Kellemes a képekre pillantanom, mert újra és újra felidézi bennem a Yakuza első és második részével töltött óráimat. A játékban a Club Sega játékterem látható, látogatható, a fotón pedig a Sega Joypolis váltja fel, azt hiszem, ez maga a megtestesült menyország a magam fajta számára.

Az utcai shot-ok pedig kénytelenek önamgukért beszélni, mert a mai nap után megszólalnom is nehéz lenne, nem, hogy miséket fogalmaznom. Átnyújtanék inkább egy kis szeretetcsomagot Japánból és mélyen meghajolok Phindol-san előtt, hogy körberohanta nekem a környéket, hogy egy kis nipponi autentikát csempésszen a mindennapjainkba. Legyen ez a felfutója, a Yakuza 2-nek, a cikk megjelenése előtt, utoljára. Fogadjátok szeretettel.

Végül pedig tisztelegjünk egyet, hamisítatlan, nipponi Sakura-val a Japánok kultúrája előtt.