Ismét jelentkezünk visszapillantó névre keresztelt sorozatunkkal. Ahogy legutóbb is, most is az elmúlt tíz évből szemezgettem,ezúttal minden évből a legnagyobb csalódást okozó játékot kerestem. Általában olyan szépreményű játékprogramok ezek, melyeket komoly várakozás előzött meg, viszont súlyosan le lettek húzva a közönség, vagy az újságírók részéről, rosszabb esetben mindkét oldalról.
Mialatt a lista összeállításán dolgoztam, kezdtem rádöbbenni, hogy az alábbi megboldogult játékprogramok szinte mindegyikében van valami közös. Egyértelművé vált számomra, hogy hogyan áll össze a bukás receptje ebben a szakmában: Először is vegyünk egy felkapott sorozatot, vagy egy éppen divatos műfajt. Majd hintsünk el mindenféle szép ígéreteket azoknak, akikkel aztán megpróbáljuk majd megetetni amit kifőzünk. Ízlés szerint civakodhatunk egyet a konkurenciával a licenszjogokon, majd a megjelenést nem elkapkodva, a szerencsétlen, kiéheztetett rajongókat stílusosan megvárakoztatva tálaljuk a kész játékprogramot! Meggyőződésem, hogy az alábbiak jó része valahogy így született, persze nincs hozzá jogom, hogy bárki felett pálcát törjek, annyi viszont bizonyos, hogy a felsorolásban szereplő programok nem írták be magukat a PC-s játéktörténelem halhatatlanjai közé, magyarul feledésbe merültek.
Real time tragédia az RTS-esek fénykorából, az Eidos Interactive követte el. Egyetlen erőssége talán a grafikája, a látványos előzetesek és az akkori stratégia-őrület kapcsán került anno rivaldavénybe, de igen hamar feledésbe is merült. Műfaja szerint hiába RTS, a játékmenet olyan lassú volt, mintha sakkoztunk volna a képernyőn. Arról nem is beszélve, hogy az egységek külön életet éltek benne: Szinte mindegy volt milyen utasításokat kaptak, mindig azt művelték amihez kedvük volt. Az Eidosnak akkoriban igencsak megindult a szekér, köszönhetően például Lara Croft feszülő felsőjének, de a Conquest Earth szörnyen kiábrándítóra sikerült.
Az újhullámos Star Wars-őrület kétségkívül egyik leggyengébb átirata PC-re. Témájából adódóan - természetesen - komoly érdeklődés kísérte, azonban valahogy nem ütötte az elvárt szintet. Szó se róla, volt egy fanatikus, de igen szűk réteg, akiknek úgymond bejött a Rebellion, de szerintem ez inkább az elfogultságuk számlájára írható. A játék műfaja szerint körökre osztott stratégia, félig-meddig azonban ez is valós idejű. Legfőbb kritikák vele szemben a körülményes irányítása, bonyolultsága, de talán az volt a legnagyobb buktató, hogy csak itt-ott emlékeztette a játékost, hogy épp egy SW témájú valamiről van szó, meg egyébként sem volt több egy gyenge-közepes szintű stratégiánál.
Korszakalkotó játéknak készült, csalódás lett belőle. Akár a dobogóra is felállhatna a legnagyobb kiábrándulást kiváltó darabok sorában. Mikor megjelentek az első előzetesek, mindenki dobott tőle egy hátast. Kétségtelen, hogy nagyon szép grafikával bírt a játék, de ez kevésnek bizonyult. A szép külső nem feltétlenül jelent egyet a játékélménnyel, és ez ezúttal is bebizonyosodott. Ráadásul rengeteg bug került bele a programba, amik nagyon bosszantóak tudtak lenni, és egyszerűen játszhatatlanná tették. Ha a fejlesztők lentebb adnak a látványosságból a játszhatóság javára, akkor valószínűleg nem szerepelne listánkon.
Határozottan nem azt kaptuk, amire vártunk. A négy évig tartó fejlesztésbe összesen 25 millió dollárt fektettek be, ami bizony nem kevés. Ehhez képest a játék nem hogy alulteljesített, hanem egyenesen szörnyű lett. A kanadai PC-World szerkesztője által felállított, minden idők tíz legrosszabb játékát bemutató és autentikusnak számító listára is felkerült, ami azért igencsak komoly teljesítmény, ráadásul nevetségesen magas összeg árán jött össze ez a teljesítmény. A platformra készült átiratok szintén leszerepeltek, a neves fejlesztőkből álló gárda pedig utólag belátta: A komoly késés miatt elkapkodták a játék befejezését.
Ezt is körülbelül négy éven át fejlesztették. Vesztére a Baldur's Gate után jelent meg 2001-ben, de hamar a feledés homályába veszett. A fejlesztés alatt több vezető fejlesztő is otthagyta a projektet, megpecsételve ezzel a játék sorsát. Hasonló a felállás itt is, mint az Ultima IX esetében, vagyis egy sokat ígérő, szép grafikával megáldott PC-s játék tele bugokkal és más ordító hibákkal. Talán nincs is mit csodálkozni a végeredményen annak tudatában, hogy a fejlesztést kísérő fejetlenségben a félkész program kétszer is kiadót váltott, végül az Ubisoft-nál kötött ki.
Egy egekig magasztalt stratégiához készült kiegészítő lemez, ami nem hogy nem hozta az elvárt szintet, de nagyon csúnyán el is bukott. A Civilization harmadik része többjátékos lehetőség nélkül került ki, ezt először egy patch formájában tervezték orvosolni, de hogy-hogy nem, az ingyen letölthető javítás helyett dobozos, árcédulás kiegészítő lemezt kaptunk, ami szinte semmi újdonságot nem tartogatott a folytatásra kiéhezett, aztán csúnyán átvert játékosok számára. Ráadásul pocsék mód sikerült a multiplayer mód is. Ha egy program gyengén sikerül, az egy dolog. Ha viszont a kiadó a népszerűséget meglovagolva - gyaníthatóan üzleti megfontolásból - piacra dob egy ilyet, az minimum elszomorító!
A The Angel of Darkness a méltán népszerű TR sorozat leginkább felejthető darabja. Tulajdonképpen a játék nem sikerült olyan szörnyűre, csak egyszerűen középszerű, és ez már bőven elégséges, hogy kilógjon a sorból. Valószínűleg újdonságnak szánták az irányítást és a kameraállásokat az addigi - jól megszokottal szemben -, de ez valahogy nem lett az igazi, így aztán az Eidoséknál is belátták, hogy a járt utat nem feltétlenül érdemes elhagyni a bizonytalanért cserébe; a folytatás már határozottan jobban sikerült.
Félreértés ne essék! A Doom 3 egy jól sikerült FPS gyönyörű grafikával. Kétségkívül remekül el lehetett vele szórakozni. Viszont meg sem közelíti elődei népszerűségét. Hihetetlen sokat késtek a piacra dobásával. A készítés során szemétbe is került egy grafikus motor, ha jól emlékszem, mert olyan sokáig húzódott a fejlesztés, hogy a harmadik rész grafikai megjelenítése nem jelentett volna igazi újdonságot. Az újabb viszont szédületesre sikeredett, igaz a játék kevésbé maradt szavatos, talán túlságosan is magasak voltak az elvárások vele szemben. A Doom sorozat így saját népszerűségének áldozatává vált, arról már nem is beszélve, hogy korántsem hozott annyit a konyhára, mint az várható lett volna. Ha sorrendet kellene felállítanom, a Doom 3 biztosan dobogós lenne.
Emlékszem az egyik cimborám egy szerelmi csalódás után vagy két hónapig belemerült a Matrix Online-ba. Egyszerűen képtelenség volt előbányászni a srácot, de szerencsére gyorsan kiábrándult belőle, és miután meglátogatta a fodrászt, teljesen normális módon visszatért a hétköznapokba. Persze a játék nem elsősorban "bosszúból" került ide, hanem mert egyszerűen ide való. (Legalábbis szerintem.) Megint csak nem feltétlen azért, mert kifejezetten rosszul sikerült, hanem mert többre volt hivatott, elsősorban az irtózatos gépigényének köszönhetően bukott meg.
A változatosság kedvéért ismét egy neves elődök ihlette fekete bárányról van szó. Akik ismerik a Might and Magic sorozatot, azok nyilván csalódtak a Dark Messiah-ban. Egy egyszerű kaland/fantasy típusú játék, se több, se kevesebb, az "el lehet vele ütni az időt" kategóriájú darab. Elsősorban nem a játékosok, hanem a kritikusok húztak inkább le. Nekem is tetszett a játék, de azt nem mondhatnám, hogy odaszegezett a monitor elé, és ez a Might and Magic esetében nem bocsánatos bűn.
szerintem ez egy igazán nagyon jóra sikeredett játék. telepítés után nem bírtam kiszálni a fotelből a vegigjáccásáig.ez a legjobb amit eddíg láttam!
EZ TÉNYLEG TÖK JÓ
