Szilícium lélek (Szakadás)

Eszembe jut, hogy barna öves Kun-fu-s voltam anno.




- Kung-fu edzés. - mondom ki halkan, miközben a szöveg feltűnik a szemem előtt.
A szöveget leváltja a adattöltés ikonja majd pár másodperc múlva hihetetlen sok találat ugrik fel, felül egy szűrő: Elmélet, gyakorlat, interaktív edzés.

Kiválasztom az interaktív edzés menüt. Ekkor leszűkül 3 találatra a lista, mind más , számomra ismeretlen nevek gondolom a szerzők, utánuk a címek:

-Mindennapi kung-fu
-Ahogy a kommandósok csinálják
-A harc művészete

Gondolatom még mindig az előző incidens körül forog, így a tudatom kiválasztja a második címet, mielőtt felfoghatnám, mi van.
- Üdvözlöm! A mostani edzés program bemutatja, hogyan kell harcolnia egy igazi kemény arcnak! - hallom a fülemben.
- Jöjjön a kalibráció. Most először is mérjük fel a helységet, járja körbe azt a részt, amit edzés közben kíván használni.

Kíváncsian elindulok, majd a kábel, amiről megfeledkeztem, teljesen megfeszül és kicsúszik a tarkómból. Az érzés olyan mintha egy fecskendővel folyadékot pumpálnának a fejembe. Elszédülök, majd az ijedségtől nagyot kiáltva hasra zuhanok.

Szédülök, nem látok semmit. A pánik elönti az agyamat.
- Segítség!! ? kiabálom rettegve, közben próbálok felállni, de mintha valami nyomná lefelé a fejemet a földre.
- Mi- mi történik velem ? ? mellkas szorító rettegés indul el a gyomromból, halálfélelmem van.
- Se- SEGÍTSEN VALAKI! ? kiabálom, majd agyam kapcsol, és teljes erőmből rácsapok ököllel a földre.

Továbbra sem látok semmit és nem is hallok. Olyan vagyok, mint amilyen egy frissen született állatkölyök lehet. Jó 1 perc múlva, már csak egy darab faként fekszek.

Ekkor fura érzésem támad, mintha emelkednék. Aztán elkezdek látni és hallani. Az éles ingerek miatt megint elszédülök.
- DeLain, hall engem? Hahóó!! ? Jalamayah hajol fölém, mások arcát is kiveszem, ők nem felém néznek, hanem sürgölődnek a szobában, egyikük a fali csatlakozót vizsgálja.
- Igen... hallom... félek... mi történt? ? Érzem, hogy a földön fekszek, a tarkó aljzatba van valami csatlakoztatva. Rájövök, hogy a hátam a nő térdén nyugszik, fejem meg a vállán. Kissé zavarba jövök.
- Megkérdezhetem, hogy mit csinált?! ?kérdezi indulattól fűtött hangon a nő.
- Csak edzeni akartam kicsit..., hogy lenyugodjak. Találtam egy kung-fu programot, és...
- Elfelejtette, hogy nincs magán wireless AR szemüveg?
- Igen... De mi történt?
- Megszakadt az adatátvitel, így az agyi rendszer minden bemeneti jelet lezárt, így az érzékeit is. Nincs egyensúlya, se látása hallása stb. Ilyen esetekre van a nullázó kulcs, ami most be van csatlakoztatva. Fel tud állni? Annyi baj van magával, mint egy gyerekkel!

Kicsit megtaszít, majd hasra fordulok és felállok. Ő a földön ül, tényleg az ölében feküdtem. Közben az egyik technikus odalép mögém és így szól:
- Na, Uram, kapcsolja le a kulcsot.

Ahogy rágondolok, hogy ideje tényleg leállítani azt az izét, kis vibrálás kél a látásomban, és a csávó elveszi a nyakamtól a kezét, majd a kezembe ad egy kicsiny, a régi USB memóriákra hajazó tárgyat.
- Itt ez a szalag, akassza a nyakába vele, és ha ilyen történik, csak dugja be a csatlakozóba, máris rendben lesz. - mondja színtelenül a doktornő, majd a kezembe nyomja a hevedert és rákulcsolja az ujjaimat.
- Amint látom, nem bír magával. Nos, a holnapi felülvizsgálat után elkezdhet edzeni a épület edzőpályáján. Igen ilyenünk is van...! - morran fel Jalamayah, döbbent arcomat nézve.
- Holnap?
- Igen, odakint lassan este lesz. Szerzek magának majd egy órát is. A régi dolgait sajnos nem hozhatjuk el, bizonyos okok miatt. De erről majd később. -hadarja. - Mondom majd később! ? teszi hozzá feszülten, mikor szólásra nyitom a számat.

Azzal sarkon fordul és elindul kifelé. Az egyik utolsó technikus aki a fali panelt állította be, így szól mikor elmegy mellettem.
- Ugye milyen dögös, ha mérges? ? választ se várva tovább lépked, majd kimegy az ajtón, mikor visszafordul, rám vigyorog.

Kövülten állok. Egyre több az akadály. Ha a infó központhoz vagyok csatlakozva, le van korlátozva a mozgásterem. Holnap felülvizsgálat. Utána edzések. Mint egy rohadt kiképzőtábor.

A nyakamba akasztom, a kulcsot majd lefekszek az ágyra. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy valamire készülnek velem. Mondjuk, ez elég nyilvánvaló. De vajon mire akarnak majd használni?

Lehunyom a szemem és meglepően gyorsan elalszok.