Az Illinois-i Ray Kroc (Michael Keaton) egy betanult szöveggel házaló, átlagosnak tűnő utazóügynökként járja az országot, mielőtt megismerkedik az egyedi működésű hamburgerezőt üzemeltető McDonald fivérekkel, Dick-kel (Nick Offerman) és Mac-kel (John Carroll Lynch). A kezdeti rácsodálkozást követően Kroc hamar felismeri a lehetőséget a forradalmi újítás mögött, melynek lényege a vevők szinte azonnali kiszolgálása a jól kitalált és bejáratott munkarendnek, illetve a szigorú előírásoknak köszönhetően.

Az üzleti sikerre mindennél jobban vágyó férfi mindent egy lapra feltéve – felesége, a jóhiszemű Ethel (Laura Dern) tudtán kívül – jelzáloghitelt vesz fel saját otthonára, és a fivéreket meggyőzve betársul a rendkívül ígéretes vállalkozásba. A megfelelő emberek hatékony felkutatása és alkalmazása révén azután Kroc egyre inkább a saját kezébe veszi a dolgok irányítását, míg végül McDonaldék kifogásai ellenére néhány év leforgása alatt milliárdos üzletté és a világ egyik legismertebb márkájává fejleszti a nevükkel fémjelzett vállalatot.

A történet középpontjában Ray Kroc karaktere áll, az ő szemszögéből nézve járjuk végig az utat, ahogyan a motivációs anyagokat hallgató, kisstílű ügynök fokozatosan küzdi fel magát a világ egyik legnagyobb cégének vezérévé. Annak is tanúi lehetünk, ahogyan Kroc a termék minőségét feladva meghonosítja a mennyiségi terjeszkedés gyakorlatát a vállalatnál, ami ma már jóformán minden nagyobb cégről elmondható – legalábbis ami a dolog kézzelfogható részét illeti.
A film bemutatja a főszereplő kálváriáját, ahogy csillapíthatatlan üzleti ambíciói fokozatosan tönkreteszik magán- és házaséletét. Klasszikus értelemben vett jellemfejlődésről mégsem beszélhetünk, hiszen Kroc – aki lényegében sokkal inkább negatív hősnek, azaz antagonistának tekinthető protagonista helyett – végül nem nyeri el a fiktív történetektől megszokott, „méltó” büntetését, ahogy a lezárás során hirtelen megvilágosodására sem számíthatunk.

Helyette, a valóságban történteknek megfelelően a tényleges alapító McDonald fivéreknek kell elszenvedniük a negatív következményeket, az azokkal járó erkölcsi megsemmisüléssel együtt – azaz itt nincs igazi happy end, már ha az antagonista és a kitartás diadalát nem tekintjük annak. Az alapító legfontosabb üzenete azonban nem ez, hanem azon tulajdonsága, hogy lényegében lerántja a leplet az amerikai álom eszményéről, elénk tárva annak valós természetét, mely nem más, mint a zsigeri opportunizmus.
Ahogy a Keaton – akinek alighanem ez a legjobb alakítása a Birdman óta – által életre keltett főszereplő narrációjából is megtudjuk, a siker titka valójában nem tehetség vagy tudás kérdése. A lehetőség mindenki számára adott, azonban azzal csupán azok tudnak élni, akik kellően kitartók és gátlástalanul opportunisták, hiszen „az üzlet háború”, melyben „ember embernek farkasa”.

Az üzleti életben tehát nincs pardon, a tisztességes vállalkozóknak hosszú távon nincs jövője, lévén a vadkapitalizmus nem tolerálja azokat, akik nem hajlandók minden eszközt bevetni és akár másokat is eltiporni a siker érdekében.

Noha e mondanivaló nagyon is világos és kézzelfogható, ezt leszámítva a narratíva pusztán annyit tesz, hogy tényszerűen felvázolja előttünk az eseményeket, melyek értelmezése nagyrészt már a néző feladata – vagyis azt, hogy a látottak mennyire összeegyeztethetők a civilizációval, illetve a civilizáltságnak a fogalmával, azt mindenki eldönthetni saját magának.
A hollywoodi giccs és kommersz mellőzése – a minőséget és a hitelességet tekintve legalábbis – jót tesz a produkciónak, még ha így alapvetően meg is fosztja magát a populárisabb filmek által élvezett előnyöktől. A film talán egyetlen gyengéje, hogy az elbeszélés módja lehetett volna feszesebb és érdekfeszítőbb a túlságosan hosszúra nyúlt és körülményes expozíció helyett.

Az alapító lassúsága és tökéletlensége ellenére azonban egy nagyon tanulságos és elgondolkodtató mozi, ezért mindenkinek ajánlott, aki kedveli a hasonló életrajzi filmeket, illetve aki szeret a korunkat meghatározó események színfalai mögé pillantani.