Batman filmkritika

S ha már így történt, Reeves lényegében rebootolta a franchise-t, tisztelettel visszautasítva Ben Affleck, azaz a legutóbbi Batman forgatókönyvét. (Az Igazság Ligája filmekben részt vett Affleck különböző okok miatt nem vállalta tovább a Denevérember megszemélyesítését, mint ahogy a róla szóló önálló mozi rendezésétől is visszalépett.)

Az önmagát rajongónak tartó Reeves verziója ugyan nem klasszikus eredettörténet, mégis Batman esszenciáját keresi, visszanyúlva egészen a köpenyes igazságosztó gyökereihez.

Ennek megfelelően hősünk sem minden tekintetben az a figura, akit feltétlenül vártunk volna, és ez nem csak a szerepre sokak szerint alkalmatlan Robert Pattinson leszerződtetésére vonatkozik. Segítségével az író-rendező lényegében azt szerette volna bemutatni a közönségnek a saját értelmezésében, hogyan lett Batman Batman - lássuk, mennyire sikerült neki!

Gordon felügyelő (Jeffry Wright) kénytelen lehűteni a kedélyeket

A történet két évvel azután veszi fel a fonalat, hogy az ifjú milliárdos, Bruce Wayne (Pattinson) magára öltve a Denevérember gúnyáját elkezdte igazságosztó tevékenységét Gotham City-ben. Működését sokan nem nézik jó szemmel - köztük a város legtöbb rendőrével -, Gordon felügyelő (Jeffrey Wright) azonban mégis jobban bízik benne, mint általában véve a kollégáiban.

Hogy a bizalom ezen hiánya mennyire megalapozott, az kérdéses, ám a polgármester brutális meggyilkolása az egész városra ráborítja a korrupció sötét árnyékát. A megszállott pszichopata, Rébusz (Paul Dano) azonban nem hajlandó felhagyni az elithez tartozó áldozatai megkínzásával és kivégzésével, amíg le nem leplezi mindenki előtt a szégyenteljes igazságot.

Batmannek ugyanakkor nem csak vele, hanem Gotham alvilágával is szembe kell néznie, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Gordon mellett legfeljebb a család régi inasa, Alfred (Andy Serkis) és a Macskanőként mindig talpra eső Selina Kyle (Zoe Kravitz) segítségére számíthat. Ám amit talál, az végül alapvetően megingatja a hitét mindabban, amit korábban gondolt a város és a saját múltjával kapcsolatban...

Alfred (Andy Serkis) némiképp aggódik Bruce úrfi (Robert Pattinson) lelkiállapotáért

Mint látható, a cselekmény alapvetően két szálon fut: egyrészt adott a nehezen kiismerhető, kattant sorozatgyilkos, másfelől pedig az egész Gothamet felemésztő korrupció, amely ezúttal jelentős mértékben a drogbizniszre épül. A narratíva lényegében magát Batmant is egyfajta drogfüggőhöz hasonlítja, aki álmatlanságban szenved, és éjjelente bosszúvágytól fűtve csap le a bűnözőkre szerte a városban.

Az alapkoncepció tehát, miszerint a gyermek Bruce-t a szüleinek a szeme láttára történő meggyilkolása indítja el a bosszúálló szuperhős útján, természetesen megmaradt, még ha magát az eseményt nem is mutatja be az alkotás. A felnőtt Bruce Wayne azonban ebben a változatban sokkal kevésbé társaságkedvelő playboy, mint inkább visszahúzódó, önmarcangoló figura, némi Kurt Cobain beütéssel.

Selina Kyle (Zoe Kravitz) nem ijed be a kemény denevérszerkótól

Aki aggódott a címszereplő miatt, annak azt kell mondjam, Robert Pattinson meglepően jó Batmannek bizonyul, ha az ember el tud vonatkoztatni egykori vámpír-szépfiús karakterétől. A nem éppen szószátyár, ám a maga visszafogott melankóliájában is kőkemény Denevérember férfias megjelenése és a Macskanő nőiessége remekül kiegészíti egymást, és a kettejük közötti vonzalom sem hat túlságosan erőltetettnek.

Habár a mellékszereplők nem mindig mentesek a sztereotípiáktól, a fekete színész, Jeffrey Wright képes annyi egyediséget vinni a karakterébe, hogy az valamennyire újnak és önállónak hasson, miközben az antagonistákra sem panaszkodhatunk különösebben.

Paul Dano újfent meggyőző, sőt igencsak szuggesztív módon alakítja a pszichopata figurát, de a maszk alatt gyakorlatilag felismerhetetlen Colin Farrell (Pingvin) is sikerrel alapozza meg a karaktert, John Turturro-ra pedig mintha csak rászabták volna a simlis szemétláda szerepét.

A Pingvin (Colin Farrell) egyelőre az alvilág egy kispályás figurája

A film alapvetően foglalkozik a felelősség kérdésével, ami egyenesen oda vezet, hogy végül még a bosszúvágytól fűtött Bruce Wayne is megkérdőjelezi a szuperhős lét természetét és létjogosultságát. Selina Kyle morálisan semleges jelleme kezdetben éles kontrasztot képez a Denevérember fekete-fehér igazságfelfogásával, miszerint mindig egyértelmű különbséget lehet tenni jó és rossz között.

A későbbiek során hősünk nézőpontja fokozatosan alakul és egyre finomodik, míg végül eljut oda, hogy senki sem veheti egyedül kezébe a törvényt és az igazságot. Ebben jelentős szerep jut Rébusznak is, aki aktívan használja a közösségi médiát az emberek befolyásolására. Ha úgy nézzük, a figura lényegében egy fanatikus terrorista alteregója, aki nagyban képes hatni a közvéleményre, vagy legalábbis az emberek egy bizonyos részére.

Akad tehát bőven áthallás a filmben bemutatott szituáció és napjaink megosztott társadalmai között. Mialatt azonban Matt Reeves Denevérember-verziója hasonlóan realizmusra törekszik, mint a Nolan-féle trilógia, ahhoz képest többet foglalkozik az atmoszférateremtéssel, amire Batman belső monológja csak még jobban ráerősít.

Rébusz (Paul Dano) szeret explicit tartalmakat megosztani a közösségi médián keresztül

A hangvétel olyannyira sötétre és személyesre sikeredett, hogy helyenként talán még a pszichológiai thriller műfajmegjelölés sem tűnik túlzásnak. Az új Batman tehát inkább krimi és lélektani (illetve társadalompolitikai) dráma, mint akciófilm, de azért akadnak felettébb látványos jelenetek is. Úgy gondolom, aki látta Reevestől az új Majmok bolygója trilógia 2. és 3. részét, az nagyjából tudhatja, mire számítson.

Reeves ugyanakkor felszámolt, vagy legalábbis igencsak lazán kezelt minden korábbi kapcsolódást a DCEU-hoz, ami nem biztos, hogy minden rajongónak elnyeri majd a tetszését. Tény, hogy bizonyos történéseket és szereplőket máshogy vezet fel és magyaráz, mint a korábbi változatok. Emiatt néha kissé talán erőltetettnek tűnhet a csűrés-csavarás a cselekményben, mint ahogy a produkció nem teljesen mentes a kliséktől sem.

Na nehogy már az úton is fejjel lefelé lógjon!!!

A legfontosabb mégis az, hogy a narratíva önmagával kerek egészet alkot, illetve, hogy bőven van stílusa és mondanivalója, ráadásul mai társadalmaink számára releváns formában. S bár a játékidő igencsak hosszú a maga majdnem három órájával, szerencsére nem tűnik egészen annyinak, a tartalom jobbára lebilincselő jellegének köszönhetően.

Reeves filmjével elvileg egy újabb trilógia veszi kezdetét, melyhez spin-off tévésorozatok is készülnek. Amennyiben azok is hasonlóan érdekfeszítő, kellőképp látványos és szórakoztató, elsősorban mégis elgondolkodtató történetet tárnak majd elénk, akkor kíváncsian várjuk őket.

Batman előzetes