Uncharted filmkritika

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a filmet már annyira régen beígérte a Sony, időnként biztató, máskor kevésbé örömteli információmorzsákat szivárogtatva, hogy a várakozás érthető módon a tetőfokára hágott, amikor úgy tűnt, végre valóban hamarosan elkészülhet. Vagyis az Uncharted sem kerülte el a hasonló adaptációk gyakran igencsak hányattatott sorsát, ami általában nem a legjobb előjel az eredmény minősége tekintetében.

A 2008-ban kezdődött fejlesztés során a produkcióval kapcsolatban számos író, rendező és színész neve felmerült. Végül két olyan felkapott színész adta hozzá a nevét, mint Tom Holland és Mark Wahlberg, ugyanakkor a rendező, Ruben Fleischer (Zombieland, Venom) sem éppen mondható ismeretlen kezdőnek. Akadtak tehát azért biztató jelek is - lássuk hát, végül mi sült ki Nathan Drake a fejlesztői poklot alaposan megjárt ezüstvásznas bemutatkozásából!

Magellán térképe a kulcs a feltérképezetlen kincsekhez

Drake-kel (Holland) itt még ifjú városlakóként találkozunk, ahol egy bár mixereként keresi meg a mindennapi betevőjét. Az egész világot bejáró kalandokról legfeljebb álmodozhat - mint tizenöt évvel korábban a bátyjával, Sammel, mielőtt az egy rosszul elsült balhé után örökre kilépett volna az életéből.

Egy nap azonban az élet váratlanul az útjába sodorja a mindenki által csak Sully-ként ismert Victor Sullivant (Wahlberg), a veterán kincsvadászt, aki ismeri Samet, és talán segíthet felkutatni őt. Mellesleg egy igencsak régi és értékes, a híres hajós, Magellán által elvesztett vagy elrejtett kincsre hajt, melynek állítása szerint közel áll a felfedezéséhez.

A két férfi tehát felkerekedik, hogy számos veszély és kaland árán felfedje Magellán titkát, melynek révén soha többé nem kellene anyagi gondokkal küzdeniük. A kincsre azonban legalább annyira fáj a foga a családi öröksége által hajtott, dúsgazdag Santiago Moncada-nak (Antonio Banderas), akinek elég pénze van ahhoz, hogy bárkit megfizessen célja eléréséhez...

Nathan (Tom Holland) és Sully (Mark Wahlberg) fuvart keres a kincshez

Amint a rövid szinopszis alapján is látható, a film cselekménye a játékok története előttre tehető. Újabb eredettörténetről van tehát szó, melyből megtudjuk, hogyan és miért lett Nathan Drake kincsvadász, kvázi a 21. század Indiana Jonesa. A karakter, illetve a sztori a Tomb Raiderrel is mutat némi hasonlóságot, habár itt nyoma sincs gazdag ősöknek, mivel Sam és Nathan árván nőtt fel egy gyermekotthonban.

Éppen ez a hányattatott sors hivatott magyarázni hősünk rendkívüli képességeit, melyek segítségével még a jég hátán is megél, és minden szorult helyzetben talál valami megoldást (még ha nem is mindig a legjobbat).

El kell ismerni, a Sony nem kevés kockázatot vállalt, amikor az ifjú és még kigyúrtan is cingár, a legújabb tini Pókemberként berobbant Tom Hollandet választotta a főhős szerepére. A fáma szerint eredetileg Wahlberg játszotta volna Nathan Drake-et, ám ahogy teltek az évek, illetve változott a koncepció, végül ő lett Sully szintén némileg átgondolt figurájának megszemélyesítője.

Chloe (Sophia Ali) és a srácok Indiana Jonest játszanak

Hogy ez mennyire tántorítja majd el a rajongókat, azt nem tudom megítélni, mint ahogy a játékokhoz képesti különbségekről sem igazán tudok beszámolni. Megrögzött PC-sként ugyanis sosem volt szerencsém a szériához, így csupán önmagában, filmként értékelem a produkciót.

A film szempontjából pedig az egyik legfontosabb dolog Sully és Nathan kapcsolatának dinamikája, ami képes elegendő pörgéssel ellátni az egyébként faék egyszerűségű cselekményt. Miközben Sully fokozatosan ifjú hősünk mentora és barátja lesz, folyamatosan megy kettejük között a rivalizálás.

Az ebből eredő adok-kapok, még ha nem is éppen fergeteges, a könnyed hangvételt és a felhőtlen szórakozást többnyire biztosítja. A két sztár párosa kétségtelenül jól működik együtt a filmvásznon - mindazonáltal azt is látni kell, hogy Wahlberg és Holland nélkül az Uncharted egy teljesen átlagos, sablon kalandfilm lenne.

Moncada (Antonio Banderas) semmitől sem riad vissza, hogy övé legyen a zsákmány

Az ellenlábasok például rettenetesen közhelyesek, mind a Banderas által alakított Moncada-t, mind az annak végrehajtójaként funkcionáló Braddockot (Tati Gabrielle) is beleértve. Az egyoldalú felállásba talán csak a köpönyegforgató Chloe (Sophia Ali) tud belecsempészni némi változatosságot, hogy azután a forgatókönyv egész egyszerűen megfeledkezzen róla.

Maga a történet pedig tele van már számtalanszor látott klisékkel, miközben időnként meseszerű, felettébb irreális fordulatokat produkál. Emiatt végképp nehéz komolyan venni a látottakat, vagy akár igazán izgulni a szereplőkért, legyenek éppen akármekkora slamasztikában.

Ne már, Jack Sparrow egy másik franchise!

Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy a látvány nagyon oda lett téve, különösen a befejezésnél. A keleti tengereken készült felvételek egészen gyönyörűek, de általában véve az akciójelenetek is szépen fényképezettek és kellő dinamikával rendelkeznek.

Mindezek alapján az Uncharted összességében a jobban sikerült játékadaptációk közé sorolható. Ennek ellenére egy tipikusan egyszer nézhető popcornmozinak mondanám, ami azonban ahhoz nem elég, hogy egy teljes mozis franchise alapjaként szolgáljon. Ezt a kérdést persze végül kizárólag a kasszáknál összegyűlt bevételek fogják eldönteni...

Uncharted előzetes