Jön az új baba, ezért Mac (Seth Rogen) és Kelly (Rose Byrne) nagyobb házba szeretne költözni az elmúlt években már csendessé vált utcácskából. Annak rendje s módja szerint eladásra kínálják kinőtt (mellesleg kb egy magyar társasház méretű) otthonukat, amire le is csapnak a vevők, egyetlen feltétellel: 30 napig rendszeresen ellátogatnak a környékre, hogy minden csendes és nyugodt-e.

És ezzel meg is érkeztünk a problémához, az előző részben Teddy (Zac Efron) és bandája által birtokolt szomszéd kecóba új lakók érkeznek, a Shelby (Chloe Grace Moretz) által vezetett Kappa Nu lányszövetség ugyanis itt szeretné kiélni feminista-egyetemista vágyait, ami esetükben féktelen bulizást, cuccozást és cuccolást jelent éjjel és nappal…

Mac és asszonykája tehát ugyanabba a szituációba keveredik, mint alig több mint két éve, az ellenfelek adottak, csak most a kanszag helyett a parfüm lengi be a csatateret. Az élet értelmének keresése közben a régi ellenség, Teddy hozzácsapódik az öregek (akik épp hogy átlépték a harmincat) bandájához hogy együtt győzzék le a véres tamponokkal dobálózó szemtelen kis fruskákat.

Persze ez rengeteg őrült szituációt eredményez, hiszen az egymás szivatása a filmgyártás hajnala óta jó téma, így nem lesz hiány az altesti poénokban, vagy az idióta szóviccekben és helyzetkomikumokban sem. A film hűen követi az első epizód hagyományait, gyakorlatilag egyenes folytatása annak a Rossz szomszédság 2. Rengeteg utalás található az elődre, de anélkül is megállja a helyét, hiszen az olyan „poénokhoz”, mint az egymás szájába hányás szex közben, semmilyen múltbéli ismeret nem szükséges.
Ha valaki szereti a Seth Rogen filmeket (jómagam ilyen vagyok), annak elég annyit tudnia, hogy az arc hozza a megszokott formát, az önmagát kifigurázó, mocskos szájú idióta nem hazudtolja meg magát, sem szövegben, sem viselkedésben. Szerencsére a szinkron megőrizte a „csúnya” szavakat – ezért is kapott 16-os karikát a film – így fröcsög a tré mindenki szájából, ahogy az kell.

Nem kell kevesebbre számítani látványban sem, a királylánynak öltöztetett vibrátor a kétéves kislány kezében, vagy a szőrös zacskóval kitömött dildó éppúgy megtalálható a filmben, mint a drogok, a szexi csajok tömege, vagy épp az aktus közbeni rókázás. Zac Efron nem kispályázik, bedobja a kigyűrt férfitestet többször is, de ez ne rettentsen el semmilyen férfi nézőt, hiszen ugyanennyi női bájjal is talákozunk a történetben.

Sokszor fullad unalomba egy folytatás, főleg ha az az első rész poénjaiból építkezik újra, azonban a Rossz szomszédság 2 esetében szerencsére ez nincs így. A szerepkörök felcserélése és az ellenség nemi hovatartozásának megváltoztatása épp elég adalék az újrázáshoz, még ha több jelenet szinte ugyanaz is lett, sőt a szereplők is ugyanazok benne.
Egyedül Chloe kisasszony mellett nem tudok elmenni szó nélkül. A sokak szemében bájos, lassan már szexivé cseperedő nagy-kislány szerepeivel kapcsolatban egyszerűen képtelen vagyok objektív véleményt megfogalmazni, annyira irritál a jelenléte egy filmben, amilyet még nem tapasztaltam színésszel kapcsolatban. A bamba arcú lány ráadásul önmagát is alulmúlja ebben a szerepben, egyszerűen képtelen eljátszani egy lázadó tinit, végig az az érzése az embernek, hogy azt sem tudja hova csöppent.

Szerencsére főszerephez képest kevés reflektorfényt kap, amit kellően képtelen is kihasználni, így nem sok vizet zavar a komédiaháborúban. A mellékszereplők a mai kor „követelményeinek” megfelelően vagy homokosok vagy az általános megítélés szerinti kövérek, de arra is figyelt a stáb hogy szinte minden náció képviseltesse magát.

A Rossz szomszédság 2 határozottan jó vígjáték, amely ügyesen lavíroz a kevéssé toleráns nézőknek éppen még elviselhető mocskos szájúság és a fingós-böfögős poénokra vágyók igényeinek egyaránt megfelelvén. A röhögés garantált mindenki számára, viszont ez az a film amire talán jobb baráti társasággal menni, mint elsőrandis moziként megnézni az újdonsült kiválasztottal.