Sajnos viszonylag kevés keleti filmet adnak ki nálunk és néha az európaiakról is megfeledkeznek, miközben futószalagon érkeznek a giccsparádék és már-már fájdalmasan buta alkotások Amerikából. Ezzel nem azt mondom, hogy onnan nincs jó film, de emberek... Mindenféle vackot átvesznek, a sokszor minősíthetetlen B filmek is azonnal elérhetők DVD-n szinkronnal, de sok igazi gyöngyszemnek még egy felirat sem jut hivatalosan.
Azért időnként akad kivétel, ilyen a Harcosok szövetsége is, amit anno nálunk is elérhetővé tettek, habár viszonylag csendben.
Túl sok mindent nem szeretnék elmondani a történetről. A lényeg, hogy a film két főszereplője egy testvérpár, Lee Jin Seok és Lee Jin Tae. Rajtuk keresztül láthatjuk, hogy milyen véres és kegyetlen volt az 1950-ben kitört koreai háború, amelyben észak és dél csapott össze külső országok támogatásával. A politikai okokkal a film egyáltalán nem törődik és nem rejti véka alá sem az északiak, sem déliek által elkövetett kegyetlenségeket, leginkább azzal foglalkozik, hogy miként élték meg az emberek a háborút. Itt nincs győztes oldal...
A film abszolút profi módon lett kivitelezve. A látványba csupán egy-két helyen lehetne belekötni, de az sem rontott az élményen. A tempóval sincs baj, bőven sikerült kitölteni a játékidőt, tehát nincsenek céltalan képsorok és akad benne elég csatajelenet is, utóbbiak pedig egyáltalán nem finomkodnak. A fegyverek okozta sérülések nincsenek elrejtve és komoly test-test elleni harcokat láthatunk, miközben az emberi érzelmek sem kerülnek a háttérbe.
Nem akarom tovább szaporítani a szót, én mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a filmet, mivel egy kiváló háborús dráma lett, ami több díjat is bezsebelt. Megértésével pedig akkor se lenne gond, ha most először hallaná valaki a "korea" szót és szerintem hiba kihagyni...
