Tron: Ares filmkritika

Az 1982-es klasszikus, a Tron, avagy a számítógép lázadása forradalmi alkotásnak számított akkoriban, mind látványvilágát, mind az ember és az MI közvetlen találkozását tekintve. Ez a világ azután az új évezred hollywoodi remake-hullámában, 2010-ben került újrafeldolgozásra és modernizálásra Tron: Örökség címmel. A folytatás pedig már abban az évben a tervek között szerepelt ugyanazokkal a főszereplőkkel, ám az különböző okok miatt meghiúsult.

A Disney állítólag azért törölte a projektet, mert egy hasonló jellegű produkciójuk, a Holnapolisz elhasalt a mozikasszáknál. (Hát nem érdekes, ha nem éppen morbid, hogy bizonyos fennálló, ám korántsem egyértelmű összefüggések mennyire képesek befolyásolni a stúdiók döntéshozóit és befektetőit?) És mivel a Marvel, majd a Lucasfilm felvásárlásával a franchise úgymond a hátsó polcra került, végül közvetlen folytatás helyett egy soft reboot-ot kaptunk másfél évtizeddel később.

S bár a főbb karakterek és a felállás megváltozott, az Ares a Tron: Örökség egyenes folytatásának tekinthető, melyben a Tron világának szabályai elvileg továbbra is ugyanúgy érvényesek. Hogy ez hogy jön össze a való világgal interakcióba lépő digitális karakterekkel és tárgyakkal, az már más kérdés...

Ares (Jared Leto) intelligensebb annál, mint hogy egyszerű végrehajtó legyen

Mint ismert, a több klasszikus játékprogram írójaként elhíresült, a digitális világba elsőként ellátogató Kevin Flynn (Jeff Bridges) másfél évtizede feláldozta magát a Rácson, hogy a fia, Sam és egy izomorf algoritmus (intelligens digitális életforma) kijuthasson. Miután azonban Sam lemondott, és Quorrával együtt úgy eltűntek, mint Petőfi a ködben, Eve Kim (Greta Lee) és testvére kerültek az Encom informatikai vállalat élére.

Húga tragikus korai halálát követően Eve egyedül viszi tovább a cég vezetését és Kevin Flynn örökségét. Amikor kutakodni kezd a testvére által hátrahagyott adatokban, felfedez egy ún. állandósító kódot, mely lehetővé teszi, hogy az intelligens programok a már meglévő átviteli technológia révén tartósan a való világban manifesztálódhassanak.

Eve és az Encom azonban kiélezett versenyben áll az anno az Encomot vezető Ed Dillinger unokájával, Juliannel (Evan Peters), a Dillinger Systems új vezérigazgatójával, aki anyját, a jóval megfontoltabb Elisabethet (Gillian Anderson) váltotta a poszton. Julian megbízza az általa kreált szuperintelligens mesterprogramot, Arest (Jared Leto), hogy szerezze meg neki az állandósító kódot, amivel lényegében egy kimeríthetetlen és legyőzhetetlen digitális hadseregre tenne szert a való világban...

A továbbfejlesztett átviteli technológia révén az emberek immár mindenféle programot és digitális kütyüt képesek áthozni a való világba

A forgatókönyvírók tehát felettébb egyszerűen és gyorsan megszabadulnak az örökséget korábban átvevő Sam Flynntől, bár apja, Kevin Flynn szellemiségét azért sikerült valamilyen szinten átmenteniük. Viszont mivel maga a névadó karakter már nyomokban sincs jelen, a Tron már legfeljebb afféle márkanévként szolgál.

Az már az előző részben is felmerült, hogy a programok az átviteli technológia segítségével átléphetnének a valóságba, ami komoly fenyegetést jelentene az emberiség számára. Lényegében e körül forog az Ares narratívája, középpontjában egy intelligens programmal, akit nem valami könnyű kiismerni, még ha némi támpontot nyújt is számunkra a cselekmény.

Azonban bármennyire is próbálkozik Jared Leto a szerep által lehetővé tett szűk keretek között, ő sem tud sokat kihozni a programjával vívódó mesterséges intelligenciából. A tökéletesség és a tökéletlenség közötti harc ezáltal igencsak elnagyolt módon kerül tálalásra, miközben az emberi gyarlóságot képviselő Julian szintén meglehetősen szélsőséges és egydimenziós figura, a technológiai cégvezetők újabb közhelyes interpetációja.

Elizabeth Dillinger (Gillian Anderson) hiába is próbál beszélni fia, Julian (Evan Peters) megrészegült fejével

Bár a tech cégek harca egymással és az elsőségért alapvetően reális, de itt ez is túlságosan ki lett sarkítva. A legéletszerűbb szereplő talán még az Encom élén Sam helyébe lépő Eve, kinek története kicsit személyes jelleget kölcsönöz a sztorinak, de így is elég nehéz nézőként bárkivel azonosulni.

A legnagyobb gond az, hogy maga a narratíva nem annyira mondható intelligensnek, mint inkább afféle leegyszerűsített kísérletnek egy felettébb komplex téma megragadására. Noha az MI az emberiség ellen ma még annál is aktuálisabb, mint akár csak az Örökség premierje idején volt, a produkció nem igazán tud újat mondani a témában.

A Tron: Ares leginkább már sokszor hallott felvetéseket dob be a veszélyekről és lehetőségekről, az előnyökről és hátrányokról, a felelős és felelőtlen hozzáállásról, miközben a narratíva többnyire csupán a felszínt kapargatja, és elég sok klisét elpuffogtat. Bár mindenféle fontos téma előkerül, még a létezéssel és az élettel kapcsolatos alapvető kérdések is, távolról sem szabad Mátrix-féle mélységekre számítani.

Eve Kim (Greta Lee) sosem gondolta volna, hogy egy igazi Felismerő elől fog menekülni a város utcáin

Miközben a film nem sok újat képes mondani, mutatni már valamivel többet sikerül. A látványvilág természetesen hozzá lett igazítva a legújabb technikai trendekhez és realitáshoz, és a való világnak a digitálissal való találkozása felettébb impozáns képet mutat. IMAX 3D-ben pedig időnként tényleg az az ember érzése, hogy szinte része a cselekménynek, és együtt száguld a fénymotorosokkal.

A nosztalgia és a nyolcvanas évek megidézése természetesen ezúttal sem maradt el, és az elektronikus zene, melyet ezúttal a Nine Inch Nails szolgáltat, még mindig jól áll a produkciónak. Kár, hogy a látvány és az akció sokszor eléggé öncélúnak tűnik, mint ahogy a jó öreg Jeff Bridges újbóli szereplése is, melynek ellenére nincs sem igazi érzelmi mélység, sem tartalmas mondanivaló.

Így azt kell mondjam, hogy a Tron: Ares egy látványfilmnek ugyan elmegy, de eddig ez a leggyengébb rész a szériában. Noha a befejezés belengeti a további folytatás lehetőségét, amiben talán az Örökség hősei is helyet kapnak, ez alkalommal aligha lesz szükség egy Holnapoliszhoz hasonló fiaskóra a jegeléshez, ha a nézőket már maga a Tron márkanév sem vonzza be eléggé a mozikba.

Tron: Ares előzetes