Hozd vissza őt filmkritika

Persze számos olyan ausztrál horror is akadt, ami a hazai forgalmazás hiánya vagy egyéb okból elkerülte a figyelmünket. Ilyen volt többek között a 2022-es Beszélj hozzám! c. alkotás, melyet a fiatal Danny és Michael Philippou készített. Esetükben nem egy egyszerű rendezőpárosról beszélhetünk, és még csak nem is szimplán testvérek, hanem egypetéjű ikrek.

A két Philippou kezdetben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Youtube-ra készítettek komikus horrorvideókat, melyeknek igen sok nézője akadt. Három évvel ezelőtt debütált első nagyjátékfilmjükkel pedig rögtön elnyerték a kritikusok elismerését, akik úgy hivatkoztak a produkcióra, mint egy 21. századi horrorra, ami a klasszikusok szellemében született.

Előzetesen annyit talán elárulhatok, hogy a Hozd vissza őt c. mozijukkal nagyjából ott folytatták a filmkészítést, ahol abbahagyták. Habár bizonyos elemek már inkább napjaink kultúráját idézik, ami a borzongatást és a dolog pszichológiai részét illeti, nagyon is visszanyúltak a műfaj gyökereihez.

Piper (Sora Wong) és Andy (Billy Barratt) remélik, hogy jó helyre kerülnek

Miután apja váratlanul meghal, a kis híján tizennyolc éves Andy (Billy Barratt) magára marad erősen csökkentlátó mostohahúgával, Piperrel (Sora Wong). A fiú teljes mértékben a szívén viseli a kislány sorsát, és a gyámja szeretne lenni, ám mivel még nem érte el a megfelelő életkort, egy egyedülálló nőhöz, Laura-hoz (Sally Hawkins) küldik egy elhagyatott környékre.

Miközben Pipert leveszi a lábáról Laura közvetlensége, Andy-nek kezdettől fogva nem tetszenek a nő dolgai, furcsa megjegyzéseitől kezdve a premier plánban kiállított, kitömött házi kedvencen át egészen a szintén örökbe fogadott Oliverig (Jonah Wren Phillips). Az állítólagosan néma kisfiú nem csak, hogy nem beszél, de meglehetősen hátborzongató módon viselkedik, mintha valami zombi lenne.

Rossz érzései ellenére Andy reménykedik abban, hogy nem lesz semmi gond, és hamar átvészelik azt a néhány hónapot, amikor végre ő lehet Piper gyámja. Ám Laura egyre nagyobb, szokatlanabb és veszélyesebb érdeklődést mutat a kishúga iránt, ami bizarr módon összefüggésben áll a nő nemrég vízbe fulladt saját lányával...

Laura (Sally Hawkins) általában mindenről saját(os) elképzeléssel rendelkezik

Az ausztrál horrorok gyakran valós alapokkal rendelkeznek, és ez alól részben a Hozd vissza őt sem képez kivételt. Az emberek ugyanis néha valóban igencsak furcsa és természetellenesnek ható dolgokra képesek, ha túlságosan sok időt töltenek egyedül valahol az isten háta mögött, pláne ha még valamiféle komolyabb trauma is éri őket.

Bár a középkorú Laura alapvetően megbízhatónak tűnik, mivel hosszú éveken át maga is az örökbefogadással foglalkozó szervezetnél dolgozott, lánya elvesztése sokkal jobban megviselte annál, mint azt akár csak a kollégái is észrevették volna. Az ő felügyelete alá kerül Andy és Piper, akik közül az előbbi maga is jelentős traumát volt kénytelen átélni bántalmazó apja részéről, miközben mostohatestvérét mindig is a tenyerén hordozta az öreg.

A vidéki ház tehát lényegében amolyan traumatizált emberek gyűjtőhelyeként szolgál, amihez még némi okkultizmust hozzáadva minden adott egy igazán horrorisztikus történethez. Vagyis jelen esetben jóval többről van szó a gonosz mostoha sztereotípiájánál, lévén olyan, nagyon is valós és húsba vágó jelenségekkel foglalkozik a film, mint a családon belüli bántalmazás, a gyász feldolgozása és az önfeláldozás.

Vajon Oliver (Jonah Wren Phillips) mit csinál az üres medence közepén azzal a szegény cicával?

Amit látunk, az a lélek számára felettébb megterhelő tud lenni, nem kis részben a még a gyerekek részéről is igencsak meggyőző színészi játéknak köszönhetően. Ennek ellenére Sally Hawkins alakítása viszi a pálmát a mentálisan fokozatosan összeomló nő szerepében, aki alapvetően hiába gondoskodó típus, a bizarr és okkult dolgokra való hajlama mindinkább elhatalmasodik felette.

A film jelentős részben a szereplők viszonyának alakulásáról szól, ami nagyon is átélhető Andy szemszögéből nézve. Bár a fiú rosszat sejt, igyekszik pozitívan állni a befogadójukhoz - már csak a húga érdekében is. Az Andy és Laura között zajló sötét játszmának a hátborzongatóan viselkedő Oliver is a részét képezi, miközben a látáscsökkent Piper teljesen kiszolgáltatott, ami tovább erősíti a helyzet drámaiságát.

Tény, hogy a történet elég lassan áll össze, mivel a narratíva kissé körülményesen építkezik. Ennek ellenére a feszültség lépésről lépésre növekszik, ahogy közeledünk az elkerülhetetlen végkifejlet felé.

Király érzés, ha esik az eső, és közben még a medence is megtelik

Azt is fel lehet róni a narratívának, hogy az alapszituáció némileg sántít, hiszen ki adna örökbe egy majdhogynem vak gyereket egy néma mellé (hogyan kommunikálnának egymással)? Mindez azonban nem változtat azon, hogy a látottak alapját nagyon is valós problémák és érzelmek képezik, és egy megrázó emberi történet tárul elénk horrorisztikus köntösbe bújtatva.

A mély érzelmekkel látszólag szemben áll az időnként rendkívül erős vizualitás, ami viszont, ha úgy vesszük, csak még hatásosabbá teszi a filmet. Valahogy úgy, mint A szer c. moziban, amelyben a határozottan gyomorforgató testhorror révén még inkább átélhetővé válik számunkra egy-egy szereplő szenvedése.

Bár néhány durvább jelenet talán kissé öncélúnak tűnhet, és akad némi felesleges ijesztgetés is, a Hozd vissza őt alapvetően horrorként és családi drámaként is elég jól működik, és valós társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Összességében egy izgalmas, időnként frusztráló, ijesztő és gusztustalan mozi, ezért csak erős idegzetű nézőknek ajánlott.

Noha a produkció időnként gyomorforgató jelenetekkel operál, mégis az emberi viselkedés extremitása és kegyetlensége az, ami a legjobban megviseli a nézőt. A film alapvetően azért működik, mert a benne ábrázolt emberi dráma legalább annyira hatásos, mint maga a horrorisztikus borzalom.

Hozd vissza őt előzetes