Morbius filmkritika

A születése óta rendkívül súlyos, potenciálisan halálos betegségben szenvedő Dr. Michael Morbius (Jared Leto) egy saját maga által kifejlesztett génkezelés révén lényegében vámpírrá válik, ezután pedig folyamatosan vérre szomjazik. Miközben kutatásai eredményeinek segítségével olyan sok emberen volt képes segíteni, hogy felterjesztették a Nobel-díjra - amit mellesleg magán a díjátadón utasít vissza -, legújabb kísérlete következményeként nem csak önmagát, hanem mások életét is veszélybe sodorja.

Ezek közé tartozik Michael gyerekkori barátja és fogadott testvére, a hősünk által Milo-ra átkeresztelt Lucien (Matt Smith), aki szintén ugyanabban a betegségben szenved. Milo, aki tanúja lesz, hogy Morbius emberfeletti képességekre tesz szert, miközben annak alteregója nem rendelkezik a vámpírok hagyományos gyengéivel, hiába kérleli barátját, hogy az rajta is alkalmazza az "életmentő" kezelést, Michael inkább átoknak tartja azt. Mialatt az FBI Morbius nyomába szegődik, a két elválaszthatatlan barát egyre inkább egymás ellen fordul...

Dr. Michael Morbius (Jared Leto) attól sem riad vissza, hogy magán kísérletezzen

A képregény és a film alapkoncepcióját tehát egy olyan, a jó szándék által vezérelt gyógyító személye képezi, aki egy félrecsúszott kísérlet következményeként gyilkossá válik, majd valahogyan meg kell küzdenie a problémával, ami további életeket sodor veszélybe.

Ahogyan tehát az előszeretettel poénkodó, földönkívüli parazita Venom, úgy Morbius is ellentmondásos, távolról sem színtisztán gonosz figura, aki egyik énje révén rendelkezik egyfajta igen erős morális alappal, miközben a másik énje leginkább csak pusztítani és tombolni akar.

Vagyis a recept nagyon hasonló a Venom filmekéhez, és az erkölcsi dilemma újfent végigkíséri a történetet. Ugyanúgy megjelenik a romantikus szál és a rosszakaró rivális személye is, leginkább azzal a jelentős különbséggel, hogy a főhős jóval kevesebbet humorizál.

Milo (Matt Smith) szerény kis fiúcska volt, de most nem fél megragadni a lehetőséget

Ettől mondjuk még működhetne a koncepció, úgy azonban felettébb nehéz, hogy a sztori már igencsak elcsépeltnek számít, a narratíva pedig nem igazán képes újat mondani. A jellemrajzok elnagyoltak, és a doktor belső vívódása csak részben éri el a kívánt hatást. Összességében sem a dráma, sem a horror aspektus nem mondható kiemelkedőnek, így a produkció e tekintetben is megmarad az áltag szuperhősfilmek szintjén.

Valójában a legtöbb jelenetet látva azt mondhatjuk, hogy már rengetegszer lehettünk tanúi valami hasonlónak a moziban. Egyedül a látvány az, ami képes felmutatni némi újdonságot vagy eredetiséget. A bemutatón, melyen ScreenX-ben volt szerencsém megtekinteni a filmet, egyes jelenetek kifejezetten jól működtek.

Stroud (Tyrese Gibson) és Al (Al Madrigal) nem éppen halálos iramban üldözi a gyanúsítottat

Ez azonban önmagában sajnos édeskevés, és távolról sem elég ahhoz, hogy magyarázza a produkció létjogosultságát. És ezen sajnos az sem változtat semmit, hogy Jared Leto alakítására nem lehet panaszunk, de Matt Smithnek is jól áll a hatalom csábításától bekattant fazon szerepe. Ennek ellenére nagyon sok a sztereotípia és a leegyszerűsítés, a mellékszereplők pedig összességében igencsak gyengék és felejthetők.

A történet kiszámíthatósága egy dolog, de a "tudományos" és egyéb magyarázatok rendkívül banálisak, sőt időnként előfordul, hogy már-már teljesen hülyére veszik a közönséget. A legnagyobb baj viszont mégiscsak az, hogy túlságosan komolyan veszi magát a produkció. A Disney-, illetve Kevin Feige-féle Marvel filmekben jóval több szerep jut a humornak, ami a Morbiusnak is javára válhatott volna.

Jézus Krisztus segíts meg, avagy 30 másodpercre a Marstól

A Morbius tehát egy újabb, teljesen felesleges adaptáció, ami már-már kínosan igyekszik meglovagolni a szuperhősfilmek sikereit, illetve kényszeredett módon bővíteni a Sony igencsak szerénynek mondható "Marvel-moziverzumát". Ezért persze aligha hibáztatható az eddig leginkább felemás próbálkozásairól ismert rendező, Daniel Espinoza (Védhetetlen, Élet) aki majdhogynem esélytelen volt, hogy bármi jót kihozzon a felettébb vékonyka forgatókönyvből.

Ennek megfelelően az eredmény is egy teljesen lapos, többnyire unalmas produkció, amely nem képes érzelmileg bevonni a nézőt, és a játékidő túlnyomó részében érdektelenebb a szánkba tömött pattogatott kukoricánál.

S bár lényegében ugyanabba a kategóriába sorolhatjuk, mint a 2015-ös Fantasztikus Négyest, az alkotók a stáblista utáni jelenetek során előrevetítenek nekünk egy lehetséges jövőbeli történetszálat. Hátha Pókember még ezt a karaktert is képes a sírból visszahozni?!

Morbius előzetes