Nem csoda, hogy napjaink egyik legjobban fogyó brandjét, azaz a Guitar Hero-t készítő Neversoft is előrukkolt a gitárhős Metallica-s változatával. A játék Amerikában már bő egy hónapja kapható, Európába azonban csak mostanában kezd el beszivárogni. A Guitar Hero: Metallica a külföldi zsurnaliszták szerint a széria egyik legjobb része, amiről mi magunk is meggyőződhettünk a játéknak szentelt launchparty keretein belül.
A helyszín ezúttal is Budapest, ám a korábbi launchpartykkal ellentétben az esemény egy étteremben zajlott le, az első kerületben. Érkezésünkkor egy gyönyörű hostess lány várt, aki azon nyomban le is kísért minket a helység alsó szintjére. Negyed kilenc körül még csak pár ember lézengett a teremben, de a konzolok java már így is foglalt volt. Három-négy Xboxon csak a gitáros verzió volt játszható, de volt két olyan szett is, ahol már a dobcuccot és a mikrofont is kipróbálhatták a kevésbé szégyenlős emberek.
Egy bő fél óra elteltével a létszám olyan harminc-negyven főre duzzadt, így az egyik szervező, Mocsy tartott is egy rövid nyitóbeszédet. Ebben megköszönte minden jelenlevőnek azt, hogy idefáradt, pár szóban bemutatta a játékot, valamint azt is megtudtuk, hogy a nagy zenélésben gyorsan ki lehet fáradni és száradni. Az előbbi gondra megoldásként szolgált a rengeteg étel, az utóbbi, talán még súlyosabb probléma enyhítésére pedig a különböző üdítők, valamint a sörcsap volt a megoldás.

Miután személyesen is sikerült meggyőződnöm a házigazda által említett, valamint a rock-bulik elengedhetetlen kellékének számító sör minőségéről, egy kedves külföldi hölgy szavaira kaptam fel a fejem. Nadja, az Activision egyik európai marketingese is kis hazánkba utazott, hogy népszerűsítse a GH: Metallica-t. Az est egyik üde színfoltja volt közvetlenségével, valamint volt egy vicces szituáció is vele kapcsolatban: miután ő is bemutatta a játékot, megemlítette, hogy idén hatalmas durranásokat várhatunk az Activisiontól, de ezekről nem fog beszélni, hiszen a hátunk mögötti kijelzőn éppen ezen produktumok trailerei futnak. A készülék azonban pont ebben a pillanatban mondott csütörtököt, így a hátra forduló újságírók csak a fekete képernyőt láthatták. Többen meg is kérdezték félhangosan, hogy valóban ennyi lenne-e idén a lista, de a hölgy gyorsan kivágta magát, és felszólított mindenkit, hogy látogassák meg az italpultot, és ha valaki nagyon kíváncsi, azzal örömmel megosztja a rendelkezésére álló információkat.

Innentől kezdve indult be igazán a buli, a szűkös helységben egyre-másra adták át egymásnak a műanyag hangszereket az újságírókból összeállt bandák. A játékról első körben annyit érdemes tudni, hogy a 28 Metallica szám mellett található 21 válogatott muzsika is, amelyet a bandatagok választottak ki. A Guitar Herokra jellemző háttérben zenélő rockerek helyett is a Metallica tagjai lesznek láthatóak, ráadásul külön le lettek Motion Capture-ölve, hogy tényleg az ő színpadi mozgásukat adják vissza a virtuális másaik.
Ami külön érdekesség, hogy a játék megjelenésekor forgalomba hoznak egy olyan elosztót, amire rá lehet kötni még egy lábdobot, hogy ez által Lars Ulrich dobtechnikáját utánozhassák a játékosok. Ehhez az opcióhoz készült többek között a játék legnehezebb fokozata, az Expert+, amely minden hangszerrel egy jóval nehezebb kihívást nyújt, azonban az online eredményekbe érthetetlen módon nem számít bele. Szintén furcsa, hogy bár a játék mind a három hangszert támogatja, mégsem kapható teljes szettel, így akinek nincs meg a Guitar Hero: World Tour, az kénytelen lesz beszerezni egy dobcuccot és egy mikrofont is.

A rendezvény közepe fele a hostesslányok háromfős bandákat toboroztak, s amikor összejött a megfelelő mennyiségű csapat, akkor elindult a házibajnokság. Marco füleit megütötte, hogy az egyik csapatba kellene még egy ember, így egyből eszébe jutott a Lips bulin történt felejthetetlen alakításom, és azonnal felajánlotta szolgálataimat a társaságnak. Némi hezitálás, valamint a „nem kapsz akkor fizetést” mondat után úgy döntöttem, én is beszállok a versenybe, de sajnos végül meghiúsult a tervem, hiszen a két csapattársam a zsűri székében kötött ki. Valószínűleg mindenki jobban járt, hiszen ennek köszönhetően senki nem szenvedett el halláskárosodást.

A versenyen volt egy-két olyan ember, akin látszott, hogy műanyag gitárral a kezében született, hiszen szinte nem hibáztak egyszer sem, de akadt olyan is, aki folyamatosan rontott. A legnépszerűbb szám kétség kívül a Nothing else Matters volt, lévén ennek a számnak ismerték a legtöbben a szövegét, valamint a dallamát. Az egyetlen probléma talán a hangosítással volt, mivel a TV-n keresztül nem nagyon lehetett hallani a csapatok énekes tagját, így csak a kijelző sávon felvillanó Expert!- feliratból tudhattuk meg, hogy valóban jól énekel-e a frontember. A versenyzőket a frissen összeállt zsűri is árgus szemekkel figyelte, így nem feltétlenül volt elég a magas pontszám elérése.
A családias légkörre jellemző, hogy a verseny előtt, amikor leültünk Marcoval egy asztalhoz megízlelni a felszolgált ételeket, mindenki hozzánk jött, ha valamiben nem volt biztos: – Ne haragudj, erre van a WC?, -Ne haragudj, arra van a sörcsap? – Figyi már, ez töpörtyű?- Az emberek érezhetően el voltak lazulva, ami a biztos jele annak, hogy jól sikerült a buli. Érdemes lesz odafigyelni az Activisionre idén, hiszen több, kifejezetten jónak tűnő játékkal is megpróbálják kitölteni unalmas perceinket. Erre láthattunk példát eme launchpartyn is, amely a kissé szűkösebb létszám ellenére is kellemes, házibulikat felelevenítő környezetet tudott varázsolni, mindezt a Metallica legjobb dallamival megfűszerezve.