás meg a PS kamera állítgatása minden volt, csak nem "seamless". Plusz ugye ott volt még a külső táp meg a rengeteg kábel, így óvatosan kellett lépkednünk/hadonásznunk azért. Viszont amikor működött, akkor valójában úgy érezhettük, hogy egy másik kor szülötte: soha nem volt annyira élvezetes és intenzív egy-egy tűzharc, de a horror is egészen új értelmet nyert általa. Konzolos fronton ugye egyedül a Kinect volt hasonló, bár az más elv mentén működött - ráadásul 2017-ben be is fejezték a gyártását, szóval konkurencia nem nagyon akad.
A gond sokkal inkább a programokkal volt: ugyan szivárogtak rá belső és külső fejlesztések, de a legtöbb szinte teljesen színtelen-szagtalan volt. Azt már láttuk, hogy egy másik szépreményű Sony termék, a PS Vita hogyan állt földbe a nem megfelelő támogatottság miatt. Nos, ilyen előzmények mellett valljuk be, elég bátor dolog hogy a japán óriás látott még fantáziát egy továbbfejlesztett eszközben. Pár napja megérkezett hozzánk is a PS VR 2, amit megpróbálunk alaposan bemutatni nektek.
A VR2 Sense ergonómikus, ráadásul elég menő a design
Viszonylag méretes csomagban lett elrejtve a szajré, ami egyébként meglepően könnyű volt. Kicsomagolás után az első, amit egyből észreveszünk, hogy milyen kevés dolog lett belepakolva. Adott ugye maga a VR2, a két joy, egy headset, valamint némi papírmunka mellett egy darab USB-A/Type-C kábel. Szóval azt le lehet szűrni, hogy hála a magasságosnak sikerült megoldani az áramforrást máshogy, így egy köteg kábeltől meg egyéb motyótól megszabadultunk.
Az első benyomásom sajnos nem volt túl kedvező a sisakról. Recseg-ropog és rettentően gagyi hatást kelt - olyan, mintha valami iszonyat béna fröccsöntött műanyagból lenne az egész. A DualSense Edge minden egyes nyílásából sugárzott a minőség, itt is valami hasonlót reméltem, de nagyon messze van tőle. Persze ennek nyilvánvaló a magyarázata.
Mivel (akár) hosszú órákon át lesz a fejeden, egyszerűen nem lehet nehéz, ami alapvetően be is igazolódik. Az első generációs eszköz kereken 600 grammos volt, tesztünk alanya pedig "mindössze" 560-at számlál. Kevésnek tűnik első blikkre a különbség, mégis nagy a jelentősége. A két joy egyébként teljesen rendben van, ott ez a bazári érzés nem jön elő. Ergonómikusak, jó rájuk markolni, bár a csuklórögzítő pántokat rakhatták volna kívülre is.
A külső kamerák segítenek a környezet azonosításában
Nade, a külsőség csak egy dolog. Ami biztos, hogy a gépben lévő technológia nem kér pardont és végre kellően időtálló. Egy négy és fél méteres USB-C kábellel kell a PS5-höz kötnünk, amin keresztül igazából minden is történik. Persze ez még mindig nem az vezetékmentes szabadság amiről álmodunk, de egy jó lépés annak irányába. Adott a két Fresnel lencse, amik 4K felbontásúak - pontosabban szemenként 2K, azaz 2000x2040.
Emellett adaptív 90/120 Hz-es képfrissítést támogat, meg persze a HDR-t is. A headset külső részére került négy apró kamera, amik a környezet pontos leképzésében segítenek (meglehetősen nagy pontossággal), míg belül kettő található, ami a szemkövetést hivatott megoldani. Az biztos, hogy ez a megoldás lényegesen pontosabb, mint ami az elődnél volt. A rendszer figyelmeztet, ha kevésnek ítéli a bejárható területet, míg a játékok úgyszintén jelzik ha ezen kívül nyújtózkodunk. Van még egy érdekes opció. A sisak alján a bekapcsoló gomb mellett találunk egy másikat.
Ha erre rátenyerelünk, akkor egyszerre láthatóvá válik a környezetünk, így be tudjuk lőni hogy mennyire csámborogtunk el a kiinduláshoz képest. A fejünket körülölelő pánt haptikus visszajelzést kapott, ami a jobb beleélést hivatott elősegíteni. Az mondjuk menő volt, amikor a Horizon-ban egy Glinthawk elrepült a fejem felett és a légnyomás miatt berezgett az egész - de erről majd egy másik tesztben többet mesélek. Az emlegetett szemkövetés egy érdekes technika. Ugye ennek az lenne a lényege, hogy elég ránézned valamire és már aktiválhatod is. Ezt egyelőre túl sok játék nem használja, de remélhetőleg lesz majd ilyen, mert izgalmas dolog.
Kicsit feszegetni kell hogy pontosan illeszkedjen a fejünkre
A VR2 Sense kontrollerek természetesen máshogy festenek mint a sima DS-ek. Nagyjából félbevágták őket, így mindkettőn van egy-egy analóg kar, R1/R2, L1/L2 illetőleg a tradícionális gombok közül szintén kettő. A trükk annyi, hogy az L1/R1 páros a kvázi markolatba került, hogy a hüvelykujjunkkal kényelmesen be tudjuk nyomni. Az adaptív ravaszok és rezgések szintén megtalálhatóak, ami továbbra is menő, de hátránya hogy villámgyorsan megeszik a joy naftáját (szűk 4 órát bírnak), aztán lehet külön-külön tölteni őket.
Viszont mivel kicsi az akksi ezért nagyon hamar maxra lehet pumpálni, plusz az a kis pihenő a nyakunknak is jól jön. Amit itt furcsállottam, hogy összesen egy darab kábelt adtak ezek töltéséhez - egyedül abból a szempontból logikus, hogy a PS5-ön is csak egy USB-A nyílás van. Nos, megnéztük a technikát, ami szép és jó, de milyen élmény használni az egészet? A sisak felhelyezésénél megint előjön a bóvli érzet, mert ahogy hátrahúztam a pántot hogy a fejemre igazítsam, úgy recsegett és ropogott hogy attól féltem, eltöröm.
A párnázottság rendben van egyébként, bár a vörös sáv ott lesz a homlokunkon a játék végeztével. Egy tárcsával jól megszoríthatjuk, illetve a szemünk előtti távolságot is tudjuk állítani egy újabb tekerentyűvel. Van egy füles része is, amit be kell dugnunk a hallójáratunkba és elvben a PS5 Tempest technológiája csodát tesz. Ez nagyjából a gyakorlatban is igaz, de az megint bosszantó, hogy a Sony portfóliója tele van jobbnál jobb fülhallgatókkal, erre egy ilyen vackot kapunk.
Meglepően könnyű a headset
Ahogy betöltöd az első játékot, minden rossz szájízről garantáltan el fogsz feledkezni, mert az élmény valami egészen elképesztő! Ahogy mondjuk ott állsz a Star Warsban az űrhajód közepén és körbetekintgetsz, lenézel magadra, ott szem nem marad szárazon. De említhetném a Horizon nyitójelenetét is, amikor ülsz a csónakban és körülötted - igen, valóban körülötted gépek mászkálnak, az valami fenomenális.
Tűéles minden részlet, gyönyörű a táj, a színek szinte kirobbannak a lencséből. Nagyon nehéz szavakba önteni, de valóban minden nyűgről megfeledkezel. Ez tényleg egy teljesen új élményt fog adni. Persze hozzá kell szokni, illetve szépen be tud fülledni a fejed is. De ezeket meg simán le lehet nyelni az élményért cserébe. Szóval a PS VR 2 egy nagyon jól átgondolt termék, aminek ugye vannak anyaghasználati gondjai, de ezeket meg a súly miatt muszáj volt bevállalni. Az ár horrorisztikusan sok, ami annak fényében lehet gond ( a nyilvánvaló okok mellett), hogy kizárólag PS5-tel tudod szóra bírni. Ha a kettőt összeadjuk, az meg megint egy másik liga.
A Fresno lencsék eléggé látványosak
Talán a legnagyobb kérdés, mint ahogy az elődnél is az volt, a programfelhozatal. Ha megnézzük, a Horizont leszámítva (ebből részletes teszt érkezik) finoman szólva sem erős a nyitókínálat. Persze, ha valaki most csöppen bele a virtuális valóságba, akkor neki új lesz az egész. A lehetőség most tényleg itt van a Sony előtt, hogy valami bődületesen nagyot dobbantson: a technológia és eszköz adott, már csak olyan játékok kellenének, amik ezt a minőséget alá is húzzák jó vastagon. Mi abszolút bizakodva várjuk, mit hoz a jövő.
A PS VR 2 jött, látott és győzött - reméljük játékok is lesznek hozzá.
