Everest filmkritika

A film valós eseményeken alapul, és látszik rajta, hogy az alkotók igyekeztek minél inkább hűek maradni a történtekhez, méltó emléket állítva az összes résztvevőnek. 1996 májusában egyszerre két expedíció igyekezett megmászni a világ legmagasabb hegyét, a 8848 méter magas Mount Everestet, amikor is hivatásos hegymászók üzletszerű módon túrákat szerveztek kevésbé profi és rutinos, ám mindenre elszánt mászók számára. Ilyen céget működtetett az új-zélandi Rob Hall (Jason Clarke) és az amerikai Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) is, akik csoportjaikkal egy időben próbálták elérni a hőn áhított csúcsot.

Miközben Helen Wilson alaptábor-menedzser (Emily Watson) és Dr. Caroline Mackenzie orvos (Elizabeth Debicki) gondoskodnak a mászók összes technikai szükségletéről, ha kell rádión keresztül is segítve őket, gyorsan közeledő vihart észlelnek, mely rendkívül veszélyessé válhat a hegyen tartózkodók számára.

A csúcs közelségétől megrészegült kalandorok azonban szinte semmitől sem riadnak vissza, hogy elérjék céljukat, és némelyikük, mint például a polgári foglalkozása szerint postás Doug Hansen (John Hawkes) kész utolsó energiát is feláldozni a siker érdekében.

Beck Weathers (Josh Brolin) izgatotta készül a nagy kihívásra

Jon Krakauer újságíró (Michael Kelly) és Beck Weathers patológus (Josh Brolin) úgyszintén Hall csapatával tartott, az ő írásos visszaemlékezéseik, illetve könyveik alapján született a forgatókönyv, melybe számos részlet, apróbb mozzanat is átemelésre került.

A történtekről minden lehetséges anyagot begyűjtő és átbogarászó Kormákur biztos kézzel építi fel a szituációkat és a főbb karaktereket, akik helyére ily módon valóban oda tudjuk képzelni önmagunkat. A direktor remekül hasznosította korábbi, Izlandon készített hasonló témájú drámája, a Dermesztő mélység forgatása során szerzett tapasztalatait, ahol egy felborult halászhajó egyetlen túlélőjének történetét mesélte el hátborzongató hitelességgel, amiért kis híján Oscarra jelölték.

Doug Hansen (John Hawkes) postásként sem ismer lehetetlent

Az alaposságra törekvő narratíva igyekszik fellebbenteni a fátylat az emberek motivációja mögött, egyénenként boncolgatva a kérdést, mi sarkallja arra a mászókat, hogy a jelentős kockázat ellenére meghódítsák a világ legmagasabb hegyét.

Egyúttal megismerhetjük a másik oldalt, a hozzátartozók, családtagok álláspontját, érzéseit is szeretteik vállalkozásával, életformájával kapcsolatban, ráadásul nem kisebb színésznők tolmácsolásában, mint a Mrs. Weathers szerepében látható, rutinos Robin Wright, illetve a Rob Hall várandós feleségét alakító, az érzelmeket a maga visszafogott módján nagyszerűen közvetítő Keira Knightley.

Rob terhes felesége, Jen (Keira Knightly) megértően viseli férje szenvedélyét

Az Everest úgyszintén részleteiben tárgyalja, hogy milyen sokféle veszélyforrás leselkedik a kalandorokra embert próbáló útjukon. Az alkotók empatikusan tárják elénk ama spiritualitással áthatott világot, mely a hegyet mintegy megszemélyesítve érzékelteti a természet erejét, illetve az ember kiszolgáltatottságát e számára idegen, élhetetlen környezetben.

Az emberi természet és az anyatermészet kegyetlen és egyenlőtlen küzdelmében hőseink attitűdjén is kiválóan átjön a versengés és a bajtársiasság szellemének kettőssége, ahogyan egyszerre igyekeznek megelőzni, illetve utolérni és közben támogatni egymást.

Rob és Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) konkurensek ugyan, de a bajban összetartanak

A meredek sziklák és hó által dominált táj fényképezése egyszerre félelmetes és gyönyörű, az IMAX 3D magába szippantó prezentációjában különösen. A vészjósló jelek fokozatos elhintésével a rendező hozzáértő módon növeli a feszültséget, mely valójában a hegy megmászása, az elvileg érzelmi tetőpontnak szánt mozzanat után éri el csúcspontját.

A szereplőkkel szinte együtt érezhetjük, ahogyan a fejük felett folyamatosan ott lebeg Damoklész kardja, miközben sokszor hezitálnak a mászás folytatása és a visszafordulás között, nem egyszer végzetes döntést hozva - mivel megtörtént eseményeket dolgoz fel, nem titok, hogy ez egy olyan sztori, melyben nincs igazi happy end, a hegy ezúttal is megköveteli a maga áldozatait.

Már közel a tetőpont

Mint tudjuk, az emberi jellem leginkább vészhelyzetben mutatkozik meg, amit a narratíva is igyekszik kihangsúlyozni, egy ideig konszolidált, ám kellőképp kifejező módon. A probléma abban jelentkezik, hogy a végére sajnos kifullad az addig remek elbeszélés, és az utolsó fél órában az izgalom helyett már leginkább csak szörnyülködünk vagy szomorkodunk, miközben alig történik valami a filmvásznon.

Világos, hogy az alkotók igyekeztek úgy bemutatni az eseményeket, ahogy azok ténylegesen megtörténtek, dramaturgiai szempontból azonban indokolt és talán szükséges lett volna némi változtatás, de legalábbis a hosszúra nyúlt befejezés lerövidítése.

Helen (Emily Watson), Caroline (Elizabeth Debicki) és Guy (Sam Worthington) aggódik a fent rekedtekért

A redundancia a karakterábrázolásban is megmutatkozik: Sam Worthington úgyszintén profi hegymászója szinte teljesen passzív és közömbös a cselekmény szempontjából, így az amúgy nagyon is jó színész mindvégig csak reflektál az eseményekre, amire azonban bőven elegendő Emily Watson, Robin Wright és Keira Knightley karaktere. A színészek egyébként kiválóan teljesítenek - különösen Josh Brolint, Jason Clarke-ot és Emily Watsont illeti dícséret, de Jake Gyllenhaal, Knightley és a többi főbb szereplő játékára, illetve beleélési képességére sem lehet panaszunk.

Mindent egybevetve a mérleg abszolút a pozitív irányba billen az Everest megítélésekor, melyet kevés választ el attól, hogy epikus alkotásként emlegethessük. Ha ugyanolyan tisztelettel, ám leheletnyivel merészebben nyúl az anyaghoz Kormákur és a stúdió, akkor akár egy igazi klasszikus is születhetett volna.

Everest előzetes