Néhány álmatlan éjszaka gyötört az elmúlt időszakban, hiszen belevágtam az eddigi, számomra legfontosabb és legterjedelmesebb cikk megírásába. Nem keveset tépelődtem azon, hogy miként is közelítsek a játék irányába, hiszen nem egy mindennapi produktumról van szó. A tesztalanyomat illik annál komolyabban venni, mint egyesek azt itthon tették korábban. Nagy volt rajtam a teher, amit most már lassacskán kezdek ledobni magamról.
A Yakuza 2 tesztet többen is vártátok már, én könnyelműen beígértem, majd bestresszeltem, amikor belevágtam. Van róla kialakult szilárd véleményem, még akkor is, ha az esetleg némileg ellentmond a magyar szaksajtó más képviselőinek véleményével. Nem tudok a Yakuza 2-re pusztán játékként tekinteni, mert az erősen degradálná az értékét. Nem tudom, hogy a végeredmény elnyeri-e majd a tetszéseteket, gondolom ez a dilemma nem csak engem nyomaszt, hanem minden, valamire is érdemes játéktesztelő kollégámat eléri időnként. Más kérdés, hogy ezt beismerik-e nyílt fórumokon, vagy inkább a vérprofiság álarca mögé bújnak, akik látszólag mindent csuklóból kanyarintanak.
Néhány napon belül tehát már belevághattok egy nem kurta olvasmány átnyálazásába, amely virtuális tollam, digitális tintájának szemmel látható eredménye lesz. Hogy miként fogadjátok? Nos, nem mondom, hogy nincs bennem egy drukk, majd befosok, hogy túllegyek a megjelenésen. Birkozom még egy kicsit az érzéssel, aztán magam mögött hagyom, mert drága a nyugtató és nem szeretnék rákattanni. Szereted Japánt? Érdekel a kultúrájuk? Megfogott a kegyetlen alvilág varázsa, akkor tartsatok velem, hamarosan alábukunk. "Aki rendes, velem jöhet!"
