Games Convention: A második nap

A Francia fejlesztőcsapat, aminek a nevét már ismerhetjük a Fahrenheit kapcsán, ismét egy igen innovatív és látványos játékkal rukkol elő a jövőben. A Heavy Rain vérbeli thriller, ám nem a szokásos formában. Az előző játékukhoz hasonlóan itt is az egyedi irányításon, valamint a döntéseink által befolyásolható történeten van a hangsúly. Ám mindezt egy jóval magasabb szinten, mint amit a Fahrenheitben láthattunk. A rövid cégbemutató után elindították a HR-t, aminek már a menüjén is megakadt az egyszeri újságíró szeme. A főhősnő tekintetét premier plánban mutató képsorok ugyanis olyan megdöbbentően részletesek és élethűek, amilyet játékban eddig nem láthattunk. Állítólag motion capture-elt, de a titkos eljárásba nem mentek bele a fejlesztők, inkább elviccelték a dolgot olyanokkal, hogy két lánynak is meg kellett halnia a könnyes hatású látószerv valósághű ábrázolása miatt. Ez a kis mozgókép már valamit sejtetni vélt a játék grafikájáról, de amikor ténylegesen elindult a produkció, akkor mindenki elámult.

A játék egy kis szeletét bemutató rész során újságíró főhősünk egy állatkitömő házához érkezik, hogy információkhoz jusson egy nyomozása kapcsán. Itt elmagyarázták az irányítást, ami nem a hagyományos módon történik, hiszen karakterünket nem a bal analóg karral, hanem az R2-es gombbal tudjuk haladásra bírni. Mivel lényegében egy interaktív filmről van szó, ezért gyakran van benne kameravágás. Ilyenkor lehet, hogy egyik pillanatról a másikra ellenkező irányból látjuk a főszereplő hölgyet, ezért az analóg kart folyamatosan egy irányba húzva a nézőpont váltásakor az irányítás megbolondulna. Így viszont lehetővé válik a kamerától függetlenül történő folyamatos haladás. A bal analóg karral csak a főhősünk tekintetét irányítjuk, illetve az R2-t behúzva ez határozza meg a gyaloglás vagy futás irányát is.


A házból hosszas kopogtatás után sem érkezett életjel, így a hátsó, félig nyitott ablakon keresztül kellett bejutni. Itt, mivel az ablak elég magasan volt, két hordót kellett a párkány alá görgetni, amihez a készítők a sixaxis mozgásérzékelőjét találták a leghatékonyabbnak. De a sixaxis nem csak erre jó, ugyanis a beszélgetéseknél is ezzel a funkcióval választjuk ki az általunk megfelelőnek tartott variációt. Végül az újságíró bejutott a házba, ahol először a nappaliban nézett körül. Itt majdnem levert egy üveget, de egy button pressing sequence-nek köszönhetően (tudjátok, amikor a képernyőn kirajzolt gombot kell időben megnyomni) elkapta, és visszarakta az asztalra. Majd felment az emeletre, ahol a szobákban körbenézve megdöbbentő dolgot fedezett fel: a preparátor nem csak rágcsálókkal és házi kedvencekkel foglalkozik, hanem nőket is szívesen konzervál az utókornak. A felfedezés pillanata után nem sokkal megérkezett az őrült mészáros a házba. Ekkor a képernyő két részre szakadt: a jobb oldalon az általunk irányított hölgyet láthattuk, a bal oldalon pedig a gyilkost, amint leül a tévé elé. Főhősnőnknek végül sikerült csendben kilopakodnia a házból, de itt nem ért véget a bemutató, hanem az egész jelenetet újra kezdték.


Mivel a játék tényleg a döntéseinken, illetve a helyzetmegoldó képességünkön múlik, ezért felmerül néhány kérdés: mi van akkor, ha leverjük az üveget az elején? Mi történik, ha bizonyos mozdulatokat, mint például az ajtók kinyitását elsietjük, és ezért a kilincs nyikorogni kezd? Nos, ilyenkor az őrölt gyilkos elkezd utánunk kutatni, hogy minket is felkoncolhasson. Ekkor az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy egy általunk kiválasztott helyre elbújunk. Hogy a fejlesztők jobban érzékeltessék, hogy milyen kényelmetlen pl. egy szekrényben bujkálni, egyszerre akár három-négy gombot is nyomva tartani. így pl. az R1, háromszög és X gombot, ami miatt a bal kezünkkel is kénytelenek vagyunk a kontroller jobb oldalára átnyúlni. Érdekes megoldás, de mindenképpen egy remek ötletnek tartom. Ha nem volt jó a rejtekhely, akkor a pszichopata megtalál, és egy újabb button pressing sequence következik, amit ha jól csinálunk, akkor lehetőségünk van elmenekülni, és talán egy kiutat is találni a kellemetlen szituációból. A játék újbóli kijátszásának tehát van értelme, hiszen olyan jeleneteket is átélhetünk második vagy harmadik nekifutásra, amit először nem láthattunk. A Heavy Rain grafikája ráadásul olyan részletes és élethű, amit még talán PS3-on sem láthattunk eddig. A Sony jövőbeli felhozatalának egyik sereghajtója, egy kötelező vétel lesz a hármas számú játékállomás tulajdonosainak.

Egy másik, konzolok játékfelhozatalának fekete lyukát betölteni hivatott játék a Stormrise, ami egy akció-RTS a SEGA gondozásában. Az ausztrál fejlesztőcsapat, a The Creative Assembly képviselői bemutatták, hogy igenis lehetséges konzolon is az ilyen jellegű játékok irányítását megfelelően könnyűvé varázsolni. Ezt először nehezen akartam elhinni, de a játékot irányító teszter srác is azt mondta, hogy ennél a játéknál gyorsabban lehet kontrollerrel irányítani az egységeinket, mint egy egér és billentyűzet kombinációval. A vezető QA egyébként nem akárki, hiszen kínában egy WoW versenyen a hatodik helyezést érte el, és néhány World In Conflict versenyen is kimagasló helyezéseket tudhat magáénak. Mivel ez a kettő vérbeli PC-s játék, ezért teljesen hihetőnek hangzik az állítása.


A Stormrise egy közeljövőben játszódó háborús stratégia, ahol két frakció küzd egymással. A poszt-apokaliptikus környezet már most egészen jól nézett ki, annak ellenére, hogy többször is hangsúlyozták, hogy ez még egy alfa előtti verziója a produktumnak. Ami nagyon fontos, az az irányításbeli újítás: a két analóg karon kívül csak egy gombot kell használni a csapataink irányításához. A többi gombnak még egyelőre nincs semmi funkciója, de a jövőben ezeken a seregeink speciális képességei lesznek. A ?whip control? név azt takarja, hogy az egyik analog sticket egy irányba lökve az abban az irányban lévő seregre ugrik a kurzorunk, míg ha sokáig húzzuk egy irányba, akkor a kamerát tudjuk mozgatni vele. Amit még kiemelt a játékot bemutató ausztrál fenegyerek, az a vertikalitás, azaz fontos szerepet játszik a minél magasabban fekvő területek birtokba vétele. Innen ugyanis jóval könnyebb a csapatainkat irányítani, a magasságnak köszönhetően sokkal nagyobb területet láthatunk be.


Az alap katonáinkon túl vannak speciális egységek is, mint például egy predatorhoz hasonlító lopakodó lény. Ő általában a lepusztult felhőkarcolók tetején kezd, és láthatatlanságának köszönhetően felderítő szerepet játszik a csapatban. Mivel alapból magasan van, ezért segítségével jobban átláthatjuk a csatateret, és a taktikai lépéseket is könnyebb őt irányítva kitalálni. Bár fontos része a hadseregünknek, az igazán látványos harcokban csak kis szerepet játszik. Neki az ellentéte egy hatalmas pókszerű lény, amit akár egy tankként is felfoghatunk. Ha valahova bevezényeljük, ott aztán kő kövön nem marad, köszönhetően a hatalmas erejének, valamint a savköpésének. Ez a támadási forma arra jó, hogy a főbb csomópontokat ?aláaknázzunk?, így az ellenség nem tud bizonyos utakon közlekedni.

A játéknak két kampány része lesz, és mivel ennek a stílusnak fontos eleme a multiplayer, ezért ezzel is találkozhatunk a Stormrise-ban. Egyszerre maximum nyolc játékos küzdhet egymás ellen, ráadásul akármikor be lehet csatlakozni egy éppen zajló a csatába, köszönhetően az egyedi resource systemnek. A megjelenési dátumról eddig nem sok információ van, de mindenképpen érdemes lesz követni a játék fejlődését, hiszen nem mindennap találkozik az ember egy könnyedén irányítható, látványos stratégiai játékkal konzolokon.


Végül pár információ a Motorstorm: Pacific Riftről. A második rész immáron egy trópusi szigeten játszódik, aminek a közepén egy aktív vulkán van. Bizonyos pályákon az ideális ív közvetlenül az izzó lávafolyam mellett van, ami több szempontból is érdekes. Egyrészt ha véletlenül nekimész, akkor csúnyán megjárhatod, másrészt az éppen irányított jármű túlmelegedhet, aminek következtében a gép lángra kap, majd felrobban. A nitrózásnak ismét fontos szerepe van, de minél többet használod, annál nagyobb az esély a felforrósodásra, ami miatt értékes másodperceket veszíthetsz a verseny alatt. Szintén újdonság a split screen opció, aminek köszönhetően akár négyen is játszhatunk egy gépen. Az online verseny jelenleg tizenkét játékos számára nyújt közös élményt, de a fejlesztők azon dolgoznak, hogy ez a szám tizenhatra nőjön. Egyéb érdekes dolgot nem igazán lehet elmondani a játékról, hiszen az előző résztől vajmi kevés dologban különbözik.

A mai nap sztárja számomra a Heavy Rain volt. A Sony tegnapi lehangoló tájékoztatója után kellemes csalódásként ért, hogy be tudtam jutni a zárt ajtók mögé, és láthattam ezt a csodát. Remélhetőleg a jövőben észhez tér a japán szórakoztatógyár, és inkább ebbe az irányba fog haladni a ?casual gameing? nevű, Nintendo által már régen kitaposott ösvény helyett. Egy új reménysugár, ami bebizonyíthatja, hogy a játékiparnak nem feltétlenül kell a sablonokra építenie, hanem érdemes pénzt áldozni az innovatív ötletekbe.