Ave, Cézár! filmkritika

A cselekmény egy Ben Hur-ra hajazó, nagyköltségvetésű történelmi eposz forgatása körül forog, melynek sztárja a kissé öregedő, ám még mindig sármos moziikon, Baird Whitlock (George Clooney). Amikor Whitlock váratlanul eltűnik, a Capitol Studios tapasztalt ügyvezető-megoldóemberére, Eddie Mannix-re (Josh Brolin) hárul a feladat, hogy mihamarabb előkerítse, mielőtt még annak a produkció és a stúdió látná kárát.

Igen ám, csakhogy Mannix-nek közben egyéb, égető problémákat is el kell rendeznie, mint amilyen például az elvált csillagocska, DeeAnna Moran (Scarlett Johansson) terhessége, a brit sztárrendező, Laurence Laurentz (Ralph Fiennes) problémázása a suttyó kaszkadőrszínész Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) drámai szerepben való instruálásával, vagy éppen a levakarhatatlan pletykarovat-vezető Thora Thacker (Tilda Swinton) fenyegetőzése egy kínos régi üggyel kapcsolatos botrány kirobbantásával.

Ha mindez nem volna elég, a stúdiót százezer dollárral zsarolja egy titokzatos csoport, ami alapvetően szembehelyezkedik az egész álomgyári sőt politikai rendszerrel. Miközben a szálak egyre tovább bonyolódnak, a drága megaprodukció forgatása egy helyben áll, és Mannix-et még a jónevű Lockheed cég is ekkor találja meg visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatával egy legalább olyan jól jövedelmező, ám sokkal nyugisabb állással kapcsolatban...

Eddie Mannix (Josh Brolin) mindig tudja, mit kell mondania...

A Coen fivérek filmjére sokmindent lehet mondani, de azzal most sem vádolhatjuk őket, hogy nincs stílusuk. Az autentikus díszleteknek, illetve a korabeli szokásokat és filmkészítési technikákat felidéző megoldásoknak köszönhetően valóban szinte egy ötvenes évekbeli forgatás helyszínén érezhetjük magunkat. A véget nem érő monológok és táncjelenetek pluszban rásegítenek erre az érzésre - még akkor is, ha egyéb funkcióval nem feltétlenül rendelkeznek.

A viszonylag minimalista expozíció ellenére teljességgel átjön a narratívából, hogy akkoriban a legfelkapottabb színészek szerződése kvázi örökre szólt, nem hagyhatták ott csak úgy a stúdiójukat, ezért azok igyekeztek a lehető legjobban gondoskodni róluk - valahogy úgy, mint a klasszikus maffiákon belüli felállásban. Tény, hogy a kedvező imázs fenntartása ugyanolyan fontos volt Hollywoodban, így a házasságon kívüli terhesség és az iszákos, nőcsábász sztárszínész megzabolázása legalább annyira szerves részét képezte egy Mannix-féle mindenes munkájának, mint a folytan kíváncsiskodó és áskálódó sajtóval való kapcsolattartás.

...de még őt is ki lehet hozni a sodrából

A Josh Brolin által profi módon életre keltett Eddie Mannix egyébiránt valós személy volt, akit Coenék az alkotói szabadság jegyében természetesen néhány olyan tulajdonsággal is felruháztak, melyek kihangsúlyozzák az átlagot meghaladó problémamegoldó képességét. Brolin kifinomult alakítása révén a néző számára is egyértelművé válik, hogy bár a megoldóember pozíciója néha ugyan stresszes tud lenni, a fiktív Mannix-nek azonban a kisujjában van a szakma, s valójában lételemként szolgál számára az ezzel járó állandó pörgés és izgalom.

Az Ave, Cézár ugyanakkor nem lehetne teljes a többi közkedvelt színész részvétele és hozzájárulása nélkül, akiket az író-rendező páros remek érzékkel választott ki az adott szerepekre. Aki csak kicsit is ismeri előéletüket és eddigi munkásságukat, alighanem kiválóan szórakozik majd azon, hogy George Clooney-t római katonatisztet alakító, hiú és kényeskedő mozisztárként, Ralph Fiennes-t szőrszálhasogató brit filmrendezőként, Scarlett Johansson-t szűzies sellőlányként, Channing Tatum-ot pedig ének- és táncvirtuózként láthatja viszont a mozivásznon.

DeeAnna Moran (Scarlett Johansson) mint a kis (szexi) hableány

A fentiek alapján úgy tűnhet, a filmben inkább karikatúrákkal találkozunk valódi karakterek helyett - ami részben igaz is -, mindazonáltal a legtöbb szereplőnek van egy másik oldala is, ami egyfajta sarkított betekintést nyújt a kulisszák mögé. Az új felfedezett Alden Ehrenreich tájszólásos színészpalántája például egy egyszerű lélek meglátásain keresztül mutatja be számunkra a rendszer működését, ami nem mellesleg számos derültséget okozó pillanatot eredményez.

A forgatókönyvet elsősorban az általam is preferált intellektuális humor jellemzi, ami jópár ütős geggel és néhány emlékezetes jelenettel is szolgál az arra fogékony néző számára.

Laurence Laurentz (Ralph Fiennes) hiába mondani, Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) nem érteni

A teljes kép azonban korántsem annyira egyértelmű, mert az ugyan világos, hogy a hollywoodi stúdiórendszer megemlékezéssel átitatott kritikájával van dolgunk, ám az már kevésbé, hogy Coenék hová akartak eljutni a narratívával. Noha a sztorinak van eleje, közepe és vége is, az egyes jelenetek nem egyszer öncélúnak tűnnek, és akármilyen szellemesek, nemigen vezetnek sehová, ráadásul a kommunista szál is kissé elnagyoltra és homályosra sikeredett.

A film nézése közben az embernek néha olyan érzése támad, hogy az alkotók csak nosztalgiázni akartak vagy viccet kívántak csinálni egy-egy jellemző korabeli szokásból vagy momentumból, akár szükség volt az adott jelenetre, akár nem - de a kohézió hiányára szintén ráerősít, hogy a főbb szereplők útjai az egész cselekmény során alig keresztezik egymást.

G.I. Joe helyett: Burt Gurney (Channing Tatum) és matróztársai akcióban

Bizonyos szempontból tehát kár azért a kihagyott lehetőségért, hogy Coenéknek nem sikerült ütősebb kritikát összehozniuk Hollywood működésének kifigurázására, mivel az ötletben igencsak nagy volt a potenciál. Összességében mégis azt kell mondjam, hogy a maga módján az Ave, Cézár egy rendkívül szórakoztató produkció, mely leginkább a filmrajongóknak és a napjainkban egyre ritkább intellektuális humor kedvelőinek ajánlható. Ők minden bizonnyal akkor is remekül fogják magukat érezni a film teljes játékideje alatt, ha néhány momentum kivételével hamar elfelejtik az alkotás többi részét.

Ave, Cézár! előzetes