A pénteki nap a csütörtökihez hasonlóan óriási tömegeket vonzott, ha valaki meg akart nézni valamit, ahhoz gyakran egy óránál is többet kellett várnia. A középen lévő üvegaula, ami eddig a legkevésbé volt zsúfolt, már kezdte felvenni a versenyt a kiállítótermekkel az emberek számát tekintve. A zárt ajtók mögötti prezentációk előadói már láthatóan kezdtek fáradni, de ez nem riasztotta el az újságírókat attól, hogy minél több információt csikarjanak ki belőlük egy-egy kiemelt produkció kapcsán.
Első látogatásom a Microsoft standján történt, mégpedig a Fable II fejlesztőinek bemutatóján. A Mese második része láthatóan közel száz százalékos formában volt. A fő előadónk a játékban található több, mint harmincnyolc órányi hangért volt felelős, míg a mellette helyet foglaló hölgy valószínűleg a marketing részleg képviselője lehetett. A prezentáció közel fél órás volt, aminek során többször is hangsúlyozták, hogy több óra is kevés lenne az összes újdonság és tartalom bemutatásához.
Ami először szembetűnt, az a Fable II grafikája. Kicsit csalódás volt számomra, hogy az első résszel összehasonlítva nem olyan nagy a fejlődés ezen a térten. Láthatóan szép a külleme a játéknak, de valószínűleg nem ezzel a tulajdonságával fogja kivívni magának a kritikusok szimpátiáját. A viszonylag hosszú bemutató egy nagy tó körül zajlott, és az már most látszik, hogy a 2004-ben megjelent elődhöz képest jóval nagyobb szabadságot fog kapni a játékos.
Kezdetnek bemutatták az egy gombos harcrendszert, ami azt jelenti, hogy mind a három támadási forma külön gombot kapott. Így elég csak egy gombot nyomogatni a kardozáshoz (vagy ?baltázáshoz?, ?kalapácsoláshoz?), és attól függően fog a karakterünk más mozdulatokat végrehajtani, hogy milyen hosszan nyomtuk meg az X gombot. Elég látványos harcoknak nézünk elébe, hiszen a karakter nem csak simán csapkodott a karddal, hanem pörgött a harci eszközzel, majd feldobta a levegőbe, elkapta és csak utána suhintott vele egyet. Bár nem feltétlenül gondolom, hogy ha egyszerre több ellenféllel néz az ember farkasszemet, akkor dobálgatni kell a gyilkos pengét, de mindenképpen látványos és stílusos, amit ki lehet hozni a kombókból a harcok során.
A puskával való lövöldözés kísértetiesen hasonlított az előző részben megismert íjazással. Ha csak egy pillanatra nyomjuk meg a gombot, akkor hősünk azonnal ellövi a betöltött golyót, míg ha tovább tartjuk benyomva, akkor belső nézetre vált a játék, és manuálisan is becélozhatjuk az ellenséget. A varázslás már kicsit bonyolultabb: egyrészt egy számomra elsőre kissé bonyolultnak tűnő listában beállítjuk a használni kívánt mágikus képességet, majd a varázslás gombot minél tovább nyomva tartva egyre magasabb szintű támadás lesz a jutalmunk. Ez annyit jelent, hogy ha pl. van egy ötös szintű tűzvarázslatunk, akkor ha csak egy pillanatra nyomjuk meg a megfelelő gombot, egy tűzlabda lesz az eredmény, míg kicsit hosszabban rátapadva a gombra hősünk körül tűzcsóvák csapnak fel a talajból, majd ennél is tovább nyomva tartva ennek a tűzcsóvának a sugara illetve az erőssége fog megnőni. Persze egyáltalán nem bonyolult, csak elsőre kicsit szokni kell valószínűleg.
Ez után bemutatták, hogy mennyire számít az emberekkel való kommunikáció a játékban. Az úton elhaladt a harcosunk mellett egy kereskedő, így megragadva az alkalmat, a kissé már szétszórt előadó megmutathatta az ismerkedéssel kapcsolatos lehetőségeket. Ha ?beszédbe elegyedsz? egy emberrel, akkor feljön egy menü, aminek a tetején van egy csík. Ez minél jobban fel van töltve, annál jobban kedvel minket az aktuális hölgy/úr. Hogy ezen javíthassunk, természetesen a Fable II-ben is lehetőségünk van ajándékokat adni, vagy éppen sört, esetleg a megfelelő gesztikulációval jobb kedvre deríthetjük az illetőt. A listán fel van sorolva, hogy mi az, amit kedvel, illetve mi az, amit tiszta szívéből gyűlöl a beszélgetőpartnerünk.
Ha végül sikerült száz százalékig elnyerni az illető szimpátiáját, akkor már jöhet is az esküvőajánlat, amit aztán vagy elfogadnak, vagy nem. Ahhoz, hogy megházasodj valakivel, nem elég pusztán jóban lenni vele, hanem bizonyos dolgokat el kell érned. Lehet, hogy a kiválasztottunknak nem tetszik a ház, amivel épp rendelkezel, vagy a ruhád nem megfelelő neki, esetleg egy speciális helyre kell a nagyvilágban elvinned, hogy tökéletes legyen számára a leánykérés (vagy ?úrkérés?, hiszen ez már egy teljesen toleráns világ). E mellett még arra is ügyelni kell, hogy ha házaséletet élünk, és nem akarunk gyereket, akkor védekezzünk a szex alatt, mert ha nem tesszük, annak gyerek lesz a vége. A bemutató srác szerint a játék izgalmas része az élethez hasonlóan ilyenkor kezdődik, de a részletekbe sajnos nem ment bele.
Annyit még elmondtak, hogy a világ jóval nagyobb lesz és szabadabb, mint az előző részben, valamint a játékban használható térkép nem terjed ki a barlangrendszerekre, így az ott látottaknak közel kétszerese járható be teljesen. Újdonság még a GPS-hez hasonló aranyszínű útjelzés, amit küldetések során aktiválni lehet. Ennek köszönhetően lehet, hogy egyáltalán nem fogjuk használni a térképet, hiszen segítségével könnyedén megtaláljuk az éppen aktuális célt.
Ez után a Midway standja volt a következő állomás, ahol a Mortal Kombat Vs. DC Universe került terítékre. A rajongók körében először nagy felháborodást kiváltó cím pozitív csalódás lehet a megjelenésekor, hiszen a fejlesztés alatt álló játék már most igen élvezetesnek tűnik. A Mortal Kombatból igyekeztek kiválogatni a legnépszerűbb karaktereket, így leginkább az első és a második rész harcosai közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt. DC oldalon pedig nem csak a jófiúk, hanem néhány antihős is választhatóak lesznek. Így Superman és Batman mellett akár Jokerrel is nekieshetünk az ellenfélnek.
A játékmenet kicsit Old?s School hatású, ugyanis a küzdelem javarész egy kétdimenziós síkon játszódik, a fel és a le gombokkal csak ugrani és guggolni tudunk. Lehetőség van az analóg kar használatával a térben is mozogni, de az a játékmenetre nem sok kihatással lesz. A karakterek rengeteg speciális képességgel rendelkeznek, valamint, ha sok ütést kaptunk és kevés energiánk van, akkor bekapcsolható az úgynevezett Rage mód, aminek hatására emberünk nagyobbat sebez, valamint a kombók sem lesznek olyan hatásosak ellene. Igaz, hogy csak rövid ideig tart, de arra jó, hogy akár az utolsó másodpercben is megfordíthatjuk a csata kimenetelét, ha rosszul áll a szénánk.
Újdonság a közelharcban, hogy van egy olyan elkapási mód, aminek hatására a kamera ráközelít a harcoló felekre, és egy közeli kombósorozatot adhatunk le az ellenségünkre. Ilyenkor a képernyő két alsó sarkában megjelennek a face gombok. Így az éppen az ütéseket elszenvedő játékos pont ugyanakkor nyomja meg ugyanazt a gombot mint a támadó fél, akkor lehetősége van counterezni, és ezáltal kezdeményezni egy ütéssorozatot. Ismét több szintű pályák vannak, így ha kiütjük ellenfelünket a ringből, akkor egy látványos zuhanás kezdődik meg, ahol a harc folytatódik az előbb leírtakhoz hasonlóan. A karakterek külseje is sérül egy kicsit az ütések hatására: Scorpion egy idő után elveszíti a maszkját, Batmannak meg elkezd kiszakadni a ruhája.
A történetről csak annyit árultak el, hogy mindennek meg lesz a maga oka, így választ fogunk kapni arra is, hogy miért lehet elpusztítani Supermant, illetve hogy hogyan keveredett harcba egymással ez a két csoportosulás. Annyit még megtudtunk, hogy a játék sztorija csak akkor fog teljesen összeállni, ha több karakterrel is kijátszottuk a story módot, valamint azt is sejtették velünk, hogy valaki a háttérből mozgatja a szálakat, aki valószínűleg a játék főellensége lesz. Grafikailag eléggé hasonlít a játék az előző Mortal Kombatokra, valószínűleg nem a kinézete miatt fogunk játszani vele.
Amit még volt szerencsém egy rövid ideig látni, az a Resistance 2, illetve a Resistance: Retribution. Míg az előző a nagysikerű PS3-as FPS folytatása, addig a második egy PSP-s mellékága a sorozatnak, TPS nézetben. A R2 meg kell hogy mondjam, nem nyűgözött le annyira, mivel azon kívül hogy több tucat zombiszerű lény is rohanhat felénk (tehát igen sok ellenséget tud egyszerre kezelni a program) azon kívül sok fantáziát nem láttam benne, ráadásul a grafikai oldalról sem lehet túl sok jót elmondani eddig. A Killzone 2-vel összehasonlítva ég és föld a különbség, mintha két külön generáció játékai lennének. Míg a K2 szinte fotorealisztikus grafikai megjelenéssel büszkélkedhet, addig az R2-ben elmosott textúrák, kissé szögletes ellenfelek és rettenetesen pixeles hatású helyszínek vannak. Látszik rajta, hogy igen sokat kell még csiszolni a csapatnak ahhoz, hogy az előző rész sikereit elérjék. A Resistance: Retribution viszont azon kevés (sőt, szinte egyedüli) PSP-s játék közé tartozik, amit látni lehetett a GC-n. Erről már jóval pozitívabb a véleményem: A Sony handhealdjének erőforrásait maximálisan kihasználó játék nem csak hangulatos és szép, de egyszerű az irűnyítása is. Talán a Syphon Filter-hez tudnám hasonlítani, csak a körítés más.
A következő részben már nem megyek bele ennyire részletesen a bemutatókba, inkább megpróbálom összefoglalni a kint látottakat. Annyi biztos, hogy ismét minőségi játékokkal teli év vár ránk, csak győzzük elég türelemmel és pénzzel a következő korszakot.
