Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Marjanka
A Nyolc tanú -ahogy a magyar fordításban szerepel; habár szerintem semmi köze nincs a tanúkhoz- egy igazán jó akció-thriller. Nem tudom mi késztette a fordító(ka)t, hogy az előnyös helyzet helyett inkább a nyolc tanú mellett voksoljon, voksoljanak. Az biztos, hogy nyolc szemszöget láthatunk ugyanarról a helyzetről, de legfeljebb szemtanúk lehetnek, akiket még a rendőrség is mellőz. A titkosszolgálat már nem annyira, ami mázli Amerikának. Régen láttam ilyen jó kis sztorit, ami nem a nagy amerikai nép hazafiasságát , és nagyszerűségét hirdeti, ami nincs teli hálivúdi émelygős jelenetekkel, és nem utolsó sorban nem úgy állítja be az Elnököt, mint Isten mellett vagy éppen előtte szereplő személyt. Na jó egy kicsit...
Amit egyébként sosem tudtam mire vélni, hiszen ha jóval különb lenne az átlag embernél, akár szellemileg, akár tudatilag, ha varázserővel rendelkezne, és olyan tulajdonságokkal bírna ami messze felülmúlja a köznépet, akkor megérteném miért vigyáznak rá olyan nagyon. De így? A helyébe akár egy tucatot is ültethetnek, még a hazafias állampolgár sem venné észre a különbséget. Sajnos.
Történetünk középpontjában - igen , kitalálhattátok - az Amerikai Egyesült Államok Elnöke és a rá leselkedő veszélyek állnak. Persze azért nem ilyen nemes egyszerűséggel. Hála Barry Levy-nek ( író, forgatókönyvíró ), aki nemcsak egy nemes ideált alkotott, ami már megfordult az európai ember fejében, hogy milyennek is kellene lennie az Elnöknek, hanem hozzátette még az amerikai nép rémálmát, az Elnök megölését. És ezt olyan tálcán kínálja, hogy a nézőt végig a székbe szegezi. Igaz nem hosszú a mozi, de annál izgalmasabb, fordulatosabb. Az elejétől a végéig, mind a 90 perc. Ne felejtsünk el hálát rebegni Pete Travisnek ( rendező ) aki mindezt szakszerűen, szépen tudta tálalni, összerakni.
Az összerakásban a néző is szerepet játszik. Noha az egyik titkosügynök Thomas Barnes - akit az idősödő Dennis Quaid alakít- rakosgatja többnyire a kockákat, és ő a legfőbb jófiú, a vászon előtt ülőknek jócskán figyelniük kell a részletekre, amit a folytonos visszatekerés hatásokkal segítenek elő. Ha veszünk egy kis Serlock Holmest, Miss Marplet, és némi Poirot, megfűszerezzük a Die Hard-al, egy csipetnyi Twin Peakssel, adunk hozzá pár faltnyi 24 órát, akkor megkapjuk a Nyolc tanút. Ez a jövő akció-thrillere. Csak el ne lopják a receptet, mert akkor futószalagon kapjuk, lekurtítva, és élvezhetetlenül. Szóval a középpont az Elnök, aki csúcstalálkozóra érkezik Spanyolországba, mert fontos bejelentést kíván tenni a terrorizmussal kapcsolatban. Mellesleg a hely tiszta aréna. Rengeteg éljenzővel, és egy tucatnyi tüntetővel. Felbukkannak a vásznon az olyan \'szlogenek\', mint \'Ne ölj az olajért\'. Kíváncsi lennék mikor esik le a nagyérdemű tengeren túli nézőknek...
Persze a sok-sok ország vezetői közül az amerikai van a legnagyobb veszélyben, mint általában. Először azt látjuk ahogyan a média látja a történetet. Vagy inkább ahogy mutatni kívánja az eseményeket. Most nem a bulvári felhajtásról van szó, hanem az objektivitás szelleméről, ami jócskán elveszett valahol a tájékoztatás útján. Viszont vannak, akik még emlékeznek rá..Azért is jó nézni a filmet, mert ezek is felcsattannak benne, ami egészen újszerű egy amerikai filmnél, de legalább láthatjuk, hogy még van remény. Úgy látszik aki a \'csúcson\' van, és onnan irányít, az határozza meg mit tálaljon \'hálás, nézettségnövelő\' közönségének. Jól eltalálták, hogy mindkét oldalt megmutatják, így a néző bepillantást nyerhet az igazságról.
Amikor a legérdekesebb részhez érnénk, akkor jön egy következő kocka, történet, szemszög. Ezt meg kell szokni a Nyolc tanúban. Szinte a végletekig csigázza az embert, de sosem hagy félbe semmit, és mégis. Tehát eldördül a lövés, és innen már áradásszerűen történnek az események. A helyszínen tartózkodik az egyik amerikai hírcsatorna producere, Rex Brooks ( Sigourney Weaver) is, aki természetesen statisztika orientált. Mindent a nézettségért. Ám ennek is vannak előnyei, hiszen az ő kameráik talán olyat is rögzíthettek, ami a titkosügynökök figyelmét elkerülte. Igen, van még titkosügynökünk Thomas Barnes ( Dennis Quaid), aki nemrég gyógyult fel egy sérülésből, amit munkája során szerzett. Ennek még megvannak a \'tünetei\', meg különben is már kezd öregedni, és ifjonti társai szóvá is teszik, noha bátorságuk csak a háta mögötti térre vonatkozik.
Azért azt megjegyezném, hogy Dennis Quidnek jót tesz az öregedés, még a játékának is. Van még amerikai turistánk ( Forest Whitaker), aki csak úgy önszorgalomból, na meg a gyerekeinek éppen a kis kézi kamerájával filmezi az eseményeket. Talán a sok akciófilm teszi, amit eddig magába szívott, kissé paranoiás, ami szintén elősegíti a végkifejletet. Van másik titkosügynökünk Thomas Barnes barátja Kent Taylor, akit a Lost sorozat dokija formál meg Matthew Fox. Kíváncsi voltam a játékára, hogy sikerül e kitörnie a sorozatbeli karakterből, de nekem úgy tűnt akár onnan is bevághatták volna a közeli képeket. Talán az általa megformált ügynök nem volt túl bonyodalmas személyiség, de nem nagyon jött le, hogy más figurát alakítana. Annyi volt a különbség, hogy nem kezdett el műteni egy-egy robbanás után.
Az alkotók nem hagyták ki az Elnök nézőpontját sem. Itt pedig váratlan, és egészen új fordulatokkal gazdagodunk. Persze azért némi betekintést nyerünk az Elnök személyiségébe, és abba, hogy a talp(aláv)alók mennyire befolyásolhatják az eseményeket. Mindenesetre ha az Elnök tényleg olyan lenne, mint ebben a filmben, közszeretetnek örvendene, akár Európa szerte is. Talán a terroristák is más célpont után néznének. Mondjuk az sem elhanyagolható tény, hogy William Hurt játszotta el Ashton Elnököt, meglehetős beleéléssel. Még Clintont is felkereste, és ő mondta neki, hogy \'csak úgy tudja eljátszani a szerepet, és csak úgy tud Elnök lenni, ha már az elején tisztában van vele, bármikor megölhetik. Enélkül ne is tegye meg a következő lépést.\'
Azt azért szeretném tudni, hogy kapnak e kiképzést, mert idáig minden amerikai Elnök, akit filmre vittek, és terroristák kezébe került, az mind úgy viselkedett, mint egy kommandós. Vagy az elején, vagy a végén, vagy csak egy jelent erejéig. Persze az önfenntartás ösztöne igen erős, és azt is jó megmutatni a kutyaütő terroristáknak, hogy ha Amerikával kikezdesz, az Elnökkel kezdesz ki, és akkor béke poraidra :)
A többieket azért nem kezdem el bemutatni, mert akkor oda lenne a film varázsa. Hiszen mindegyikük hozzájárul a kirakós játékhoz. Érdekes ahogyan azt látjuk milyen az éppen aktuális személy egy más ember nézőpontjából. Nagy igazság, hogy mi magunkat másképp látjuk, és másmilyennek, mint mások. Éppen ezért lesz akit megkedvelünk az események előregördítése közben, és lesz akinek már nem is drukkolunk annyira. Kiderül az is, hogy nem mindig a nagy fekete embert lövik le először.
Ebben a filmben van minden nyalánkság. Krimiszerű, összekuszálódott szálak; az utolsó pillanatban eldőlő igazság, üldözéses jelenet, ahol az is kiderül; az autó amelyik sosem kopik el, néhány ütközés után mégiscsak leamortizálódik. Van robbantgatás, szép nagy füsttel, igazi statiszta zabáló jelenet. Technikai kütyük, és egyszemélyes kommandós akció. Mindig is sejtettem, hogy külön lények ezek az emberek, akiket három golyó sem terít le. De azért a titkosügynökök sem maradnak alul, hiszen egy laza váll lövéssel ugyanúgy lőnek, és rohannak, mintha nem is lenne...
Igazán csodálom őket páncél testükért. Talán génmanipuláció.., vagy csak nekem kellene többet edzenem.. Szerencsére nem varrják össze saját maguknak sérüléseiket, ám orvosi segítséget sem kérnek, noha gyengélkedő felettesüket éppen a hordágy mellett kísérik. Természetesen a thriller jellegéről sem feledkezem meg. Ha azt jelenti, hogy a karfába, vagy a mellettünk ülőbe kapaszkodva, kimeredt szemmel, saját szánkat rágva várjuk az \'end\' feliratot, mert akkor ez is benne van. Én speciel letörtem drága körmeimet, ahogy a karfát markolásztam -jobbhíján- kb. a történet felétől.
A forgatókönyvíró rámutat, hogy a nézőpontok sokasága akár káoszhoz is vezethetne, ám éppen ennek ellenkezője valósul meg a filmben, hiszen a nézőpontok egyidejű megértése pontosan az igazság felszínre kerülését segíti elő. A Nyolc tanú újra nézhető film. Annak ellenére, hogy másodjára már tudni fogjuk az egészet, ám szerintem akkor is rendkívül élvezhető lesz.
