Némileg meglepő módon e mozi a Démonok között univerzum részét képezi, mely a valóságban is élt Ed és Lorraine Warren paranormális kutatók kísértetekkel kapcsolatos történeteivel foglalkozik. Noha A gyászoló asszony átka ugyanúgy csupán egyfajta spin-offnak, háttérként szolgáló mellékszálnak tekinthető, mint az Annabelle-filmek vagy Az apáca, nyilvánvaló tény, hogy a franchise-építés már a horror műfaját is utolérte. Ugyanakkor kérdéses, hogy az ilyen és hasonló „epizódok” vajon tényleg hozzátesznek-e bármit a fősodorhoz, vagy inkább csak annak sikerét igyekeznek meglovagolni.

A gyászoló asszony átka az 1970-es évek Los Angelesében játszódik, ahol a gyermekeit egyedül nevelő szociális munkás, Anna Garcia (Linda Cardellini) egy nap különös esettel találja szemben magát. Egyik régi védence, Patricia Alvarez (Patricia Velasquez) megszállottan óvja gyermekeit a külvilágtól, miközben testükön bántalmazás nyomai láthatók.

Bár Anna nem hisz a Patricia által felemlegetett szellemekben, hamarosan kénytelen átértékelni elképzeléseit, mivel saját fián, Chrisen (Roman Christou) és lányán, Samanthán (Jaynee-Lynne Kinchen) szintén hasonló jelek mutatkoznak.

Amikor a két rémült gyerek után már anyjuk is rémisztő természetfeletti jelenségeket tapasztal az otthonukban, az aggódó nő egy pap, Perez atya (Tony Amendola) és egy sámán, Rafael Olvera (Raymond Cruz) segítségét kéri. Ha azonban La Llorona egyszer kiszemelt valakit magának, azt nem ereszti el egykönnyen…
A hithez kapcsolódó horrorfilmek elsősorban azokra gyakorolhatnak erőteljes hatást, akik eleve képesek azonosulni a látottakkal, a démonok, gonosz szellemek és egyéb, rontást hozó, túlvilági lények létezésével. Amennyiben nem ez a helyzet, úgy a narratívának igencsak meggyőzőnek kell lennie ahhoz, hogy egy magamfajta „észlényben” sikerüljön elérnie a kétkedés felfüggesztését – talán ezért is van az, hogy a horrorokkal szemben annyira válogatós vagyok.

A mögöttes gondolati-pszichikai vonatkozás (lásd Kedvencek temetője) vagy mondjuk az ismeretlentől való, zsigeri félelem (lásd A nyolcadik utas: a Halál) megléte – tehát valamiféle plusz tartalom – például ezért fontos számomra e műfaj esetében.

Az előbbi bizonyos formában, az elmúlás és a túlvilág egyfajta interpretációjában adott lenne La Llorona esetében is, amennyiben az alkotók oly módon tálalnák elénk annak legendáját, hogy egy idő után már a hit feltétlen hiánya sem jelentene akadályt a látottak befogadásában.
A legkézenfekvőbb példa erre alighanem a klasszikus Ördögűző, de a közelmúltban többek között a Sam Raimi-féle Pokolba taszítva is sikeresen vonta be a nézőt lényegében hiedelmeken és babonákon alapuló cselekményébe. A gyászoló asszony átka azonban ehelyett a hatásvadászat útját követi: a film sajnos nem igazán a tartalomra, hanem inkább az ijesztgetésre lett kihegyezve.

Maga a hangulatfokozás egy ideig még elmegy, ám a legfeszültebb pillanatokban be-bedobott egysorosok nem tesznek jót neki. Ám nem csupán a műfaji elemek vegyítése nincs kellőképpen kiegyensúlyozva, egy-két ellentmondásos, kidolgozatlannak ható karakter is ront az összképen.

Linda Cardellini és a gyerekszínészek meggyőző alakítása önmagában nem elég a megváltáshoz, főleg ha emellett életszerűtlen helyzetek és reakciók, illetve (még egy természetfeletti horrorhoz képest is) logikátlan fordulatok követik egymást.
Alapvetően hiába komoly a hangvétel, ha ezek az alkalmi, oda nem illő poénkodással karöltve lerombolják a misztikumot és a hihetőséget, ami ráadásul a vékonyka tartalmi mélység miatt sem áll túl szilárd lábakon. Így viszont a produkció időnként már-már paródiába hajlik, de egészét tekintve sem igazán tudja eldönteni, mi is akar lenni igazán.

Kár érte, mert a sztoriból jóval többet is ki lehetett volna hozni, csak egy erősebb forgatókönyv és egy tapasztaltabb direktor kellett volna hozzá. Úgy tűnik, az újonc rendezőnek, Michael Chavesnek még van mit tanulnia, ha szeretné sikeresen letenni a névjegyét ebben az egyébként már igencsak elcsépeltté vált műfajban, és a jövőben esetleg érdemben kívánja bővíteni a Démonok között univerzumát.

A gyászoló asszony átka agytekervényeink és lelkünk megdolgoztatása helyett inkább csak szívverésünk és egyéb testi funkcióink felpörgetésére törekszik.