Nos ez volt az időszak amikor a VGA – CRT – monitor (256 szín!) már egy elit kategóriát jelentett a CGA és EGA helyett, de ha fekete fehér moncsit használtál az is megfelelt, mert a játékok grafikája volt az utolsó amit néztél. Hangrendszer terén pedig sokan még a PC speaker prüntyögésének is örültek, de miután benyomtad az ISA sínbe a SoundBlaster Awe 32-őt, vagy netántán egy Roland hangkártyát úgy érezted kinyílt az egész világ, és elégedetten konstatáltad, hogy „Your soundcard works perfectly.” Szóval egy olyan korszak volt ez amikor még szabadabb volt a levegő, amikor a játékok kreativitása szinte kirobbant a képernyőről, és minthogy minden tizedik családnak volt csak számítógépe a „kockákra” afféle különcként tekintettek. De ők ezt nem bánták mert élvezték, hogy van egy saját világuk, ahol ők a pengék, és értik a rendszert. És persze akkoriban egyetlen fejlesztő is varázsolhatott hihetetlen jó játékot, ami 100%-ig olyan lett, amilyet ő megálmodott.

10. – Prince of Persia (1989) – Broderbund
Jordan Mechner mára kultikus játéka az 1001 Éjszaka Meséinek lapjai közül bújt elő, még ha ekkor inkább egy árja svédre hajazott a HERCEG, aki ugye nem Dastan. Mechnert elsősorban két film, a 38-as Robin Hood kalandjai, és az Elveszett Frigyláda Fosztogatói inspirálta. Előbbinek az akkoriban szokatlan kardozós közelharcot – a legtöbb platformerben ekkortájt lövöldözhettünk -, utóbbinak az elmebeteg csapdákat köszönhettük.

Mechner saját öccsének mozdulatait vette fel úgynevezett rotoszkópikus technológiával, ezért lettek az ugrások, mászások rendkívül életszerűek. A többi mondhatni történelem, ami főleg az Ubisoftos rebootnak köszönhető, film, képregény, mindenféle csecsebecse, és a világ egyik legnagyobb sikertörténete. Gonosz tükörkép, segítő egérke, hatvan perc valós idő és a mentés teljes hiánya, ez a Prince of Persia.

9. – Street Rod (1989) – Logical Design Works
Na ki a király? Hát aki kihívja és legyőzi a királyt. Ha szerencsés vagy még a nőjét is elnyerheted. 1963-ban mindössze egy garázs és egy kevés pénz kellett az induláshoz. No nem a játékfejlesztéshez, hanem, hogy tuningoljuk az ütött kopott verdánkat, mindenféle suttyót hívjunk ki, nyerjük el az autójukat, adjuk el, és így tovább a győzelemig. Egyszerűen hangzik. Ne becsüljétek le Elvist, mert könnyen belebukhattok. A játékból mellesleg elsőrangúan sajátíthattuk el a legpöpecebb amerikai – nálunk sosem látott – autók típusait.

8. – Centurion: Defender of Rome (1990) – Bits of Magic
A létező egyik legjobb stratégia játék, igazán kár, hogy elődjéhez képest (Defender of the Crown) ez még mindig nem kapott egy HD remaket. Értelemszerűen a Római Birodalmat kellett kiépítenünk, és megóvnunk az ellenségektől, merthogy azok lesznek. Földön, vízen csatázhattunk, de ha ügyesen tárgyaltunk, akkor egész tartományokat állíthattunk a a magunk oldalára. Az igazán ászok pedig még Kleopátrával is ágyba bújhattak.

A lehetőségeink persze kezdetlegesek voltak egy mai stratégiához képest, de ha ügyesen trükköztünk, bizony simán lenyomhattunk akár kétszeres túlerőt is. A játék fejlesztője Kelly Black olyan filmekből merített inspirációt „moziszerű” játékához mint a Ben Hur, vagy a Spartacus.

7. – DuckTales: The Quest for Gold (1990) – Incredible Technologies
Mostanában sokat foglalkoznak a másik DuckTales ős játékkal, amit a Capcom fejlesztett, de ez a cucc is nagyon hangulatos volt, persze annak aki szerette az eredeti rajzfilmet. A PC sokáig azért nem bírt az Amigával vagy a C64-el mert egész egyszerűen csúnyább játékok jelentek meg rá. Ekkoriban egy NES játék röhögve rávert ezekre, arról nem is beszélve, hogy billentyűzettel mennyire nehézkes volt az irányítás is.

A 90-es években azonban változott valami, többek között az ilyen játékoknak is köszönhetően mint a DuckTales aminek grafikája nagyon szép volt, a színek élénkek, harsányak, a zene pedig mindezt négyzetre emelte. Ehhez jött a különleges játékmód, egyik pályán fényképezni kellett, a másikon úszni mindig valami újat kellett csinálni. Egy volt a lényeg, minél több pénzt összeharácsolni a megadott időpontig.

6. – Gobliiins (1991) – Coktel Vision
Múlt héten egyesek hiányolták őket, nos itt van a három dilis manó, akik „azért vannak hárman mert az egyik jól lát, a másik jól hall, a harmadik meg ott van velük mindig.” A Coctel Vision fordított egyet a szokványos kalandjáték metóduson, és a három manó közül mindegyik csak bizonyos dolgokat tudott csinálni. A harcos goblin néha kiverte a balhét a továbbjutás érdekében, és létrákra is egyedül ő tudott felmászni, a technikus felvenni és használni tudta a tárgyakat, míg a varázsló, értelemszerűen varázsolni ami mindig más és más eredményhez vezetett.

A goblinok sérülhettek és végső soron úgy megijedhettek, hogy az game overhez vezetett. Azonban ha egy pályán túljutottunk kaptunk egy kódot, hogy legközelebb már ne kellejen teljesen elölről kezdeni. A játék lineáris voltát és viszonylagos rövidségét – mindössze 22 pályából állt – pokoli nehézséggel kompenzálta, a képen megcsodálhatjátok a legendás nyitó pályát, mely egyeseknek a záró pályát is jelentette.

5. – Indiana Jones and the Fate of Atlantis (1992) – LucasArts
A LucasArts egyik legjobb játéka, és vitán felül a legjobb Indiana Jones játék, melynek végigjátszása újra és újra leköti az embert, lévén nem lineáris kalandjáték, vagyis a játék elején eldönthetjük milyen úton szeretnénk előrejutni a játékban. Sokáig úgy volt, ez a script képezni majd az alapján a negyedik Jones filmnek, de azt csak tolták, és tolták, és a végén… eltolták.

Viszont ez a játék remek, gyönyörű a zenéje, a grafikája az egyik létező legszebb – átmenetet képet a rajzfilmszerű megvalósítás és a pixelek között – és a legjobb az egészben, hogy úgynevezett talkie verzió is jelent meg belőle, márpedig mindig sokat emelet egy ilyen játék színvonalán ha a szereplőknek volt szinkronja. A készítők kreativitását az is jól mutatja, hogy a játék azonnal elkezdődik, és már az intró alatt is tevékenykedhetünk. Apropó tudja valaki mire lehet használni a játék elején felvehető széndarabot?

A Fate of Atlantis két folytatását is elkaszálták, egyiket a németek, akik bejelentették ha a következő Jones játék is nácikról szól nem engedik árusítani az országukban – ekkor már 15 hónapja fejlesztették az új Jones játékot ami természetesen ilyen történettel rendelkezett, így Lucas inkább leállította a fejlesztést. A másik folytatást 95-ben nyírták ki mert a LucasArts annyira belterjes volt, hogy képtelen volt külsős csapatokkal együtt dolgozni. Így nem lett folytatása az egyik legjobb kalandjátéknak.

4. – Doom (1993) – id Software
Ki ne ismerné minden FPS-ek atyját? Persze előtte már létezett FPS Wolfenstein néven, és különben is nem ez volt az első FPS hanem valami nagyon csúnya játszhatatlan akármi… DE. De mégis a Doomot klónozta mindenki! Egy fél évtizedet kellett várni, mire megjelentek az első FPS-ek amikben már voltak külső pályák, történet, minket követő társak, szóval bármiféle újdonság. Addig semmi nem volt, csak egy Doom a középkorban, vagy egy Doom horrorszerű környezetben, vagy egy Doom a jelenben, és még sorolhatnám.

A játék brutálisan véres volt, a grafikai megvalósítása, és zenei aláfestése pedig csak növelte a hátborzongató érzést, amivel mai napig csínján kell bánni egy sötét szoba mélyén. Carmack és Romero az egész 90-es éveket dominálta forradalmi stílusával. 94-ben kihozták a még nagyobb hisztériát kiváltó Doom 2: Hell on Earth-őt, majd megelégelvén a sok klónt, 96-ban a Quake-el és folytatásaival stabilan uralták a 90-es évek második felét. Az id Software igazi melegágya volt korunk géniuszainak, a két John mellett innét kezdte pályafutását Sandy Petersen, Tom Hall, de még American McGee is akinek a legtöbb pályát köszönhetjük a Doom 2-ből.

3. – Transport Tycoon (1994) – Chris Sawyer
Ha valaha lakatlan szigetre kerülsz, de lesz rajta egy generátor az áramnak, akkor ezt a játékot vidd magaddal, mert garantáltan megunhatatlan. Még elkezdeni sem nehéz. Chris Sawyer egymaga alkotta eme csodát, amiben 150 évnyi idő alatt kell gazdaságukat felvirágoztatni, a konkurenseket pedig jó érzékkel kinyírni, vagy felvásárolni.

A játék egy évvel később kapott egy Deluxe verziót, manapság pedig javában zajlik az újra felfedezése Open TTD néven, de én azt mondom a DosBoxos verziót semmi nem nyomja le, ez a játék egész egyszerűen elképesztően ötletes. Rengeteg lehetőséget rejt, ha csak a véletlenül generálódó pályákat vesszük – vagyis kétszer tuti nem játszod ugyanazt – már akkor felbecsülhetetlen kincs, és hol vannak a teherautók, iskolabuszok, teherhajók, vonatok, repülőgépek, amiket egészen 2070-ig fejleszthetsz. A zenéje pedig felveszi a versenyt bármilyen játék zenével, a midiben szóló jazz és blues dallamok örök érvényűek.

2. – Panzer General (1994) – Strategic Simulation Inc
A Panzer General egész egyszerűen a létező legjobb II. Világháborús játék, és erős a gyanúm, hogy azóta se gyártottak átfogóbb játékot erről a hat évről, amely úgy hű a történelmi eseményekhez, hogy bármikor meg is változtathatjuk azt. A játékot a németek szemszögéből vívjuk és a 38 pálya mindegyikén háromféle eredményt érhetünk el. Vesztünk, Győzünk, vagy pedig Fölényesen Győzünk, ez utóbbinál lényegesen több presztízs pontot kapunk amiből új egységeket vásárolhatunk és jobb pozícióból indulhatunk a következő küldetésben.

Az egységeink idővel tapasztalatot szereznek, egyetlen öt csillagos tankkal pedig már csodákat művelhetünk. Teszem azt lerohanhatjuk akár még Washington is. A játék persze nem tökéletes, néhol kifejezetten idegesítő a véletlen szám generátor ami okozhat meglepetéseket a küldetések során, mégis mai napig minden egyes stratégia, mely ezt az érát dolgozza fel – legyen az rts vagy körökre osztott – ehhez a játékhoz nyúl vissza ihletért. A játék hamarosan kapott két kiegészítőt Allied General, és Pacific General néven, a játék stílusát önálló univerzumban kamatoztató spin-offokat Fantasy, Star és People General néven, valamint 3 folytatást 2000-ig bezárólag. Hamarosan pedig free-to-play rendszerű online játékot fabrikál belőle az Ubisoft, a béta tesztre itt lehet jelentkezni.

1. – Theme Hospital (1997) – Bullfrog Productions
A hülye betegségek tárháza. A debil igazgatók, és infantilis orvosok melegágya ez a játék. Ahol egy tüsszentés olyan járványt okozhat, hogy utána csak tudjuk eltüntetni a hullákat mielőtt megérkezik az Egészségügyi Ellenőr és becsukatja a kórházunkat. A Hospitalban egy kórházat kell vezetnünk a legjobb tudomásunk szerint, de lényegében minden összeesküdött ellenünk, még a természeti erői is, elvégre mikor máskor jönne egy földrengés, ha nem egy vesebab eltávolító műtét közepette?

A Bullfrog játéka hatalma siker lett, annak szórakoztató humora, könnyed játékmenete, és fantasztikusan vicces grafikája miatt. Vigyázat, beletörhet a fogatok, így mielőtt nekifognátok a felmerülő kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezzétek meg kezelőorvosotokat, vagy legalább gyógyszerészeteket.

Ennyi volt a retro mára, jövőhéten egy újabb tízes pakkal folytatjuk a kalandozást, valami egészen más területen.