Az alaptörténet nagyon jónak tűnik, adott egy haldokló, dúsgazdag üzletember, Damian (Sir Ben Kingsley), aki nem akarja elengedni az életet, szeretné tovább élvezni azt és anyagi körülményeinél fogva, lehetősége is van rá. A szupertitkosan működő Phoenix Biogenic tudatátvitellel foglalkozik, nyers testbe képesek áthelyezni bárki gondolatait, életét.

A laboratórium vezetője, Albright (Matthew Goodie) fűt, nameg fát is ígér Damiennek aki nehezen, de bevállalja, hogy egy fiatal testben (Ryan Reynolds) kezdi újra 35 évesen azt amit már majdnem elveszített: az életet.

Damien minden gondolata, emléke, egyszóval teljes tudata átkerül az új testbe, de valami nem stimmel: emlékképek ugranak be, idegen helyek, arcok, képek, olyanok amiket Damien sosem látott. Nem spoilerezek ha elmondom: az új test az ígéretekkel ellentétben nem egy mesterségesen létrehozott hús és vér üres tudattal, hanem egy élő ember aki feláldozta saját életét egy nagy cél érdekében, hogy megmentsen valakit aki fontos számára.

Ha egy ilyen sztorit adunk többek között az „A sejt” rendezőjének, Tarsem Singh-nek a kezébe akkor igazi sci-fire számítunk, éppen ezért hatalmas csalódás az amit kapunk. Igaz hogy a tudatátvitel mint olyan valóban a tudományos fantasztikus kategória, azonban minden más amit a film nyújt semmi más mint a romantika, romantika és egy csipet romantika. Érthetetlen, miért kell egy akció-sci-fit nyálcsorgatós sziruppá változtatni, bár el kell ismerni, nem lehetett könnyű.
Nem is indul rosszul a film, Ben Kingsley maga a megtestesült mozi, bármiben játszik, lehetne az egy trashcomedy is, akkor is elvinné a hátán az egészet, mert egész egyszerűen kiváló színész. Az ilyen kalibert ha meglátja az egyszeri néző, máris jó érzéssel tölti el amit lát, az Önkívület esetében sincs ez másként. A baj ott kezdődik, hogy az első negyed óra után már lekerül a színről, hiszen jön a harmincas éveit taposó Damien verzió. És ez a váltás fájó pont a történetben.

Ettől a pillanattól ugyanis elkezdődik az akció, csak éppen nem sikerül jól, mert nem izgalmas. Ellenben lapos, hangulatmentes, unalmas. Jön a sci-fi, csak épp sci és fi mentesen, mindenféle tudományos alapot nélkülözve, a fikció rész pedig nagyjából abban merül ki, hogy hogyan tudunk úgy egy 3X3 méteres helyiségben lángszórózni, hogy még csak meg sem izzadunk. Meg a másik kettő sem aki velünk együtt bent van a szobában. Hát persze hogy sehogy, de a filmben van ilyen jelenet, tudjuk be ezt a fikciónak.

A fiatal test – amiről ugyebár kiderült hogy egy eddig teljes életet élő ember volt, akinek az agyát nem sikerült megfelelően törölni – emlékképei kezdenek felszínre törni, amelyet egy tablettával ugyan könnyedén el lehet nyomni, de nem biztos hogy érdemes. A saját lányát is egyenesen utáló Damien érdekes módon az agyában időről időre felvillanó képeken látszó, számára teljesen idegen nő és kislány után kezd érdeklődni, az önző és gátlástalan üzletember féktelen nyomozásba kezd hát. Képzavart érzel? Nem véletlenül, valóban az van.
Persze idővel mindenre fény derül, lesz itt csittcsatt meg bimmbumm, sőt még autós üldözés is, de olyan hogy szem nem marad szárazon. Az ásítozástól. És igen, lelövöm a poént, mindenki meghal de Damien röhögve sétál ki a szituból. Ahogy alakul a történet, egyre többen halnak meg és élednek újjá, a múlt tisztulni kezd, az eredetileg egyenesen rohadék Damien meg maga lesz a megtestesült könyörület és jószívűség. Csak épp nem tudjuk, mért.

Amikor már azt kezdi figyelni az ember egy beszélgetős jelenetben hogy a karórán ide-oda ugrál az idő (nem, nem időutazásról van szó, szimpla forgatási probléma amit látunk) és a fél hétkor kezdődött, egyébként két perces monológ másfél órával korábban fejeződik be, akkor már érezzük, hogy itt bizony nagy a baj, megfulladt a történet. Igaz, nem ekkor hanem az embertelenül hosszú, közel két órás film tizedik percében.

Egy alapvetően jó sztoriból kliséktől hemzsegő, másodpercről másodpercre pontosan kiszámítható, nulla meglepetést okozó tini lánymozivá sikerült degradálni az Önkívület-et, amelybe szegény csajoknak még egy jóképű főhős sem jut, Ryan Reynolds valószínűleg a Ripacs for Dummies összes kötetét kiolvasva állt neki a forgatásnak, mert amit nyújt minden csak épp nem színészi teljesítmény.
Csak remélni merem, hogy Tarsem Singh nem kap többé rendezői széket, ha pedig mégis, akkor legalább jó színészeket kap. Meg egy jó forgatókönyvet. Áhh hagyjuk, rajta az sem segít. A hiba biztos bennem van, mert imdb-n (kapaszkodj meg!) 6,5-ön áll jelenleg a film.