
Stev elhagyatottan állt az üvöltő zene orkánjában.
– Balfasz vagy, el se kellet volna jönnöd.. ? morogta magának.
Ekkor valaki megragadta a kezét. Oda nézett. Egy igencsak dögös csaj vigyorgott rá.
– Gyere, végre megtaláltalak!

Stev fel se fogta, mi történik vele, de már a színpad felé mentek.
Ekkor eszébe jutott:
?Találd meg a ?párod?, és ha vállaljátok a csókot a színpadon??
– Öhhhh na nee!- morogta. Kissé ellenkezett. A csaj ránézett:
– Na, ne izélj már?
Már ott is voltak a tömeg előtt, a csaj ránézett, szemében üresség..
Stev megfogta a derekát, ekkor a csaj megragadta a tarkóját mind a két kezével és nekiesett.
A csók kemény volt és fullasztó. Stev nyelve elkeseredetten küzdött az agresszív behatoló ellen. bár közben élvezte a dolgot. A zsivaj és a konferanszié hangja elmosódott.
A csóknak vége szakadt. A lány ránézett egész közelről, a haja eltakarta az arcukat a kíváncsi szemek elől.
Halkan suttogta:
– Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz ? ? majd hátrébb lépett.
Ekkor az izgága buli szervizes jampec oda lépett hozzájuk.
– Íme, az első bátor páros, a jutalom: egy üveg Pezsgő..
Azzal Stev markába nyomta a pezsgőt, majd a zene újra feldübörgött.
Stev bódultan ment a lány után aki, amint leértek a színpadról, hátrafordult..
– A pezsgőt megtarthatod., az én fiúkám úgyis nagyobbat vállalt. Nyertem a fogadást! Köszike! ? azzal elviharzott a távolabb integető és hujjogató banda felé.
Stev megigazította a szemüvegét és lesújtva oda oldalgott egy üres székhez.
A pezsgő pukkanását senki sem hallotta.
?

Stev egyedül ült a pezsgője csaknem elfogyott. Egy árnyat látott.
– Steven? Rosszul vagy?
– Neem köszi?
Apró kéz érintését érezte magán felnézett, szeme lassan fókuszra állt
Isabelle ült mellette, de mégsem ő volt. A máskor kissé összevissza hajú szemüveges lányka, aki szürke egérke volt csupán, egészen máshogy festett.
Szemüvegét kontaktlencsére cserélte, haja egyenesen és ébenfeketén csillogva hullott vállára, arcán ízléses smink pihent.
– Isa?
– Igen, Stev ??
– Gyönyörű vagy ?
– Te meg részeg. ? mosolygott rá a lány. ? Tömeget lehetne oszlatni a leheleteddel. Na, gyere, menjünk ki levegőzni.
Azzal Stev karját erősen megmarkolva felsegítette a fiút. Stev kezéből kicsúszott a pezsgős üveg és felborult az asztalon. Az édes nedű kifolyt.
– A fen..- kezdte Stev
– Hagyd csak,, ez már úgysem érdekel senkit. ? mondta Isabelle, és tovább indultak a táncoló tömegen át.
– Egy a lényeg NE engedd el a kezem ? kiáltotta Isa Stevenek
Steve-ben ekkor tudatosult, hogy az ujjaik összekulcsolódtak.
– Megyünk? De hova? Megint a színpad..? ? villant az agyába Stev -ek. Azt már nem! Megtorpant. A leány visszafurakodott hozzá..
– Mi a baj?
– Nem? nem megyek a színpadra..
Isabelle egészen közel állt hozzá
– Jajj dehogy megyünk a színpadra. ? mondta ? Kimegyünk levegőzni. Totál kész vagy.
– Jahh okés? ? nyögte Stev
Megint mentek, Stev félálomban követte a leányt ?csak a kezem el ne engedd? kántálta a tudatalattija, és nem engedte el, pedig a magán kívül lévő tömeg ide-oda sodorta őket.
És akkor csend lett.
Stev hajába csípős szél kapott.
Agya felfrissült.
Kinn voltak a klub előtt.
– Gyere.. ? halotta Isabelle hangját. Ülj le ide! Jobban vagy? – kérdezte a lány.
– Igen
– Jó ez a friss levegő.
– Az bizony.
– Bent már meg lehet fulladni.. – mondta a lány. Stev felállt. A lány felpattant.
– Mi a baj??
– Semmi, semmi, csak így jobb egy kicsit ? mondta Stev.
– Jah oké.- lépett közelebb a lány, de megbotlott.
>DUFF<
Hallatszott, ahogy nekiesett Stevnek, akinek minden önfegyelmére és a maradék józanságára szükség volt., hogy ne essenek el.
– A szél csodákra képes?- gondolta magában.
Tisztán látott és már nem is szédült.
Isabelle reflexből átölelte, majd mintha megrémült volna. Szabadulni igyekezett de Stev félig bambán félig tudatosan magához bilincselte karjaival.
Isabele felnézett rá..
– A színpad? szörnyű volt sajnálom. Az ilyen ribancokat kerülni kell.
Isa szájából furcsán hangzottak ezek a kemény szavak.
– Engedd meg? hadd? enyhítsek? a fájdalmon..
Nézett fel rá elpirulva fénylő szemmel a lány.
Majd óvatosan megcsókolta.
Stev visszacsókolta.

A szél forrón ölelte körbe őket.
angryknight
12 éve, 5 hónapja és 2 heteaz első kép csak nálam nincsen ?
marco
12 éve, 5 hónapja és 2 heteNem. Ez a blog nagyon meg lett kavarva. Javítom…………..(geek)
totyak
12 éve, 5 hónapja és 2 heteNagyon tetszik az írás, akár egy egész könyvet is kiadhatnál egy kerek történettel.
5t3v3nk3
12 éve, 5 hónapja és 2 heteDrága a kiadatás…😄
totyak
12 éve, 5 hónapja és 2 heteEzért kell keresni egy kiadót, aki finanszíroz. Tudom, a mai világban nyilván nem könnyű ilyet találni, de te tényleg jól írsz, érdemes lenne próbálkoznod.