Szilícium lélek ( a törénet folytatódik)

Mikor kész vagyok, eszembe jut, hogy az öltözékkel kapcsolatosan sem jutott eszembe semmi plusz információ. Tűnődve veszem, fel az ágyról a kommunikátort majd megpöccintem a gombot és beleszólók.

-Öhm? azt hiszem, kész vagyok.
-Á, Mr. DeLain! Rendben, A kalibrációs orvos csapat máris ott lesz! Addig legyen, szíves várjon türelemmel.

Kalibrációs csapat? ? mormolom magam elé, miután a kommunikátor elhallgat. Miféle beállítások kellenek? Aztán eszembe jutnak a doktornő szavai. Valamiféle robot vagyok?! A régi énem vagyok? Vagy csak egy gép, az egykori Delain emlékeivel és minimális jellemzőivel? Ki vagyok én?

Ám az ilyenkor a józan ész számra természetesnek tekinthető feszültség és izgalom elmarad, és ez a hiány sem vált ki belőlem se haragot se semmiféle érzést.
Az ajtó kinyílik és egy szekrényszerű magától guruló robot érkezik. Mögötte 6 fehér ruhás ember, mind férfiak. Egyikük mindkét karja fényes, felülete hasonló a ruhám anyagához.
Az egy A.R.M azaz Automatizált Rehabilitációs Művégtag, annak is CX346 típusjelű eszköze, nyomul az információ az agyamba. Már megint.

- Jó napot uram mi vagyunk a beállításokért felelős csapat, Ha a későbbiekben is problémája lenne a testével, akkor ránk számíthat! - Mondja a egyikük majd, mellém navigálja a kis szekrénykét. Az megáll, leereszti magát a padlóra, majd szétnyílik, és nagy sebességgel egy orvosi vizsgáló székhez hasonló dolog formálódik belőle. A mechanikus részek hangtalanul mozognak. Érdeklődve figyelem a folyamatot. Amikor kész az előbbi férfi megint megszólal.

- Nos, foglaljon helyet és kezdhetjük is.
- Nem, amíg nem felelnek pár kérdésemre.
- Uram?
- Nem érdekel, válaszokat szeretnék. ? mondom teljesen nyugodt hangon.

A karimplantos férfi felém mozdul, látom, ahogy karja borítása alatt hullámzanak a mesterséges izomrostok.

- Swazko! Nyugalom, nem lesz baj! - Szólal meg az előző férfi. Erre a másik megáll és karba fonja kezeit.
- Tegye fel a kérdéseit, és ha tudok rá válaszolni, akkor megteszem.
- Ki vagyok? Ember vagy robot?
- Kijelenthetem, hogy ön egy teljes körű fejlesztésen átesett Cyborg.
- Megmagyarázná, ezt kérem?
- Ön DeLain, elhunyt egy baleset során. Ám egyik kollégánk, aki az Ön jó ismerősének mondta magát, Gregor Hammerson, intézetünk egyik kutatási fejlesztője, aki a helyszínen volt, a mentőjárművet ide irányította. Beérkezése után a sérült agyat eltávolítottuk, és a sérült részeket glükozamin alapú mesterséges idegsejtekkel pótoltuk, melyek külső elektromos hálózatot is kaptak. Az agy működése nem állt le, így a tudatát, azaz Önt sikerült megmenteni.

Az információk újak, de se félelem se megdöbbenés?
- Miért nincsenek érzéseim? Nem izgulok, nem félek, nem örülök.
- Nos, az idegi és szerkezeti túlterhelés elkerülése miatt az érzelem központját lekapcsoltuk a tudatáról, de amint ez a kalibráció befejeződött, visszacsatoljuk azokat az idegpályákat, és kap egy pszichológust is aki segít majd megoldani a dolgokat.
- Értem. Egyelőre ennyi. Köszönöm. Nos, mi a teendő?

A férfi egy fokkal barátságosabban néz rám. Érdekes módon érzéseimet lekapcsolták, de azokat még mások arcán képes vagyok felismerni.
- Foglaljon helyet, legyen szíves. Elmondom mi fog történni. Az ön teste immár mesterséges felépítésű, speciális ötvözete az élő szöveteknek és különféle fémeknek, kerámiáknak és polimereknek. A testében egy mestersége folyadék kering, mely mindenre képes, mint amire anno a vére. Ám ez a folyadék képes információ szállítására is, vegyületek, és ami fontosabb elektromos jelek formákban is.

Azaz ha bármelyik ?érbe? becsatolunk egy ilyen külső pályát az lehetővé teszi a testének beállításait, és az agyába való információk feltöltését. Ennek a módszernek rengeteg biztonsági rés lenne az eredménye, így megoldásként egy alternatívát építettünk be az Ön testébe, egy prototípust. Az Ön ?vére? nem fogad semmiféle külső információt, egyedülálló módon zárt rendszer.

-? Önnek a bal füle mögött található egy apró csatlakozó melyet egy fedél véd.
Ha Ön azt akarja, ez a fedél kinyílik, és mi rá tudunk csatlakozni az emlékeire tudatára és a testét irányító rendszerre. Ám ahhoz, hogy ehhez hozzáférjünk, kell valami ?jelszónak? egy érzés egy szó vagy gondolat. Teszem azt, Ön azt mondja: alma legyen a jelszó, mi beállítjuk a csatlakozót eszerint, bedugjuk, és a tudata, amikor maga összekapcsolja a csatlakozás tényét a szóval, megnyitja az információs csatornát. A későbbiekben így tud majd tanulni is, a hagyományos módszer mellett, és annál lényegesebben gyorsabban. Fog kapni egy személyi beállító modult is, mellyel magának módosíthatja a dolgokat, de ezt majd később. Kezdhetjük?

Miközben beszélt én beültem a székbe és most aprót bólintok. Érzem a fülemnél a fedél létezését, és mintha a kezemnek adnék parancsot, kinyitom azt.
- Mi legyen a jelszó? ? Kérdezi, a férfi miközben a többiek körém gyűlnek és elkezdik figyelni a szék kijelzőit és kapcsolóit.
- Új élet. - mondom halkan.

A csatlakozó becsusszan, apró nyomásként érzem. Szemem előtt elsötétül a világ.