Ahogy az élet gyakorlatilag minden területén, úgy a filmek, azon belül pedig a karácsonyi produkciók világában is törvényszerű, hogy minden mesterműre jut legalább egy rettenetesen pocsék alkotás. Ez annyit jelent, hogy minden egyes, Az élet csodaszép kategóriájú, szivet melengető mű mellé odahelyezhetünk egy (kettő, három, fél tucat) ZS-kategóriás, elviselhetetlen szennyet, párjaként - csak hogy kerek legyen az univerzum, és a yin és yang is arányban legyen egymással. Ezzel még nem is lenne semmi baj, ami jóval fontosabb, hogy sikerüljön elkerülnünk ezeket a lelketlen, nézhetetlen filmeket, amelyek ahelyett, hogy karácsonyi hangulatba hoznának minket, inkább egy életre elveszik a kedvünket az ünnepektől. Látatlanban szelektálni azonban nem könnyű munka, ezért is állítottuk össze nektek ezt a kis listát a legborzalmasabb karácsonyi filmekről, hogy ha véletlenül valamelyikbe belefutnátok, ne mondhassátok, hogy mi nem szóltunk előre!
Santa Claus - 1959
Ez a nemes egyszerűséggel Télapó címmel ellátott 1959-es mexikói őrület garantáltan viszi a pálmát a legrosszabb karácsonyi filmek között. Nem tudom elképzelni, hogy nem volt valamilyen igen erős hallucinogén drog hatása alatt a munkálatokban részt vevő valamennyi ember. A történet szerint a Télapó nem az Északi-sarkon, hanem az űrben él, mégpedig egy kastélyban, ahonnan a Föld valamennyi gyerekét megfigyelés alatt tudja tartani, játékgyárában pedig nem manók, hanem a világ valamennyi országából érkezett gyerekek dolgoznak. Lucifer (igen, az a Lucifer) megbízza Pitch nevű ördögét, hogy menjen fel a Földre, és érje el, hogy a gyerekek Télapó ellen lázadjanak fel. És ez csak egy kis ízelítő a képtelen őrültségekből, amik előfordulnak a filmben - feltűnik még többek közt Merlin, a varázsló is a szereplők közt. A Santa Claus az egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkező B-film, mivel minden szükséges összetevője megvan: pofátlanul alacsony költségvetés; bizarr sztori; nulla színészi játék; bámulatosan ostoba párbeszédek; és nevetséges jelmezek.
Santa Claus Conquers the Martians - 1964
Ha Ed Wood csinált volna valaha karácsonyi filmet, hát valahogy így nézett volna ki. A Santa Claus Conquers the Martians (magyarra fordítva kb. annyit tesz: Télapó meghódítja a marslakókat) ilyen címmel még akár jó is lehetne, paródiának, vagy afféle igazi 60-as évekbeli campy vígjátéknak tűnik első hallásra, az igazság azonban távolabb nem is lehetne. Történetünk szerint a szegény kis marsi gyerekeknél nincs sem karácsony, sem Télapó, sem ajándékozás, a földi tévécsatornákat bámulva viszont az ünnepek idején mindenhonnan az öreg szakállasról hallanak. Szüleik nem bírják sokáig csemetéik szomorú arcocskáit nézni, ezért eldöntik, elrabolják a földi Télapót, hogy a Marson készíthessen nekik játékokat. A világszerte hírhedt film néhol már majdnem olyan rossz, hogy élvezhetővé is válik, de az esetek nagy többségében azért inkább a szánalmasan gyenge jelmezeken, díszleteken, dialógusokon, és színészi munkán nevetünk - vagyis a film készítőin, semmint velük.
Muszklimikulás (Santa with Muscles) - 1996
Az ex-pankrátor Hulk Hogannek a Rocky III. részén és a Szörnyecskék 2.-n kívül nézhető filmhez sosem volt köze, és nem is lesz, ez tény. Így már könnyen kitalálhatjátok, mennyire lehet jó egy karácsonyi film a főszereplésével: hát nagyon nem az! Inkább nézném Uwe Boll eddigi életművét oda és vissza, újra meg újra karácsonykor, mint hogy még egyszer lássam a Muszklimikulást. Hogan egy, a Karácsonyi énekből ismert Scrooge-hoz hasonló, lelketlen milliomost játszik, aki egy fejét ért ütés után a Mikulásnak képzeli magát, és megment egy árvaházat - puszta izomerőből. És nincs is mit mondanom ennél többet, ezt a filmet sem pénz, sem ész, sem erő, sem a Mikulás, sem maga az atyaúristen sem tudta volna megmenteni. Úgy hallottam, Guantanamóban a Muszklimikulás rabokkal történő végignézetése máig bevett vallatási módszer.
Hull a pelyhes (Jingle All the Way) - 1996
Arnold Schwarzenegger egy komédiában? Már megint? Ha azt hitted, az Ovizsaru és a Junior után már nem következhet rosszabb, melegen ajánlom a Hull a pelyhes megtekintését. Arnie egy elkeseredett apukát alakít, aki mindenre képes, hogy megszerezze a hihetetlenül népszerű, ezért igencsak kelendő Turbo-Man nevezetű játékfigurát gyermekének. Ugyanennyire elszánt a Sinbad által játszott postásként dolgozó apuka is, aki ahol csak tud keresztbe tesz főhősünknek, hogy övé lehessen a hőn áhított játék. Egy Kengyelfutó Gyalogkakukk epizód értelmesebb sztorival bír, és ezerszer viccesebb is; Sinbad és az Osztrák Tölgy civódása, kisded játékaik, és egymásnak állított rajzfilmszerű csapdáik öt perc alatt unalmassá válnak, amin még a két főszereplő színész antitalentuma (gyakorlatilag egyik sem képes érzelmek megjelenítésére) is jócskán ront. Egyedül azt sajnálom igazán, hogy Phil Hartman halála előtti utolsó szerepe ilyen filmben kellett, hogy legyen.
Látástól Mikulásig (I'll Be Home for Christmas) - 1998
A Télapu óriási sikere után valakinek a Disney-nél valószínűleg az a zseniális ötlete támadhatott, hogy Tim Allen után egy újabb szereplőt rángassanak elő, és dobjanak be karácsonyi környezetbe a Home Improvement című, egyébként roppant népszerű sitcom szereplőgárdájából. A kiválasztott Jonathan Taylor Thomas lett, az éppen aktuális tinibálvány, aki mellé még Jessica Bielt (aki ekkoriban a Hetedik mennyország című sorozatban játszott) is sikerült női főszereplőként beállítani. A történet kellően ostoba: Jake (J.T. Thomas), egy menő főiskolás srác, megígéri szerelmének, Allie-nek (Biel), hogy a karácsonyi ünnepekre hazaér Kaliforniából New Yorkba, ám útjába megannyi, humortalanabbnál humortalanabb akadályba ütközik. Nem árulok el sokat azzal, hogy végül csak sikerül megérkeznie, az embert próbáló útnak hála jobb emberként, és természetesen a családját, szeretteit és úgy általában az ünnepeket sokkal többre értékelve. Tinivígjátéknak nem eléggé tini, romantikus filmnek nem eléggé romantikus, Jonathan Taylor Thomas pedig a földkerekség legunszimpatikusabb férfi főszereplője.
Télapu 2. & 3. (The Santa Clause 2 & 3) - 2002 & 2006
Oké, az első Télapu egészen tűrhető volt, egy viszonylag eredeti alapötlettel bírt, és néhány kacajt is kicsalt belőlünk. Na de a folytatások, kérdem én, minek kellettek? Mindkét film ugyanarra a problémára épül: Télapónak, vagyis Tim Allennek, meg kell mentenie a karácsonyt az éppen aktuális problémától, ami fenyegeti. Allen már kicsit sem vicces; a mellékszereplők is rettenetesen játszanak; a dialógusok bugyuták, se felnőttet, se gyereket nem tudnak igazán szórakoztatni; a forgatókönyv pedig képtelen olyan aranyos ötletekkel előállni, mint például az első rész Kommanója. Ha még ez sem elég, a harmadik részre Martin Short is beszállt, bebizonyítva, hogy minden, ami őt régen olyan viccessé tette, már a múlté.
Karácsonyi vakáció 2. (Christmas Vacation 2: Cousin Eddie's Island Adventure) - 2003
Miért rossz ötlet egy nagy sikernek örvendő, már-már klasszikus státuszba lépett film folytatását majdnem 15 évvel később, és annak valamennyi főszereplője nélkül elkészíteni? A válaszhoz elég a Karácsonyi vakáció 2.-t megnézni. Ez az egyenesen videóra készült film a Vakáció-filmek egyik mellékszereplőjére, a kivétel nélkül mindig undorító, ámde önfeledt röhögést és térdcsapkodást is előidéző Eddie kuzinra (Randy Quaid) koncentrál, aki családjával egy trópusi szigetre utazik a karácsonyi szünetben. Az első Karácsonyi vakációt már kitárgyaltuk, igazi gyöngyszeme az ünnepi vígjátékoknak, Chevy Chase legjobb időszakában volt, és Eddie kuzin karakterének is a legjobb pillanatok jutnak ki benne az összes rész közül. Ez a folytatás komplett ellentéte az elődnek: lapos, szívtelen, poén egy sincs benne, és semmi köze sem a karácsonyhoz sem a szórakoztató Vakáció-filmekhez. Öl, butít, és nyomorba dönt.
Túlélni a karácsonyt (Surviving Christmas) - 2004
Már a kiinduló ötlet is patetikus. Drew Latham (Ben Affleck) egy nárcisztikus, anyagias, és magányos milliomos, aki meglátogatja a régi családi házat, ahol egykoron gyerekkorát töltötte. Az emlékek annyira elragadják, hogy hajlandó fizetni a jelenleg ott élő Valco családnak, hogy velük tölthesse a karácsonyt. A Túlélni a karácsonyt az anti-Karácsonyi ének, egy szimplán elviselhetetlen ünnepi film, amit még Christina Applegate és James Gandolfini sem tud megmenteni. A története képtelen egy kicsikét is megérinteni, nevettetni garantáltan nem fog, Affleck-től pedig akár még az ünnepi vacsorát is viszontláthatjuk, ha nem vigyázunk.
Kelekótya karácsony (Christmas with the Kranks) - 2004
Tim Allen már két filmjével is megtisztelte a listát, ez pedig a harmadik az ő főszereplésével. Az égető kérdés: Vajon hány borzadályos karácsonyi filmhez fog még Allen neve kötődni színészi pályafutása során, és hogyan tudnánk megakadályozni az elkészültüket? A Kelekótya karácsony Luther (Allen) és Nora Krank (a sokkolóan öregedő Jamie Lee Curtis) története, akik, mikor megtudják lányuktól, hogy idén nem jön haza az ünnepekre, úgy határoznak nem tartják meg a karácsonyt, és elutaznak melegebb éghajlatra. Mikor a lány mégis úgy dönt, hogy szüleivel akar karácsonyozni, a terv dől, az azt kiszagoló szomszédok azonban már haragosak, így Luther és Nora ki kell, hogy béküljön mindegyikükkel. Joe Roth rendező és Chris Columbus író neve biztató, ám a film kifejezetten untató, okos poénok helyett gyenge fizikai humort kapunk, és ami a legfontosabb: el kellett volna dönteni, hogy a felszínes közép-amerikai külvárosi karácsonyt gúnyolni, vagy inkább dicsőíteni akarjuk, mert egyszerre nem megy a kettő. Ja, és hogy sikerült ebbe Dan Aykroydot is belerángatni?
Fekete karácsony (Black Christmas) - 2006
Igen, ahogy szépen lassan minden klasszikust, úgy a Fekete karácsonyt is utolérte a remake-láz, és 2006-ban az amerikánusok elkövették ezt a (szó lehető legrosszabb értelmében vett) borzalmas fércmunkát. Az újraforgatott változatból hiányzott minden, ami az eredeti filmet annyira zseniálissá tette: Glen Morgan rendező fikarcnyi eredetiséget sem tudott munkájába vinni, feszültségnek vagy finom humornak nyoma sincs, a kollégista lányokat alakító színésznők némelyike pedig még eye candy-nek sem az igazi, hogy más kvalitásaikról már ne is szóljunk. A velőtrázó atmoszférát (amivel az 1974-es mű bírt) vérrel és belekkel helyettesíteni sosem jó ötlet horrorfilmek esetében; ez egy lelketlen, pénzhajhász és teljességgel felesleges remake.
Ha szerintetek van még olyan borzalmas karácsonyi film, amely helyet kaphatott volna a listán, nyugodtan osszátok meg velünk!
én vagyok a nagymenő
