Harag filmkritika

A történet szerint a II. világháború végén járunk. A végsőkig kitartó és elszánt német páncélos hadtestek tankjainak nyers erőfölénye a háború kimenetelétől függetlenül rendíthetetlenül pusztítja a szövetséges haderő gyengébb páncéllal ellátott harckocsijait. Azonban ez nem állíthatja meg a szövetségeseket, akik egyre keményebben törnek be az európai hadszínterekre, már a náci Németország területének nagy részét is meghódítják.

Az Afrikában már a háború elején szolgáló Wardaddy becenévre hallgató Don Collier őrnagy (Brad Pitt) és csapata a Fury (Harag) nevű Sherman tankkal igazi veteránnak számítanak, akik számtalan ütközettel a hátuk mögött egy végzetes csatában elveszítik egy társukat. A csapathoz az alig néhány hete írnokként szolgáló újonc, David (Logan Lerman) kerül, akinek elképzelése sincs a háború borzalmairól, naív álomvilágban éli reszketeg életét. Azonban ez megváltozik, amint a Fury kigördül a harcmezőre.

Sherman tank - nem ez volt a legerősebb harckocsi

A Harag nem húzza sokáig az időt, már a felvezető képsorokon is az emberi brutalitás köszön vissza és ez a fajta ábrázolásmód a film egészén végig is kíséri a történetet. A sokszor még éppen megfelelően adagolt naturalista jelenetek és a helyzethez képest már-már idilli képsorok között időnként humoros helyzetek is felbukkannak, amik nem a feszültség oldására szolgálnak, sokkal inkább átvezetésként szolgálnak élethelyzetek között. Az újonc férfivá - ami esetünkben konkrétan gyilkost jelent - válása megrendítő és hiteles képet fest arról, milyen is lehetett tizenévesen belecsöppenni egy beteg elme által megálmodott halálos játékba.

Nincs könnyű helyzetben a Harag csapata, hiszen háborúban megedződött összeszokott társaságként mindent tudnak egymásról, egy pillantásból értik egymást, a csöpp helyen évek óta összezárt férfiak már egymás testvérei. David érkezésével megérkezik a bizonytalanság, a harci helyzetbe sosem került fiú miatt nem egy veszélyes helyzet adódik, de persze ahogy az lenni szokott, a kemény élet pillanatok alatt felnőtté neveli a srácot.

Kezdődjön a banzáj - gyújtsunk fel egy hullát!

Mindenütt a ragacsos sár, vér, hullák és a kemény, rideg fém... Rengeteg fém. Ez a kettősség ugyanúgy képezi a filmet, mint a fentebb említett idilli és brutális jelenetek váltakozása, ezen keresztül tárja elénk Ayer azt, amiben a film nézőinek nem kellett részt vennie a valóságban. Ha akaratunk ellenére hajlamosak is vagyunk néha kicsit közömbösek lenni a közel száz éve történt eseményekkel szemben, az ilyen típusú történetek visszarántanak minket a valóság talajára, hogy sose felejtsük azt, az ember milyen brutális vadállattá képes változni - levetkőzve a büszkeségét, az ítélőképességét és a realitásérzékét.

Bár szeretném, mégsem tudom az előző felütéssel befejezni a kritikát, ugyanis meg kell említeni a legfontosabb dolgot: a finálét. Nem nem és nem. Ezt a filmet nem így kellett volna befejezni. Spoilermentesen csak annyit, hogy ha az a történetmesélés, amivel a film első háromnegyedét megtöltötték és ami nagyszerűen működött, maradt volna a film végéig, valószínűleg legalább egy nyolcast kapott volna a képzeletbeli tízes skálán. Azonban a stáblistához közeledve az addig megfontolt Wardaddy (pontosabban a rendező) egy érthetetlen szituációt teremt, amivel ugyan meg nem oldja a csapatra kirótt feladatot, azonban egy huszárvágással (sic!) látványos Rambo mozivá változtatja az addig nagyszerűen menetelő filmet.

Látványos darajelenet

Valószínűleg éppen az utolsó fejezet lesz az, ami sokaknak tetszeni fog, tény hogy a nagyobb tömegeket az a rész tudja megmozgatni. Viszont akkor a film nagy részét is úgy kellett volna elkészíteni, hogy ne érje az embert a végkifejlet meglepetésként - esetünkben nem jó értelemben. Értem én, hogy a próbál Ayer egy régi típusú történetmesélés felé elmenni, hiszen példának okáért a Piszkos tizenkettő is hasonló stílusban játszódik, de ebbe a filmbe így nem illett. Ettől a kis kritikai spinofftól függetlenül szórakoztató alkotást kap aki befizet rá.

Aki tömény akcióra vágyik vagány eksönhírókkal, mint például a Kelly hősei esetében, részben meg fogja találni a számítását, viszont a hősök ebben a filmben máshogy működnek, amolyan mindennapian, képesek meghalni is. A Harag nem csak egy háborús akciófilm. A Harag egy dráma, egy háborús köntösbe bújtatott történetmesélés valamiről ami több mint fél évszázada történt. Csak a kritikusabbaknak a 120. perc környékén ki kell jönni a moziból...

Harag előzetes