Óvakodj a Tövisek Hercegétől? Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére. Tizenöt évesen király akar lenni?
Mark Lawrence: Tövisek hercege
Anglia válasza a Trónok harcára. Ez volt az első infó amit hallottam erről a könyvről. Trónok harcát nem olvastam, ezért azt nem tudom megmondani melyik a jobb, de előbb-utóbb arra a sorozatra is sort fogok keríteni, mivel nagyon szeretem a fantasyt.
Amikor a kezembe vettem a Tövisek hercegét három gondolat merült fel bennem:
Jobb lesz, mint Brent Weeks?
Zavarni fog a szépirodalmi stílus és a trágár beszéd?
Zavarni fog, hogy a főhős csak 13-14 éves?
Elsőre igen a válasz, többire meg nem. :)
Sorozat legnagyobb erőssége Jorg a főszereplő. 9 évesen kénytelen tehetetlenül végignézni, hogy anyját megerőszakolják, majd öccsével együtt brutálisan meggyilkolják. Jorg karaktere engem a Suikodenes Luca Blightra emlékeztet. Lucát 9 éves korában hasonló szörnyűségek érték. Ettől kezdve Jorghoz hasonlóan ő is egyre kegyetlenebb lett és csak a bosszúra tudott gondolni. Igen, Jorg nem egy pozitív hős, ő egy kíméletlen rohadék, egy könyörtelen szörnyeteg, gonosz, ravasz, romlott, önző, lop, csal, hazudik, gátlástalanul gyilkol. Ártatlan arcú pszichopata, érzéketlen gyilkoló gép, maga az ördög. Terve érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza. Kihasznál másokat, társait bábukként kezeli, számára a világ egy sakkjátszma. Remélem sosem lesz belőle jófiú, őt utálni a legjobb.
Jorggal ellentétben a többi szereplő sajnos felszínesen van ábrázolva, kidolgozatlanok, nem lehet velük együtt érezni. Bízok Lawrenceben, hogy a folytatásban a mellékszereplőkre is nagyobb hangsúlyt fog fektetni. Szeretném jobban megismerni Makint és Katherinet is.
Könyv nem egy hagyományos fantasy. Amikor szóba kerül Eukleidész, Platón, Shakespeare egyből rá lehet jönni, hogy a történet a mi világunkban játszódik. Világégés után 1100 évvel, ahol újra középkori szintű Földön él az emberiség. A világ a Xenogearst juttatta az eszembe, ott is középkori hangulat volt először a jellemző, de aztán sorra kerültek elő a rég elfelejtett technológiák.
Két idősík, szellemek, boszorkányok, nekromanták, élőhalottak, mutánsok, mesterséges intelligencia, cselszövések, brutális jelenetek, egy disztópikus dark fantasy. Ez a Tövisek hercege. Egyedi, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek.
10/7
Mark Lawrence: Tövisek királya
Nagyon vártam a megjelenés napját. Amikor meghozta a postás és a kezembe vettem a könyvet, percekig gyönyörködtem benne, annyira jó ránézni. Aznap este bele is vetettem magam a történetbe, de sajnos nem tudtam olyan gyorsan haladni vele, ahogy szerettem volna. Nehezen tudtam ráhangolódni. Állatkínzásos rész után egy napig pihentettem is az olvasást.
Nehéz kezdet után viszont egy nap azt vettem észre, hogy le sem tudom tenni a könyvet. Tele van váratlan, sokkoló fordulatokkal. E jelenetek annyira letaglóztak, megleptek, megdöbbentettek, hogy sokszor szóhoz sem jutottam. Egyikre sem számítottam előre. Könyv hatása alá kerültem teljesen.
A sorozat Xenogears szerű posztapokaliptikus világát egyre jobban imádom. Újabb tárgyak kerültek elő, amik átvészelték a pusztítást, egyre több információ derült ki az Építők világáról, az 1000 évvel ezelőtt történt katasztrófáról. Úgy szeretnék egyszer egy olyan részt, ami közvetlenül a katasztrófa előtt, majd után játszódik.
A fejezetek elején található karakter ismertetőket is szerettem, ezek által még jobban meglehet ismerni a szereplőket, még jobban meglehet kedvelni őket.
Szerettem az idősíkok váltakozását is. Egyik cselekményszál Jorg menyegzőjének a napja. 18 éves Jorg feleségül veszi a 12 éves Mianát, majd maroknyi katonájával felveszi a harcot Nyíl hercegének húszezres seregével. Másik cselekményszál négy évvel korábbra repít vissza. Jorg három hónapja uralkodik királyként, majd egy nap úgy dönt megint ideje útnak indulni. Újabb területeket szeretne felfedezni és szövetségeseket akar gyűjteni. Van egy harmadik cselekményszál is, ami egy rejtélyes rézládikához kapcsolódik. Mindig izgatottan vártam, hogy újabbnál újabb infó birtokába jussak, de a láda titkára csak apránként derült fény.
Első kötet számomra Jorg karaktere miatt volt érdekes. Egy szociopata kis rohadék volt, akit nagyon lehetett gyűlölni. Akkor azt szerettem volna, hogy felnőtt korára egy még kegyetlenebb szörnyeteggé váljon. Most viszont már másképp gondolom. Jorg sokkal szerethetőbb úgy, hogy neki is van emberi oldala, képes érzésekre, sebezhető, nem velejéig gonosz. De megnyugtatok mindenkit, attól, hogy Jorg felnőtt, érettebb lett, nem lett belőle jófiú. Ő nem szent és szerintem soha nem is lesz az. Továbbra is önző, aljas, gátlástalan, szadista, aki a célja eléréséért bármire képes.
Jorg egy olyan apa mellett, mint Olidan nem csoda, hogy érzéketlenné vált. Apja arra nevelte, hogy a szeretet gyengeség és egy gyenge ember soha nem nyerhet. Egyedül viszont senki sem győzhet, senki nem legyőzhetetlen és ezt Jorgnak is be kell látnia. Jorgnak szembe kell néznie korábbi tettei következményeivel is, gyengeségeivel, ezért elkerülhetetlen, hogy változzon. Ez a változás aprólékosan kidolgozott, nem egyik percről a másikra történik.
?Miből van, macskákból? -kérdeztem. ? Jó sok kelhetett hozzá.
-Cobolyprém. ? összepréselte az ajkát. ? Coboly és aranyfonál. A gróf?- Elharapta a szót.
-Renar gróf is ebben nősült, mi? Hát, ha annak a mocsoknak jó volt, akkor nekem is jó lesz. ?
?Ez is olyan eset lesz, amikor az utolsó pillanatig úgy csinálsz, mintha semmiféle terved nem volna? ? kérdezte Makin. ? Hogy aztán a végén kiderüljön, tényleg nincs??
Első kötetből hiányoltam a humort és a szereplők többségét jellemtelennek éreztem. 2. rész viszont e téren sem okozott csalódást. Jorg és Makin többször is megcsillogtatta fanyar és szarkasztikus humorát és a mellékszereplők többségét is nagyon jól megismerhettem.
?Makin elbűvöli az embereket. Fél órát se tölt a társaságukban, és máris kedvelik. Semmi különöset nem kell csinálnia. Nincs benne semmi trükk, még csak nem is erőlteti meg magát. Ha egyáltalán csinál valamit, az mindig más, de az eredmény ugyanaz. Született gyilkos, érzéketlen ember, rossz társaságban rossz dolgokat művel, de alig telik el fél óra, máris azt kívánod, hogy a barátja lehess.?
Ez a részlet nagyon igaz, mivel Makint nagyon hamar a szívembe zártam, ő érte izgulok mindig a legjobban, nem szeretném, hogy ő is meghaljon.
Miana nagy meglepetés a számomra. Azt hittem, hogy ő egy hisztis kislány lesz, de nagyon nem az. Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a kapcsolata Jorggal.
Orrin és Egan a példája annak, hogy ha egy szereplő fekete, vagy fehér, akkor már nem is olyan érdekes. Orrin tökéletes, becsületes, nagylelkű, igazságos, békére törekszik. Egan született gyilkos, gonosz, nulla pozitív tulajdonsággal. Egant gyűlöltem, úgy, mint Olidant és Sageoust, mindnyájuknak szörnyű véget kívántam. Ők olyan karakterek, akik nem érdemlik meg, hogy kesztyűs kézzel bánjanak velük. Orrint szerettem, hisz a jó embereket csak szeretni lehet. Drukkoltam is neki, hisz ő a legmegfelelőbb a császári címre, mindenki boldogan élne az uralkodása alatt.
Katherine is meglepetést okozott nekem. Azt hittem ő egy alázatos, átlagos lány, de naplóját olvasva rájöttem, hogy félre ismertem őt.
Vélemény írás alatt újra olvastam a könyv elejét és nem értem miért volt nehéz ráhangolódnom a történetre. Prológus ráadásul jól fel is kavart, Könyv teljes ismeretében ugyanis teljesen mást jelent az a pár sor, mint először. Nehéz lesz kibírni mire megjelenik a folytatás.
Egy tartalmas, óriási meglepetésekkel teli történet részese lehettem, ami meghatott, sokkolt, megnevettetett, elgondolkodtatott. A Tövisek királya nem hasonlítható más fantasy történethez és pont ebben rejlik a varázsa. Ajánlom mindenkinek ezt is!
10/9
(Azért nem 10, mert egyelőre a Riyria krónikák és az Árnyorgyilkos trilógia nagyobb kedvenc.)
