Sztárokból, ismert személyiségekből és hyper sexy táncos lányokból bizony nem volt hiány. A rendezvénynek egy földalatti, L alakban kialakított, termetes pincehelység adott otthont, mindent földi jóval megkínálva az oda tévedőket. Sejtéseink voltak azzal kapcsolatban, hogy a launch party nem mindennapi esemény lesz, de bátran kijelenthetem, hogy minden korábbi képzeletünket könnyedén túlszárnyalta, egy életre szóló élménnyel ajándékozva meg többek között a Game Channel Online egy kicsiny csoportosulását.
Marco mester, Dante576, kiváló moderátorunk és jómagam tettük tiszteletünket a jeles eseményen, hogy egy élvezetes élménybeszámolóval adjunk számot a történtekről, látottakról, hallottakról. A rendezvény megszervezésénél anyagi javakat nem sajnálva áldoztak a Microsoft Magyarország illetékesei, hogy biztosak legyenek abban, ezt a bulit, amíg élünk nem felejtjük el. A kapunyitás hivatalosan 20:00-kor történt meg, ahová szinte óramű pontossággal sikerült bevetődnünk. A jóból sosem elég elvén, szeretünk elsők között betoppanni és utolsóként távozni az ilyen jellegű események alkalmával.

Beljebb merészkedve hamar ránk tört a felismerés, hogy a lehető legjobb helyre csöppentünk, és azonnali hatállyal transzba estünk, ha mástól nem is, a szélesen mosolygó, nehézbombázóktól azonnal kiszállt belőlünk mindennemű férfias tartás, ahogy a kegyetlenül hevítő hostess lányok hideg dobozos üdítővel próbálták elviselhető szintre redukálni a forróságot. Ülőhelyet nem volt egyszerű találni, hiszen a launch körüli hatalmas publicitás megítélésünk szerint hozzávetőlegesen 180-200, meghívásos alapon odacsődített személyt sorakoztatott fel, akik nagy része a média valamilyen formáját kívánta tudósítani.

Ösztönösen, vagy sorsszerűen – még feldolgozás alatt áll – betámadtuk a létesítmény végében felállított pódium előtti férőhelyeket, mert éreztük, hogy a gépek beindításáig érdemes lesz a színpadra fókuszálni, megérzéseink nem csaltak meg. Miután kitöltöttük a rendelkezésünkre álló helyet, mereven rázúmoltunk a hatalmas kivetítőre, amelyen már pörögtek a Grand Theft Auto IV eddig közétett, jól ismert mozgóképei, jó érzékkel összeválogatva. A színpad még egyelőre üres volt, ám egy profi diszk zsoké gondoskodott arról, hogy a lemezekkel kitömött táskájából előkerülő, az alkalomhoz illő zenei track-ek még élvezetesebbé tegyék szemlélődésünket, mintegy hangulatfokozó aláfestés. A velőt rázó decibelekkel lepörgetett muzsika kellően összerázta kissé szétcsúszott szervezetünket, rendet rakott a belső alkatrészeink között, a hangerővel szintén nem voltak hajlandóak spórolni a bőkezű szervezők.
A falakat mindenütt Grand Thaft Auto IV-es poszterek, plakátok díszítették és egy halom egyéb promóciós látványelem is gazdagította a tarka panorámát. A terem hangulatos félhomályában, mindenütt színes neonfények csinosították a közeget, a falak mentén, diszkréten húzódtak meg azok a display-ek, amelyek egy órával később már emberek tömegeit vonzották maguk elé egy gyors tapasztalatszerzésre. Sajnos nem számoltam össze, hogy hány kabinet lett felállítva, de bőven volt belőlük (talán úgy 25-30), nem tartottunk attól, hogy esetleg nem sikerül lefoglalnunk egyet a GCO staff jelen lévő tagjai számára. Marco nem kis darab figura, ahogy Dante is jól megtermett emberforma, ilyen kinézetű, fizikumú társasággal kizárt, hogy ne tudjunk rövid időn belül a gépek valamelyikén akcióba lendülni.

A zene egyszer csak elcsendesült és Tóth Gábor, a Microsoft Magyarország képviseletében, házigazdaként a színpadra invitálta két főből álló, "szak csoportosulását", hogy azok impresszióiról faggassa őket. Elhangzott néhány kérdés, amire a srácok megpróbáltak lehetőség szerint szakmailag korrektül válaszolni, de az egész csak egy alapszintű protokoll volt, ráadásul, mint kiderült, közük konzolokhoz ez idáig nem nagyon volt, ők PC-s zsurnalisztákként rótták betűiket világ életükben, mely számunkra elfogadhatatlan egy izzíg-vérig Xbox-os összeröffenésen. Illendő lett volna konzolos szakértőket felszólaltatni a témában, de bár ez nem így történt, elkenődve nem voltunk, apró kozmetikai hiba csupán. A beszélgetés alatt egy számunkra ismeretlen tag ekkor már valós időben, szintén a hatalmas kivetítőn prezentálta a játékot, akinek vezetési képességei ugyan hagytak némi kívánnivalót maguk után, nem vettük zokon, hisz így máris megleshettük a játék alá pakolt fizikai motor képességeit, törésmodelleket, miegymást.

Meggyőző volt, amit itt kívántunk leszűrni. Volt a helyszínen néhány TV-s stáb is, akik elsőre lerohanták Kovács "Kokó" Istvánt, mélyen tisztelt, egykori ökölvívó kiválóságunkat. A dolog érdekessége abban rejlett, hogy látszólag játék közben vették filmre, magát a hírességet, kikapcsolt konzol és kijelző mellet, nagyon illúzióromboló hatást keltve ezzel. Később ugyan Kokó is csatlakozott aktívan a mókához, ám akkor már nem állt a kamerák kereszttüzében.

Hamarosan feltűnt két eszetlenül izgató dancer lady, akik az est fennmaradó részében a felhőtlen szórakozásunkat voltak hivatottak biztosítani, maradéktalanul sikerült is hosszú percekre elrabolni szakadatlan tekintetünket. Ezen a ponton megrémültem, mert tartottam egy olyan következménytől, hogy képtelen leszek akár egy percig a lényegre, a Grand Theft Auto IV-re koncentrálni, de hatalmas erőket mozgósítva, fájó szívvel, ám határozottan rávetődtem egy beüzemelt standra és már hozzá is láttam az első tapasztalatok begyűjtéséhez. Mellettünk további hírességek is aktívan nyüstölték a játékot, látszólag csak a buli kedvéért, nem voltak különösebben, szakmailag érdekeltek, nem volt nehéz leszűrni a dolgot. Niko Bellic az irányításunk alá került, elmerültünk Liberty City-ben, amely szebb, részletesebb és hatalmasabb, mint eddig valaha. A fizikai modell első pillanattól fogva ámulatba ejtett, nagyon profi munka, kétségtelen, elvitathatatlan érdem. Gyakorlatilag küldetésekbe nem bonyolódtunk bele, célunk a város felderítése, a lehetőségeink felmérése, a látvány megtekintése és a játékélmény megtapasztalása volt.

A grafikai megjelenítés meglátásom szerint nem teljesít olyan kiemelkedően, mint azt elvártuk. Vannak benne jócskán hibák, elnagyolt elemek, és a felbontással is akadtak gondok. Mint minden más, kerek e világon, ez is erősen relatív, nézőpont kérdése. Aki az előző generáció képviselőit valaha is szemügyre vette, annak a next-gen felvonás maga lesz a vizuális orgia, hisz valóban minden egyes pontja rengeteget fejlődött az előzményekhez mérten. Ez egy újabb mérföldkő, egy újabb nagy verhetetlen etalon. Lehet ilyen szemmel is látni a dolgokat, de lehet sokkalta kritikusabban is ítélkezni. Ami nagyon tetszett számunkra az a valóban kiforrott és részletes fizikai modell. Ha nekisúrolod a verdát teszem azt egy betonoszlopnak, akkor a jármű festése nyomot hagy rajta, de említhetnénk a kivasalt, elgázolt járókelők vérfoltjait is a fényezésen.
Ugratásnál az autók kerekei, a felfüggesztés összenyomó erejétől kissé befordulnak a kasztni alá, ahogy a valódi életben is lenni szokott egy ilyen jellegű mutatványnál, látványos megoldás. Egy-egy nagyobb ütközés alkalmával sofőrünk átszakítja a szélvédőt, és métereket repül, szintén jeles fizikai kivitelezésről árulkodik. Gyalogosan nyakunkba véve a terepet már kevésbé nagy élmény, érezhetően nehézkes, kissé lassú reakciókra számíthatunk. Naná, hogy nem hagytuk ki a fürdőzést a szórásból és megúsztattuk alkoholista protagonistánkat a habokban.

Kiváló úszó, gondot nem jelent a vízben való közlekedés számára, minden mesterséges eszköz igénybevétele nélkül is remekül elboldogul a folyékony közegben. A víz effekt nagyon korrektre sikeredett, nekem kifejezetten tetszett a megoldás. A növényzet kidolgozottsága valami borzalmas, az nagy csalódás volt, kövezzetek meg érte, ezt mindenképp felvállalom. Ez egy sandbox stílusú alkotás, korlátlan szabadsággal ajándékozza meg a játékosokat, és mint olyan, nem feltétlenül a grafika az erőssége. Az összkép kissé homályos, a felbontás viszonylagosan alacsony értéke némileg elszomorít, de, mint tudjuk, ez már egy több nézőpontból vizsgálandó kérdés.

Tonnányi olyan grafikai hibával rendelkezik, amit csak és kizárólag azért vagyunk hajlandóak lenyelni, mert ez egy sandbox műfajban fogant játék. Durvább szaggatásról nem tudunk beszámolni, szemetszúró frame rate problémákkal nem találkoztunk, viszonylag stabilan és folyamatosan volt képes mozgásban tartani az Euphoria névre keresztelt grafikus motor az élő és lélegző Liberty City-t, ami egy ilyen kolosszális méretű, bejárható terület esetében hatalmas teljesítmény. Amit e röpke pár óra alatt leszűrhettünk, azt sikeresen leszűrtük, kétségtelenül nagy ovációt fog kiváltani, a játékosok legnagyobb többsége önkívületi állapotban lesz a produktum láttán, ez bizonyos.

A fergeteges party persze a tesztelési folyamat alatt sem hagyott alább, az ünnepi hamgulat töretlen volt. A celeb vendégek járták fel s alá a helyszínt, elvegyültek a szaksajtó képviselői között és nem egyszer, a szomszédos gépeken kóstolgatták a Grand Theft Auto IV-et, és bizony volt, aki élvezte a vele töltött pillanatokat, annak ellenére, hogy a magánéletükben sokan hozzá sem szagolnak az ilyen jellegű cuccokhoz. Mindazonáltal nagy örömünkre szolgált, hogy testközelből tudtunk face-to-face szót váltani az ünnepelt hírességekkel, és ahogy mondani szokás, jelenlétükkel emelték az est fényét.
Ha félrenéztél és melletted Kokó, vagy Csányi Sándor, esetleg egy Uri Geller szárnyai alatt elhíresülő mentalista püfölte a gombokat, az ezen az eseményen a világ legtermészetesebb dolga volt, szédületes élmény. Az Xbox 360-as konzolok egy szűk plexi kupola alatt voltak elzárva, elhelyezve, gyakorlatilag zéró szellőzéssel, Red Ring Of Death jelenségről nem tudunk beszámolni, bár rengeteg fagyás volt, egyik sem a végzetes, vörös LED-es halál volt, a gépek meglepően jól bírták az éjszakába nyúló, több órányi aktív strapát. Lazításképpen körberajongtuk kellő tisztelettel a sztárvendégek hadát és fotózkodtunk szorgosan. Talán életemben nem ölelt át ennyi angyali teremtés, mint ezen az éjszakán, önmegtartóztatási képességem példa nélküli teljesítményt mutatott, az erő velem volt!

Az, hogy kiben milyen benyomásokat keltett az anyag, nem tudni biztosan, de az éjfélig tartó rendezvény, egy órával a vége előtt már messze nem a játékról szólt, szinte az össze kabinet üresen, egymagában meredezett, a kollégák adtak az élvezeteknek, egyéb szükségleteiket is nagy elánnal elégítették ki. Csajoztak, ettek-ittak, beszélgettek, táncoltak és kigúvadt szemekkel tapogatták a táncos lányokat, persze szigorúan csak vizuális szinten, értelmezésben. A lemezlovas srác úgy gondolom, hogy külön dicséretet érdemel, hiszen fantasztikusan válogatta össze a lejátszóba helyezendő korongokat, és kiválóan illesztette össze a Grand Theft Auto IV hangulati világával, külön szem előtt tartva Niko Bellic eredeti származását, sűrűn csendültek fel orosz nyelvű dalok a széles zenei repertoárban.

A party végéhez közeledvén még izgulhattunk egy sort a tombolán, de a Game Channel Online stábja ez alkalommal nem járt szerencsével, üres kézzel, ám egy fergeteges élménnyel gazdagodva hagytuk el, nem sokkal éjfél után az objektumot. Csurrant-cseppent némi promóciós anyag és pár relikviát is megmentettünk az utókornak. A játék tesztelésével máris megbíztuk Yoyo-t, aki hamarosan egy megtermett irománnyal fog jelentkezni, hogy személyes tapasztalatait megossza Veletek.
Hálásak vagyunk Tóth Gábornak, amiért lehetőséget biztosított számunkra, hogy megéljük eme számtalan csodálatos pillanatot, remek házigazda voltál, köszönjük szépen. Marco, Neked is jövünk eggyel, egy élmény volt a köszönet Neked is jár, külön megtisztelő, hogy eme jeles eseményről én tudósíthatom a hozzánk látogató, Tisztelt olvasókat. Ma éjféltől tehát hivatalosan is elstartol az évek óta várt Grand Theft Auto IV, bírjátok ki addig valahogy. Nektek is köszönjük, hogy velünk voltatok, hamarosan ismét találkozunk, újabb beszámolókkal és tudósításokkal.

Még egy kis nyálcsorgatás a végére: