Halihó mindenkinek,ez egy igazából nem igazi blog,ami így azért nem igaz,de igaz hogy valamit kell írnom a képem alá.Újabban,nem sűrűn,de szokásom lett hogy ha nem tudok valamit leírni mert annyira komplex és leírhatatlan,akkor próbálom egy képpel érzékeltetni-megértetni mik zajlanak lelkem setét zugaiban...Nem mintha valakit is érdekelne,de az meg engem nem érdekel,hogy én kit érdeklek,és kit nem...:D Na,aztán rájövök,hogy nem elég egy zajos és silány minőségű kép,nem menekülök meg az írástól.Már csak egy lépésre vagyok a video-blog készítéstől.
:D
Az nem lesz.
Tehát marad az immár képes-írásos romhalmaz amit unalmamban,vagy valamiféle pótcselekvés gyanánt elkövetek átmeneti elmezavarra hivatkozva...
Címet próbálok neki adni,de az vagy túl rövid,vagy túl obszcén és közönséges lenne.Ezért úgy döntöttem,a blog szöveges része lesz csak,igazi cím nélkül(egy munkacím azért lesz).
Ez a blog azért már erősen feszegeti a józan ész határait,de szerintem a világ sem őrültebb nálam,ergo,símán belefér ez is.Az emberiség túlélt ennél nagyobb traumákat is...:D
Szerintem a legtalálóbb cím a WTF lenne,de annál sokkal több ez.Benne van 35 évnyi öröm,kudarc,siker,és bukás.
Ahogyan próbálom megfejteni-dekódolni saját magam,nézem a képem,és minél tovább nézem,annál kevesebbet látok,minél többet kellene írnom,annál kevesebb dolog jut eszembe.Jó magam sem tudom eldönteni hogy egy győztest,vagy egy vesztest látok-e...Lehetek egyszerre mindkettő? Ha egy olyan világban élek ahol az erősebbek-győztesek mondják meg mi a jó,és a rossz,miben higyjek,és hogyan éljek normális életet,akkor ezen a képen egy büdös nagy vesztest láthattok premier-plánban.Ha viszont egy olyan világban élek,ahol a teremtés-értelem,és szeretet az úr,és minden egyes pillanatot ezek a dolgok irányítanak,akkor is egy büdös nagy vesztes vagyok,mert ha ebben a világban akarok létezni,le kell győznöm saját magam,ezzel győztessé válva zuhanok azonnal vissza a győztesek-vesztesek világába,amit rühellek,és nehezen viselek...
Mi emberek valóban meg tudjuk magunkat váltani?
Valóban gyenge az aki nem tudja magát legyőzni?
Mit nyer aki legyőzi magát?
Vagy nem is kell mert nem ez a valódi célunk az emberi formánkban,és az összes rossz,és helytelen dolog iránti vonzalmunk,csak egy megértési-fejlődési folyamat szükséges velejárója?
Vagy eredendően bűnösök,és gonoszak vagyunk,és ez a hely a pokol ahol állandó kétségek között vergődve kell élnünk minden nap,nem tudva mit hoz a holnap?
Csak nekem jár néha az agyam ilyen baromságokon?
Másoknak mit mondhat ez a kép rólam amit én nem látok?
(már azon kívül hogy vizsgáltassam meg magam egy elmeorvossal :D )
Kellemes emésztést,és szép álmokat.
Tisztelettel:
Raiden
És az ilyen,és ehhez hasonló dolgok kb 10 éves korom óta érdekelnek,tehát nem vagyok befordulva sem,habár mostanában kicsit összegyűltek dolgok nekem is,de elég jól birom a strapát.
Azért kösz az aggódásért.
