Balerina filmkritika

Akár emlékszünk rá, akár nem, a 3. részben valójában már találkozhattunk a karakterrel, akit eredetileg egy balett-táncos alakított. A nagyobb sztárvonzerő biztosítása érdekében őt persze lecserélték a jóval nevesebb Ana de Armasra, míg a rendezői székbe a tapasztaltnak számító, bár nem feltétlenül a legminőségibb akciómozikról ismert Len Wisemant (Underworld filmek, Legdrágább az életed, Total Recall remake) ültették.

Lényegét tekintve tehát jelen produkció is ugyanúgy egy bosszúfilm, csak most más a főszereplő. Ugyanakkor egyáltalán nem titkolták az alkotók, hogy maga a rajongók által imádott Keanu Reeves is visszatér az immár kisebb legendává vált John Wick szerepében, az előzetesben azt is elhintve, hogy útjuk alighanem durván keresztezni fogja egymást a Balerinával.

Ez mind szép és jó, ámde az a hír járja, hogy a producerként közreműködő és a John Wick filmek rendezőjeként ismert Chad Stahelski állítólag újraforgatta a produkció jelentős részét. Most már csak az a kérdés, hogy vajon mi kerekedett ki végül ebből az egész hype-ból és bizonytalanságból?

A jó öreg Winston (Ian McShane) minden tőle telhetőt megtesz Eve (Ana de Armas) jövőjének biztosításáért

Eve Macarro (de Armas) kislányként az apja védelmében nőtt föl, egészen addig, amíg egy bérgyilkosokból álló bűnszervezet utol nem érte. A Kancellár (Gabriel Byrne) ugyanis nem tűrte el, hogy a férfi és családja megszegte az alvilág szabályait - melyeket, mint tudjuk, maga John Wick is áthágott, minek következtében a könyörtelen Belső Kör célpontjává vált.

A New York-i Continental Hotel tulajdonosa, a relatíve humánus Winston Scott (Ian McShane) által pártfogásba vett Eve a Ruska Roma nevű csoporthoz csatlakozik, ahol nem csupán balett-táncost, hanem igazi kőkemény bérgyilkost faragnak belőle. A lányt azonban hiába figyelmezteti az Igazgató (Anjelica Huston), hogy ne ártsa bele magát más szekták működésébe, Eve bosszútól hajtva a Kancellár keresésére indul.

Végül egészen odáig fajul a helyzet, hogy vérdíjat tűznek ki a fejére, és látszólag mindenki a Balerinára vadászik, még a rettegett nevű John Wicket is beleértve. S bár a pocsék kilátások ellenére Eve-nek eszébe sincs feladni, vajon milyen reménye lehet arra, hogy ilyen körülmények között megéri a holnapot?

Az Igazgató (Anjelica Huston) nem szereti, amikor a tagok külön úton járnak

Alighanem már ennyiből is leszűrhető, hogy a sztori lényegében ugyanaz pepitában, mint John Wick története volt, ami legalábbis a dolog bosszú részét és a gyakorlatilag az egész alvilággal szembenéző, magányos hőst illeti. Az elárvult kislány esete szintén rímel John Wick eredetére, de már a zsáner számtalan alkotásában láthattunk hasonlót.

Az eredetiség hiányában pedig az egyetlen, ami igazán számít, az a tálalás módja, ami próbál ugyan valami újat mutatni nekünk, ám az csak hellyel-közzel sikerül neki. Tény, hogy számos látványos verekedésnek lehetünk tanúi, és az ellenfelek kicsinálásának módjába is vegyül némi változatosság (lángszórók, gránátok használata stb.), ami feldobja a már megszokott és unalmassá vált sémákat. B bár klisék, logikátlanságok, irreális fordulatok itt is előfordulnak, a John Wick-féle kúlság-faktor alapvetően megmaradt.

Ugyanakkor elég nehéz elmenni amellett, hogy pont az angyalarcú Ana de Armasból kellett könyörtelen bérgyilkost csinálni. Való igaz, adott esetben, ha az élet úgy hozza, jóformán bárkiből lehet bármilyen szélsőséges figura. Ennek ellenére a hihetőség időnként komoly csorbát szenved, amikor azt látjuk, hogy a címszereplő Balerina hidegvérrel eltesz láb alól akár egész családokat is.

Megsütlek, mint egy xenomorfot!

A realizmust természetesen amúgy is végig fenntartásokkal kell kezelni, és nem szabad annál többet várni valósághű ábrázolásmódból, mint ami általában egy képregényvilágban előfordul. Így tulajdonképpen még az Alpokban rejtőzködő, bérgyilkosok által lakott békés kisváros is elfogadható koncepciónak tűnik, ahol természetesen elkerülhetetlenné válik a vérontás a konfliktus(ok) rendezése érdekében.

A fő kérdés, mint a széria során lényegében mindig, természetesen most is ugyanaz: létezik-e kiút ebből az életből? Mennyire van szabad választásunk a saját sorsunkkal kapcsolatban?

A válaszok, amiket erre kapunk, újfent többnyire keveset mondó közhelyek - a narratíva mindazonáltal kimond egy nagyon fontos igazságot: ha nyerni akarsz, küzdj a saját szabályaid szerint, önnön erősségeidet akár tisztességtelen eszközökkel is a másikra kényszerítve, ha szükséges. A szabályok megszegése persze általában azt is jelenti, hogy lőttek a civilizált együtt, illetve egymás mellett élésnek.

Amikor végképp eldurvul a helyzet, csak John Wick (Keanu Reeves) bevetése jelenthet megoldást - vagy mégsem?

A megvilágosodás pillanatából viszont sajnos kiábrándít bennünket az álszent hollywoodi képzavar folytatódása, melynek aktuális mélypontja alighanem az, amikor egy szláv akcentussal beszélő fekete nő regél a szláv mitológiáról. A Ruska Roma ugyanis valójában egy oroszajkú romákból álló közösség, mely a franchise világában egy bérgyilkosokból álló bűnszervezet, ami a balettáncosok színházának álcája mögött bujkál.

A történet szerint szintén az Igazgató egyik tanítványaként felnőtt John Wick szerepe ugyan több a filmben egy sima cameo-nál, ám azt kell mondjam, hogy a cselekmény tekintetében minimális értelme van a jelenlétének. Itt minden bizonnyal a karakter és a címszereplő közötti empátia érzékeltetése volt a cél, de ezt sem sikerült igazán meggyőző módon prezentálni.

S bár a narratívának néha sikerül érzelmi húrokat is megpengetnie, ettől eltekintve többnyire egy hidegvérű akciómozival van dolgunk. Egynek elmegy, de az átlagnéző valószínűleg remekül meglett volna nélküle - aki viszont netán rajongója a szériának, az biztos örülni fog neki, hogy már tervben van a Balerina történetének folytatása.

Balerina előzetes